Ha drágul az arany, kevesebb lánycsecsemő éli meg az egy hónapot

2018.09.27. 10:11

A monszun elmúltával, Indiában beköszöntött a fesztiválok és a házasságkötések szezonja. A legtöbb hindu közösségben még mindig nagy jelentőséggel bírnak az ilyenkor a szülők részéről általában lánygyermekük mellé adott hozományok. Emellett az indiai házasságok elmaradhatatlan kelléke az arany, mind ékszer, mind kellék és díszítés formájában. Egy most megjelent tanulmány nem kevesebbre vállalkozik, mint arra, hogy összevontan vizsgálja ezeket, elemezve a közöttük fennálló lehetséges kapcsolódásokat. Szerzői azt állítják, Indiában összefüggés van az arany árának emelkedése és a lánygyermekek halálozási rátája között.

Ha drágul az arany, akkor kevesebb lánycsecsemő éli meg életének első hónapját Indiában – ez a központi állítása annak a friss, The Price of Gold: Dowry and Death in India (Az arany ára: hozomány és halál Indiában) című tanulmánynak, amelynek szerzői szerint a nemesfém ára és a lánygyermekekről való gondoskodási hajlandóság között ellentétes előjelű összefüggés van. A tanulmány vezető szerzője, Sonia Bhalotra, a Quartz-nak készített munkájukból összefoglalót.

Egy tanulmány szerint, összefüggés van az arany ára és az egy hónapos csecsemők túlélési esélyei közötForrás: AFP/Narinder Nanu

Hozományvadászok helyett hozományadók

A házassági hozománynak nagy jelentősége van a világ számos kulturájában, így a hindu tradíciókban is. A történelmi adatok szerint már i.sz. 200 körül létező gyakorlat volt a hozomány intézményén belül az, hogy a lánygyermekekhez a szülők jelentős anyagi forrásokat is adtak a vőlegénynek, illetve családjának.

A gyakorlatot Indiában megpróbálták központilag visszaszorítani illetve gyengíteni, de az a jelenben is élő és ható, ahogy hasonló formáival Bangladesben, Pakisztánban és Srí Lankán is találkozni.

A nyugati kultúrákban napjainkban ismert házassági gyakorlatoktól eltérően, a hindu felfogásban komoly elvárás kapcsolódik a „lányhozományhoz”. Annak elsődleges funkciója, hogy anyagi biztonságot adjon a lánynak házassága alatt, hiszen a hagyományos felfogásban a nő „gazdasági értékét” tekintve kisebb vagy alacsonyabb presztízsű, mint a férfi.

Indiai nő arany fejdísszel: különösen a házasságoknál van nagy jelentősége az aranynak (illusztráció)Forrás: AFP/Cultura Creative/Steve Prezant

A hozomány pedig komoly anyagi terhet ró a családokra. A lányos családok sajátos „adójaként”, Dél-Kelet Ázsiában akár egy háztartás éves jövedelmének hatszorosát is elérheti. Egyes családok már akkor elkezdenek takarékoskodni lányuk esküvöjére, amikor az a világra jön. 

Az indiai társadalomban végzett kutatások kimutatták, hogy a fiúk hozományának mértéke általában jóval kisebb, mint a lányoké, és annak biztosításához nem is kapcsolódik olyan szigorú elvárás.

De hogy jön ehhez az arany?

Ahogy az Origo bemutatta, az esküvőbiznisz és benne az ékszerek piaca, hatalmas az országban, együttes éves volumene meghaladja a 60 milliárd dollárt. Az arany - írják a tanulmány szerzői is - a hozomány fontos eleme, és az indiai "házasságszezonban" a kereslet általában az árát is felhajtja.

A tanulmány szerzői nagy adatsorokat elemeztek. Először az 1972 és 2005 közötti aranyár adatokat rendelték hozzá a havi születési kohorszadatokhoz. Mintegy 100 ezer születési és halálozási adatot értékeltek ki.

Úgy találták, hogy

azokban a hónapokban, amikor az aranyár emelkedett, az újszülött lányok egy hónapos kort meghaladó túlékési esélyei lényegesen alacsonyabbak voltak, mint a fiúké.

Másképp fogalmazva: az aranyár emelkedése korrelált a fiúcsecsemők jobb túlélési esélyeivel.

Például az 1972 és 1985 közötti időszak elemzése szerint az arany havi árának 6,3 százalékos növekedését az újszülöttkori lányok mortalitási rátájának 6,4 százalékos növekedése kísérte. Ugyanebben az időszakban nem volt szignifikáns változás a fiú újszülöttek halálozásában.

Indiai egyetemisták vizsgájukra készülnek Mumbaiban, egy könyvtár előtti köztéren: az indiai társadalomban még mindig a férfiak számítanak gazdasági szempontból értékesebbnek a nőkhöz viszonyítvaForrás: AFP/Sajjad Hussain

Valódi összefüggés vagy véletlen egybeesés?

E rendkívüli megállapítás kapcsán adódik a kérdés, hogy igazolható-e a két dolog közötti valódi összefüggés, vagyis az, hogy az egyik változásával arányosan változik a másik is?

Noha a statisztikai eredmények ezt sugallják, a tanulmány szerzői nem direkt vagy ok-okozati kapcsolatot keresnek a két változó között. Ehelyett azt szeretnék megérteni és bemutatni, mit jelenthet, milyen mögöttes, számokban nehezen kifejezhető vonatkozásai lehetnek ennek a statisztikailag látható jelenségnek. Állításukat több más adattal is alátámasztják.

Például kimutatták, hogy azok a nők, akik a drága arany hónapjában születtek, alacsonyabbak voltak felnőttként mint más nők. Szerintük a szignifikáns jelenségnek az az oka, hogy a lánygyermekeket Indiában - ahogy ezt több tanulmány bemutatja - hajlamosabbak a szülők elhanyagolni, nagyobb eséllyel lesznek alultápláltak, mint a fiúk. A szerzők valószínűsítik, hogy a drága arany hónapjában született csecsemők egy hónapos koruk előtt kevesebb szoptatásban részesültek, mint mások.

Valószínűsíthető, hogy a nemesfém drágulásának megtapasztalása erősíthette egyes szülőkben azt a képzetet, hogy majd a jövőben nekik is erejükön felül kell teljesíteni akkor, ha lányukat kiházasítják, akihez - az elvárás szerint - hozományt is rendelnének.

Indiában 1986 óta létezik széles körben ultrahangos vizsgálat a várandós nőknél. A kutatók ezért ettől az évtől az adatokat külön kezelték. Egyikőjük korábbi kutatásai rámutattak arra, hogy az ultrahangos vizsgálatok elterjedésével, a nőknél visszaszorult a nem kívánt lánygyermekek elhanyagolása.

Egy család minden tagja részt vesz ajándéktárgyak árusításában egy metróállomás közelébenForrás: NurPhoto/Nasir Kachroo/NurPhoto/Nasir Kachroo

Élet és halál van benne az arany árában

A kutatók azt mondják, statisztikai elemzésekkel próbáltak egyéb magyarázatot is találni a jelenségre. Abból indultak ki, hogy

Indiában az emberek döntő többsége tisztában kell hogy legyen az aranyár ingadozásaival, már csak azért is, mert az ottani média rendszeresen ad róla tájékoztatást.

A kulturális beidegződések pedig igen valószínűtlenné teszik a feltételezést, hogy a hindu hagyományok követői egyszerűen nem ismerik az aranyár vesszőfutásait - ha ez igy lenne, az a szerzők szerint is alapjaiban remegtetné meg koncepciójukat.

Különösen a szegényebb vidéki térségekben nehéz változtatni a megszokásokonForrás: AFP/Sajjad Hussain

Mint állítják, Indiában az emberek egyszerre tartják szem előtt az arany és a hozomány egészének költségét is.

A szerzők úgy gondolják, az arany árának növekedése egyfajta jelzése lehet annak, hogy a másra fordítható háztartási pénzek nagysága csökken, ami magyarázat lehet arra is, hogy a lánygyerekekre kevesebbet költenek. Azt mondják, elviekben ugyan elképzelhető, hogy az arany árának emelkedésével a szülök kevesebb aranyat adnak hozományként, ám a kurrens kutatások azt mondják, ez ellen olyan erős társadalmi normák dolgoznak, amik miatt ez egyáltalán nem valószínű. A szülők akkor is az elvárt értékű aranyat fogják adni - és itt az érték, nem a mennyiség a hangsúlyos -, ha erejükön felül kell teljesíteniük annak biztosításáért.

Konklúziójuk az, hogy a családok számára még mindig a hozomány költsége a legfontosabb vezérelv, és ebbe bizony az arany költsége is beletartozik.

Így kapcsolódik össze élet és halál kérdése az aranyon, pontosabban annak árán keresztül a kontinensnyi országban.

A tanulmány szerzői szerint, az oktatás kiterjesztése és megerősítése segíthetne változtatni a helyzenForrás: BSIP/GODONG / BSIP/Godong

A kutatók úgy vélik, a régi társadalmi beidegződések nem fognak egyhamar megváltozni, és a politikai színtérről sem lehet azokat kikényszeríteni. Szerintük csak az oktatás - különösen a nőké - erősítése hozhatja meg a várt eredményt.

Indiában a lánygyermekek továbbra is hátrányban vannak a fiúkkal szemben. Az indiai népszámlálási hivatal adatai szerint, 2013 és 2015 között minden 1000 fiúra 900 lány született, a különbség oka a lánymagzatok abortuszának magas száma. Ez annak ellenére van így, hogy India az elmúlt évtizedekben erős gazdasági fellendülést produkált, és látványos eredményeket ért el a mélyszegénység leküzdésében.