Az év, amikor mégsem tört ki a Nílusért a háború

2018.12.28. 22:03

A következő évben a célegyenesbe érhet Afrika jelenleg egyik legnagyobb infrastrukturális fejlesztése, az Etiópia és Szudán határán épülő gigantikus gát építése. Ezt követően pedig akár néhány éven belül befejeződhet a már így is jelentős késedelmet szenvedett létesítmény felhúzása. A szuperduzzasztó körüli geopolitikai feszültség nem csak Etiópia és Egyiptom viszonyára nyomta rá éveken át fegyveres konfliktussal fenyegető bélyegét. Egész Kelet-Afrika sorsát és több száz millió ember életét befolyásolja az, hogy a kérdésben területi elhelyezkedésük révén elsődlegesen érintett országok jól sáfárkodnak-e a kontinens egyik legnagyobb ajándékával, a Nílussal.

Hét év telt el 2011 óta, amikor is Etiópia nekilátott a Kék Nílus forrásvidékén, Szudánnal közös határán a Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD), azaz a Nagy Etióp Újjászületés Gátjának építéséhez. A hatalmas duzzasztó építésének az az elsődleges célja, hogy vízenergiából nyert teljesítménnyel villamos energiával lássa el a fejletlen infrastruktúrájú, 100 milliós Etiópiát. A több mint 6000 megawatt névleges kapacitásúra tervezett, 16 óriási turbinát befogadó duzzasztó lehet az egyik kulcseleme annak, hogy az ország 2025-re megléphesse a maga számára kitűzött célt: az éhezés fenyegetését végleg maga mögött hagyó, közepes jövedelmű országgá válást, amely befektetőbarát klímát kínál a XXI. század technológiáinak.

Épül Afrika legnagyobb erőműveForrás: AFP/DPA/Gioia Forster

Például az ország állami kézen lévő légitársaságának sikertörténete azt mutatja, az etióp törekvések nem teljesen légből kapottak. Itt írtunk arról, hogyan válik az Ethiopian Airlines nemzetközi színtéren is jegyzett légiközlekedési vállalattá, itt pedig arról, hogy Etiópia egyre fontosabb szállító a vágott virágok globális piacán.

Úgy tűnik, hogy az eredmények mellett is nélkülözhetetlen a GERD elkészülte ahhoz, hogy Etiópia megtegye a nagy ugrást. A 6000 megawattnyi kapacitás annyi villamos energiát termelne évente, amely közel másfélszerese a mostani, országosan 4200 megawattnyi kapacitásnak.

Az ország vidéki térségeiben alig 29 százalék, a városokban 85 százalék körül mozog az elektromos áramhoz való hozzáférés aránya.

A duzzasztó üzembe helyezése – más fejlesztésekkel együtt –, ha nem is egy csapásra, de az etióp kormány szerint jó ütemben, fokozatosan megoldaná az ország energiagondjait, és hozzájárulna a gyors, ugrásszerű fejlődéshez és életszínvonal-emelkedéshez.

Az ottani vezetés célja, hogy 2030-ra 100 százalékos legyen a lakosság villamos energiával való ellátottsága.

Ha pedig ez megvan, akkor már szó lehet arról is, hogy Etiópia Kelet-Afrika fontos energiaexportálójává váljon.

A Kék-Nílusnál épülő létesítmény Afrika legnagyobbja leszForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Gioia Forster

Energiafüggetlenség pénzügyi függetlenség árán

Etiópia még magasabbra tette a lécet azzal, hogy bejelentette: a vállalkozást lényegében saját forrásokból kívánja finanszírozni. A kormány korábban még külön alapot is létrehozott a célra, ahová az emberek önként is utalhattak pénzt, illetve egyes közszolgálati dolgozóktól automatikusan levont bérrészeket az állam ide csoportosított át.

A projekt teljes költségvetését eredetileg 3,3 milliárd dollárra tervezték. A kivitelezés csúszása és más nehézségek miatt ez az összeg mostanra 4,8 milliárd dollárra kúszott.

Ez nagyjából 1300 milliárd forint.

Ebből az összegből a világ egyik legnagyobb, ember alkotta építménye készül, melynek legmagasabb pontja 155 méter, hosszúsága pedig mintegy 1,8 kilométer.

Ősi területi viták a grandiózus vállalkozás hátterében

Ez az óriási vállalkozás közvetlenül érinti a Nílustól függő országokat, elsősorban Szudánt és Egyiptomot. Utóbbi, mint a térség meghatározó állama, kezdettől fogva kifejezetten erőteljes hangot megütve tiltakozott a projekt ellen, rögtön elővéve 

a háborúval való fenyegetést.

2011-ben az akkori egyiptomi vezetés úgy vélte, Etiópia a Kék-Nílus elzárásával, részbeni elterelésével lényegében arra is képessé válik, hogy bedöntse az egykori fáraók földjét. Kairóban ekkor gyakran hangoztatták: Egyiptom léte nemcsak a történelmi időkben, hanem manapság is a Nílustól függ. Az ország pedig nem fogja tétlenül nézni, hogy Etiópia a duzzasztó megépítése után, a tározó megtöltéséig, évekre elzárja a csapot, és a csökkenő vízhozam jelentette problémáknak tegye ki Egyiptomot.

Kairóban akkor a szélesebb közvélemény számára meghökkentő módon tették egyértelművé, hogy ha a diplomáciai eszközök nem elegendők érdekeik érvényesítéséhez, a szabotázsakcióktól vagy a fegyveres műveletektől sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a GERD felépülését, amit nemzetbiztonsági kockázati tényezőnek tartottak. A piramisok árnyékában az akkori vezetők így fogalmaztak: „a Nílus élet-halál kérdése az ország számára”.

Az Origo bemutatta, milyen komoly feszültség alakult ki nagyon hamar a két ország között. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a GERD felépítése a gyarmati korszak végén, vagy annál is korábban keletkezett szerződések és megállapodások garmadájának felülvizsgálatát is maga után vonja. Ezek között van olyan is, mely akkor adulapnak számított Egyiptom kezében. Kairó ezeket kijátszva érvelhetett úgy, az etióp fél évszázados megállapodásokat felrúgva telepszik rá a Nílus legnagyobb vízhozamát adó forrásvidékére.

Egyiptom katonai beavatkozással fenyegette meg Etiópiát korábban, ha a gáttal elvonja a Nílus vizét az országtólForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Gioia Forster

Etiópia azt állította, az épülő gát hosszú távon egyáltalán nem fogja csökkenteni a Nílus vízhozamát, és azt sem tervezik, hogy a felduzzasztott folyó vizét öntözésre használják, csupán áramtermelésre fognák be azt. Az akkor az al-Dzsazíra arab hírtelevízió által megszólaltatott szakértők szerint a gát a Nílus vizének akár 20 százalékát is visszatarthatja néhány éven keresztül, amíg a mögötte elterülő hatalmas víztározó fel nem töltődik.

A kialakított víztározó ráadásul sokkal nagyobb felületen fog párologni, mint az Etiópián jelenleg átfutó Kék-Nílus keskeny víztükre, így a gát megépülése után szakértők szerint biztosan csökken az Egyiptomig eljutó vízmennyiség. Bár a Níluson sok másik duzzasztógát és vízerőmű működik Szudánban és Egyiptomban is, az egyiptomiak az etióp projektbe könnyen beleköthettek. Az érvényes megállapodások alapján a Nílus vízhozamának közel 87 százaléka Egyiptomot illeti, és az országnak vétójoga van a folyón épített projektek tervezésénél.

A diplomáciai háború évekig tartott

Hosszú és fordulatos története van annak, hogy Egyiptom és Etiópia, illetve Szudán, hogyan próbálta diplomáciai úton rendezni a GERD körüli feszültséget, és hogyan jutottak el oda az elmúlt években, hogy Kairó korábbi nyílt háborús fenyegetése és Etiópia önfejűsége helyett az együttműködés jellemezze kapcsolatukat. A 2011 utáni néhány évben komoly feszültség volt az építkezés kapcsán a két ország között, előbbinek még az etióp követség védelmét is meg kellett erősítenie a tiltakozások miatt. 2015-ben írták csak alá azt a háromoldalú nyilatkozatot, melyben az országok képviselői a GERD körüli ügyek közös erőfeszítéssel való megoldása mellett foglaltak állást.

Ahogy megírtuk, bő egy évvel ezelőtt már közös szakminiszteri bejárást tartott az építkezésen a három állam. Az akkori ENSZ-közgyűlésen Etiópia és Szudán ígéretet tett arra, hogy megosztják Egyiptommal a rendelkezésükre álló elemzéseket és hatástanulmányokat a gátról. Akkor mindkét ország külügyminisztere azt mondta: egymás között is szeretnék elejét venni azoknak a vitáknak, amelyek a folyó elterelt vízmennyisége kapcsán merülhetnek fel közöttük.

2018 tavaszán a három állam, maratoni tárgyalások után, arról egyezett meg, hogy közös platformot nyitnak a duzzasztó körüli kérdések megválaszolására, és hogy 6 havonta rendszeres csúcsvezetői találkozót tartanak kifejezetten a GERD aktuális ügyeinek áttekintésére, mindig másik fővárosban a három közül.

A gát 40 százalékos készültségi szintjénForrás: AFP/Anadolu Agency/Minasse Wondimu Hailu

Ez azonban még nem jelentett megnyugvást, hiszen Etiópia és Szudán épp ezzel egyidejűleg arról kötöttek különmegállapodást, hogy 

közös katonai kontingenst állítanak fel a GERD védelmére.  

Az igazi fordulat, amire Afrika és a világ évek óta várt, idén júniusban érkezett. Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök és Abij Ahmed Ali etióp kormányfő sajtótájékoztatójukon érdemi fejleményt jelentettek be az ügyben. Az etióp kormányfő fogadkozott, hogy országa nem fogja csökkenteni Egyiptom részesedését a folyó vizéből. Az egyiptomi elnök pedig hangsúlyozta, hogy a két ország olyan megállapodás véglegesítésén dolgozik, amely egyszerre lesz hivatott biztosítani Egyiptomnak a méltányos részesedést a Nílus vizéből, és Etiópia fejlődését.

Ami pedig szintén nem elhanyagolható fejlemény:

az egyiptomi elnök kizárta, hogy országa valóban katonai erőt vessen be az építkezés megakadályozására, ahogy azzal elődei többször megfenyegették Etiópiát.

A közeledésre azonban nem sokkal később újra árnyék vetült. Etiópia fővárosában, Addisz-Abeba egyik forgalmas terén, júliusban holtan találták autójában Simegnew Bekelét. Bekele a projekt menedzsere és főmérnöke volt, de mint halála kapcsán újra nyilvánvalóvá vált, jóval több annál. Halála valóságos nemzeti gyászt eredményezett Etiópiában, a szakember ugyanis a GERD „arca” volt, aki szaktudása mellett szerénységével, hazája iránti elkötelezettségével, munkája iránti alázattal vívta ki honfitársai elismerését. 

Halála után azonnal különböző találgatások kaptak lábra. Az egyik leginkább elterjedt az volt, hogy a főmérnököt az egyiptomi titkosszolgálat gyilkolta meg. Ezt azonban semmi sem igazolta. A rendőrség hosszadalmas vizsgálatot követően, ősszel hivatalosan öngyilkosságnak minősítette a történteket. Az új főmérnököt az illetékes etióp vállalat októberben nevezte ki.

Semegnew Bekele főmérnök, a beruházás „arca” 53 éves korában öngyilkosságot követett el az etióp fővárosbanForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Gioia Forster

Négyéves csúszás

A diplomáciai huzavonák és a kivitelezési nehézségek miatt a befejezés éveket csúszik, még úgy is, hogy a három ország közötti enyhüléssel egyre több cég kap részvételi lehetőséget a hátralévő munkálatokban.

Az biztos, hogy Etiópia megunta az állandó határidő-módosításokat, és az Egyiptommal való békülés után a saját háza táján is rendet akar tenni. Augusztus végén egy nagy figyelmet kiváltó húzással, Ahmed Ali kormányfő kirúgta az elektromechanikai és hidraulikai rendszerek szállítását végző METEC-et, a lényegében a hadsereg alá tartozó vállalatot a projektből. A kormányfő azzal indokolta a döntést, hogy a cég vállalásainak mindössze 25 százalékát teljesítette csak. Helyére egy olasz vállalat lépett.

Az etióp vezető egyúttal kijelentette: a duzzasztónak legfeljebb öt éven belül készen kell lennie, és utána be kell indítani a turbinákat.

A gát készültségi állapota a nyár végén 65 százalékos volt. Egy friss tanulmány szerint 2019 elejétől számítva még legalább négy évre biztosan szükség van az építkezés befejezéséhez.

Ezen számítások szerint a költségek évente 800 millió dollárjába kerülnek Etiópiának.

A projekt egyik vezető menedzsere ugyanakkor azt mondta: tévesek azok az állítások, miszerint az építkezés az év végén újra leállt volna.

Négyéves csúszással számolnak mostForrás: AFP/Zacharias Abubeker

Jelzése szerint a munkálatok megszakítás nélkül folynak, és a dolgozók mindegyike keményen küzd azért, hogy valamennyit lefaragjanak az elektromechanikai beépítések miatt elszenvedett késedelemből. Hozzátette: a gát körüli pletykáknak a közösségi médiákban nem szabad felülni.

Ha a műszaki kivitelezés egyenesbe is fordul, ez nem jelenti azt, hogy a további munkák zökkenőmentesen zajlanak. Mivel Etiópia az önfinanszírozást kötvénykibocsátással oldja meg, ezért különösen fontos, hogy az annak kapcsán forgó pénzek felhasználása átlátható legyen. Ez épp a nemrég kipaterolt METEC kapcsán látszik megdőlni, mely maga is érintett a kötvényforgalmazásban, és amelynek háza tájáról visszaélésekről és korrupciógyanús ügyletekről érkeztek hírek nemrégiben.