Kínai földhiány: felszámolnák a koporsós temetkezést az országban

kínai temetés
Vágólapra másolva!
Komoly veszélyt lát a kínai vezetés a koporsós temetkezésben, már ami a népes országban mind csekélyebb földterületfelhasználását illeti. Ezért Peking nem pusztán nyomást gyakorol az állampolgárokra, hanem sokszor erővel kényszeríti ki, hogy hamvasztással vegyenek végső búcsút hozzátartozóiktól, barátaiktól. A föld ugyanis ipari fejlesztésre, mezőgazdasági művelésre kell, ráadásul nem lenne jó, ha a sokasodó sírkövek látványa elriasztaná a vidéket járó turistákat.
Vágólapra másolva!

Új frontot nyitott a kínai vezetés abban, hogy megváltoztassa a lakosok temetkezési kultúráját. Ahogy az Origo korábban bemutatta, Peking már nekigyürkőzött a főként egyes vidéki térségekben népszerű temetkezési sztriptíz felszámolásának. Most egy sokkal általánosabb és minden tekintetben elfogadottabb jelenségnek menne neki a kormány – írja az Economist. Azt szeretnék, ha a koporsós temetés helyett hamvasztással temetnék a halottakat.

Modernista, maoista, megreformálandó örökség

Az, hogy a mindenkori kínai vezetés a hamvasztás irányába igyekszik terelni az állampolgárokat, nem új keletű jelenség.

Például az utolsó birodalmi császári dinasztia végnapjaiban, az 1911-es, polgári forradalom idején, a hamvasztásnak elsősorban kulturális értéktöbbletet tulajdonítottak, felső nyomásra. Az új politikai és gazdasági eszmék hirdetői és követői úgy vélték, azért kell az embereket rávenni ennek választására, mert ez a temetkezési mód a modernitás egyik szimbóluma.

Kínában hamvasztásos temetésre állítanák át a polgárokat, az értékes területek másra kellenének Forrás: Shutterstock

Márpedig a hatalmas, népes, de elmaradott Kína a brit félgyarmati státuszból kiemelkedve, a szélsebesen nagyhalmi tényezővé váló Japán fenyegetésével kellett hogy szembenézzen a múlt század elején. Ilyen körülmények között, Kínában mind a konkrét, mind a szimbolikus lépéseknek nagy jelentősége volt az ország modernizációs törekvéseiben.

A kommunista vezető, Mao Ce-tung ennél jóval praktikusabb szempontok szerint közelített a kérdéshez.

Az egykori diktátor úgy vélte, látnoki víziójába a néhány év alatt agrárországból ipari állammá alakuló Kínáról nem fér bele az, hogy a polgárok koporsók készítésére fecséreljék az erőforrásokat.

Mao úgy vélte, pénz, idő, munkaenergia és legfőképp értékes faanyag megy veszendőbe ekkor.

Ennek a megközelítésnek volt köszönhető az is, hogy az 1958-tól 1961-ig tartó, Nagy Ugrásnak nevezett időszakban – ezalatt szerették volna véghez vinni a gazdaságszerkezet gyökeres átalakítását – nem pusztán a hamvasztás kapott nagyobb szerepet, hanem a temetőket is más módon hasznosították.

Sanghajban például disznótartásra.

Mao és környezete ugyanis már ekkor úgy vélte, a rohamosan gyarapodó népesség ellátásához minden értékes földterületet használni kell, azokat nem lehet értelmetlen dolgokra pazarolni.

A Nagy Ugrás nevű társadalmi és gazdasági kísérlet elbukott, nyomában óriási éhínség jött.

Mao Ce-tung, egykori kínai diktátor, nagy ellenzője volt a koporsós temetkezésnek Forrás: AFP/Liu Jin

A Mao-korszakot követő kínai vezetők alatt sem változott jelentősen a temetkezéshez való viszonyulás. Az 1979-ben bevezetett – mostanában megszűnő, illetve leváltás alatti – egykézős politika szintén azt a célt szolgálta, hogy az ország takarékoskodni tudjon az értékes erőforrásokkal. Későbbi történeti kutatások pedig azt is kiderítették, hogy az 1960-as és 1970-es években a kínaiak a sírkövek egy részét otthonaikban, bútoraiknál, illetve padlókövek, járólapok formájában hasznosították újra.

Úgy tűnik, a koporsós-sírköves temetés elhagyásának erőltetése olyan mély nyomott hagyott a társadalomban, mely külső vagy felülről érkező kényszer nélkül is tovább él. Legalábbis erre utal az, hogy 1986 és 2005 között, a hamvasztásos temetések aránya, 26 százalékról 53-ra emelkedett.

Tervszerű halottégetés

A hamvasztásos temetés promotálásában volt némi enyhülés az elmúlt két-három évtizedben. Ebben az időszakban nem is annyira a központi vezetés, mint inkább a hivatalok munkatársai igyekeztek a polgárokat meggyőzni arról, hogy inkább égettessék el az elhunytakat, a hamvakat pedig urnában tárolják, virágágyásokba temessék, vagy szórják a tengerbe.

A nagyvárosokban a hamvasztás mára szinte univerzális, kizárólagos temetkezési szokássá vált a helyszűke miatt.

Vidéken azonban még mindig sokan ragaszkodnak a földbe helyezett koporsóhoz.

Főként vidéken választják az emberek az elhunyt nyugalomra helyezésének ezt a formáját Forrás: Shutterstock

A változás erőltetése új szintre lépett 2012-ben a mostani kínai vezető, Hszi Csin-ping hatalomra kerülésével. 2014-ben a kormány azt mondta, az évtized végéig évente 1 százalékkal szeretnék növelni a hamvasztásos temetkezések arányát, de egyes „kiválasztott területeken” az elvárás az, hogy 100 százalékos legyen ez a mutató.

A kormány azt állítja, hogy ennek a döntésnek alapvetően gazdasági okai vannak. Földterület továbbra is szűkösen áll rendelkezésre, márpedig Pekingnek az az álláspontja, ha sok, művelésre alkalmas területet adnak át temetkezésre, azzal a hatalmas ország népességének élelmezésénél igenis számolni kell. Egyes térségekben pedig a kijelölt stratégiai jelentőségű infrastrukturális fejlesztések miatt kell megálljt parancsolni a koporsós temetkezésnek.

Valamint a kormány azt is vallja, a vidéki temetők látványa elriaszthatja a régióba utazó turistákat, noha a gazdaságnak ott is szüksége lenne pénzükre, nemcsak a nagyvárosokban vagy a kínai Nagy Falnál.

A városi temetés költsége pedig lassan összemérhető lesz az ingatlanok áraival – a hely szűkössége mellett, ez a másik oka visszaszorulásának.

Például a tavalyi adatok szerint, a Fu Shou Yuan – egy nagy temetkezési vállalat –

egy-egy nagyváros temetőjében 16 ezer dollárnak (4,3 millió forint) megfelelő jüant is elkért egyetlen temetői négyzetméterért.

Ez duplája egy sencseni lakás átlagos négyzetméterárának.

Pekingben emellett azt is állítják, hogy a temetkezési költségek különösen a szegényebb vidéki térségek lakóit sújtják, és már csak ezért is meg kellene szüntetni annak gyakorlatát, és a jóval olcsóbb hamvasztásra átállni. A kormány 2020-ig adott határidőt arra, hogy végleg felszámolják a szegénység legrosszabb formáit, de azt mondják, ha az emberek kevéske jövedelmüket is drága koporsókra és szertartásokra költik, úgy ez a cél nem teljesülhet.

Peking elsősorban a hamvasztásos, illetve az urnás temetést látná szívesen, de mindenképpen olyat, amivel spórolni lehet a földterületen Forrás: Shutterstock

A koporsós temetéshez ugyanis főleg vidéken kapcsolódnak szimbolikus tartalmak.

Sok helyen úgy tartják, a koporsós temetés az illető társadalmi státuszáról, megbecsültségéről árulkodik, amit e módon még utoljára ki lehet fejezni. A hamvasztásnak nincsenek meg azok a külsőségei, amik módot adnának az elhunyt népszerűségének, helyi közösségben betöltött szerepének felelevenítésére, reprezentálására.

Lényeges az is, hogy egyes ősi időkből származó felfogás szerint a halott testének érintetlensége az iránta való tisztelet egyik formája.

Hamuvá lenni, államilag szorgalmazottan

Kínából a nyár vége óta arról érkeznek hírek, hogy egyes vidéki térségek helyi tisztviselői erővel akadályozzák meg, hogy a gyászolók lebonyolítsák a koporsós temetést. De beszámolók szólnak arról is, hogy egyes kisebb településeken tisztviselők egyszerűen elvették a koporsót az elhunyt családjától, majd valamekkora összeggel kompenzálták azért.

Azokon a területeken, ahol a temetői földeket másra hasznosítanák újra, a hatóságok találkoztak már

a sírok körül kempingező családtagokkal is, akik ezzel a sajátos demonstrációval akarták megakadályozni, hogy elbontsák volt családtagjuk sírhelyét.

Az eddigi legsúlyosabb atrocitásokról Csianghszi tartományból érkeztek jelentések, ahol a helyi vezetés augusztusban bejelentette, nincs több koporsós temetkezés, és megkezdte egyes temetői helyek elbontását is.

Sőt, a beszámolók szerint a helyi vezetés a már elkészített fakoporsók nyilvános bezúzásával akarta az ott élőket a hamvasztás irányába terelni. Kínában ugyanis igen gyakori, hogy a temetési koporsót még életükben megrendelik az emberek. Ezért a jelentések szerint, egyes tisztviselők az otthonaikban próbálták rávenni az idősebbeket a már előre elkészített darabok átadására.

Az idősek közül sokan befeküdtek saját, előre elkészített koporsójukba, hogy a tisztviselők ne tudják azokat elvinni. A hírek szerint többeket ekkor kirángattak azokból, és bántalmazásokról is érkeztek helyi beszámolók.

Valószínűsíthető, hogy Peking ezekután puhább módszerekkel próbálja majd keresztülvinni szándékát.

Peking nem tett le szándékáról, hogy megváltoztassa a sírköves-koporsós temetés gyakorlatát Forrás: Shutterstock

Csöcsiang tengerparti tartományból, Wenling városából máris azt jelentették, hogy a helyi vezetés havi járandóságot (15 és 60 dollár közötti összeget jüanban) folyósít azoknak az időseknek, akik elfogadják, hogy temetésükről majd hamvasztással gondoskodjanak.

Egyesek abban reménykednek, hogy a temetkezéssel foglalkozó jogszabályokat hamarosan kiegészíthetik a temetés méltóságát garantáló előírásokkal. A 2012-es törvény egyébként kimondja, hogy semmiféle kényszerítés nem használható a hamvasztási temetés előmozdítására, szemben a koporsós változattal. Mindazonáltal – ahogy a Csianghszi tartományban tapasztaltak példája mutatja – ez egy olyan kitétel, amelyet a gyakorlatban igen könnyű figyelmen kívül hagyni, és figyelmen kívül is hagyják azt.