Óriási probléma a munkanélküliség az Ománi Szultanátusban. A Magyarországnál mintegy háromszor nagyobb területű ország az Ománi-öböl és az Arab-tenger partján, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek szomszédságában fekszik.
A vízhiány miatt azonban az ország területének alig néhány százaléka alkalmas a mezőgazdasági művelésre. A gazdaság jelentős részét az ipari termelés adja, a kőolaj- és földgázkitermelés, a rézbányászat, a tengervíz sótalanítása. A brit fennhatóság alól teljesen csak 1970-ben függetlenné vált ország – két országrész, a Maszkat és Omán Szultanátus, valamint az Ománi Imamátus egyesülésével – azonban annak ellenére nehéz időszakon megy keresztül, hogy működését alapvetően a nyugalom jellemzi azóta.
A beszámolók szerint Ománban még a jól képzett fiatalok is nehezen találnak munkát. Ez azért komoly probléma, mert az ország lakosságának 40 százaléka 25 év alatti.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint a munkanélküliség mértéke Ománban 2017-ben 17 százalékos volt, de a fiatalok körében az arány az 50 százalékot is elérte.
Ezzel az ománi munkaerőpiac a régió egyik legrosszabbul teljesítője.
Az év első felében több utcai megmozdulás is volt a főváros Maszkatban és Soharban azért, hogy a főként fiatal tüntetők konkrét intézkedéseket csikarjanak ki a kormánytól a helyzet javítására. A rendet a kormány fegyveres rendvédelmi erők bevetésével állította helyre. Igaz, utána ígéretet tett 25 ezer munkahely gyors megteremtésére, ám a helyiek szerint ebből nagyon kevés valósult meg.
Ománban az 1950-es években indult be a kőolaj- és a földgázkészletek kitermelése. Az ország gazdasági teljesítményét eddig főként ez a szektor határozta meg. Itt egyébként jelentős a magánszektor aránya, ami némileg csökkentette is az ománi gazdasági sérüléseket az olajár 2014-es beszakadásakor.
A komoly pofont azonban így sem sikerült elkerülni. A csökkenő olajár miatt az állam jelentős kiadáscsökkentésre és – mivel pénzügyi tartalékkal nem rendelkezett – hitelfelvételre kényszerült.
Az ománi az egyik legrosszabb helyzetben volt az öböl menti gazdaságok közül az alacsony olajárakra való felkészülés tekintetében
– mondja Jason Tuvey, a Capital Economics feltörekvő gazdaságokkal foglalkozó vezető tanácsadója.
Ráadásul az olaj- és földgázkészletek kimerülőben vannak, és egyelőre az országnak nincs szilárd koncepciója arról, mi válthatná fel azok helyét a gazdaságban. Omán korántsem tudja már a jövőbeni növekedés alapját a kőolajra helyezni, mint szomszédai.
A gazdasági növekedés 2016-ban még 5,4 százalékos, 2017-ben viszont már csak 0,7 százalékos volt.
A magánszektor vállalatainak helyzetét nehezítette az is, hogy az ománi foglalkoztatási politika értelmében a helyi alkalmazottaknak magasabb bér jár, mint a külföldieknek.
Az ománi munkaerőpiac visszásságai és a rendkívül magas munkanélküliségi mutatók mögött azonban több ellentmondás is van. Például az ománi mérnököknek ugyanis – panaszkodnak a munkáltatók – a szabályozás értelmében jóval több bért kell fizetniük.
Egy ománi béréből két indiai alkalmazott is kitelik – állítja az egyik cég vezetője. Nem csoda, ha a magánszektorban szívesebben vesznek fel külföldi munkavállalókat, mégpedig
igen gyakran a magas képzettséget igénylő munkakörökbe.
A másik problémaforrás az – ezzel összefüggésben –, hogy az országban igen magas a külföldi munkavállalók száma. Pontosabban ez önmagában nem jelent gondot, azzal együtt viszont, hogy a fizetések tekintetében az állam előnyben részesíti a helyi munkavállalókat, már komoly ellentmondásokat szül.
A környező államokhoz képest Omán lakossága viszonylag magas. Az Emírségekben, Bahreinben, Katarban vagy Kuvaitban valamivel kevesebben élnek. Az ománi statisztikai hivatal szerint Ománban a 2,5 millió helyi lakosra mintegy 2 millió külföldi munkavállaló jut. Dubajban ugyan ennél jóval magasabb, 90 százalék körüli az expatok – a külföldi munkavállalók – száma, így ott eleve ebből a „körből” merítenek a munkáltatók.
Egyelőre nem tudni, milyen megoldással szolgálhat a gondokra az 1970 óta hatalmon lévő, az ország modernizálásért egyébként korábban sokat tett, most 77 éves Kábúsz bin Szaíd al-Búszaídi szultán és kormánya. Az olajárak újbóli emelkedése ugyan adhat lökést a gazdaság fejlődésének, de vélhetően ennél jóval többre van szükség ahhoz, hogy megoldódjanak az elégedetlen fiatalok gondjai.