A háborús ázsiai ország óriási gazdasági lehetőséget rejt

2019.01.07. 13:49

Kína hosszútávú gazdasági céljaihoz kiválóan illeszkedik közel-keleti jelenlétének erősítése. A szíriai konfliktus lezárása után pedig óriási lehetőséget jelenthet a farkasétvágyú ország számára az újjáépítésbe való bekapcsolódás, sőt az abban való vezető szerep. S miközben Kína a jövőnek készülő infrastrukturális nagyberuházásokat vállalhat be a térségbeli szerepét csökkentő USA helyett, a szíriai konfliktus következményeitől egyik leginkább érintett Libanon nem is titkoltan bejelentkezett Pekingnél a helyi bázisállam szerepére.

Bár a szíriai konfliktus még nem zárult le, a világ egy része már azokra az időkre tekint, amikor az élet visszatérhet a normális kerékvágásba a fegyveres összecsapásoktól, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet befolyásától, és a különböző érdekcsoportok gyakran erőszakba torkolló ellentététől sújtott területeken. Ahogy az Asszad-rezsim mind nagyobb terület felett szerzi vissza befolyását, egyre többen kezdenek foglalkozni a hamarosan megindítható újjáépítési programokkal.

Damaszkusz, Szíria fővárosaForrás: AFP/Anwar Amro

Mire készülhet Kína?

Ezzel egyidejűleg pedig mind többen teszik fel a kérdést: vajon az eddig csak - legalábbis látszólag - csendben figyelő Kínának mik a tervei Szíriával, illetve a régióval kapcsolatban, mely már eddig is számos nemzetközi feszültség forrása volt a nagyhatalmak között, túl a helyi állapotokon és a humanitárius katasztrófán?

A helyzet azért is figyelemre méltó, mert az amerikai elnök nemrégiben bejelentette az amerikai haderő kivonását a háború dúlta országból, amikor azt mondta, katonáikat egyelőre határidő nélkül, de hazahívják. „Nincs menetrend és nincs határidő az amerikai katonák kivonására, csak bizonyos idő után vonulunk ki Szíriából” – jelentette ki az új év első munkanapján Donald Trump újságíróknak a Fehér Házban.

Az elnök a kongresszus demokrata párti és republikánus vezetőivel folytatott megbeszélés után nyilatkozott a sajtónak. Donald Trump kijelentette azt is: a visszavonulás közben ügyelnek majd arra, hogy megvédjék az Egyesült Államok szövetségeseként az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ellen harcoló szíriai kurdokat is.

Ez a változás egészen bizonyosan változtat az erőviszonyokon a térségben.

Ám - hívja fel a figyelmet a Financial Times - Kínáról sem szabad elfeledkezni, amely ugyan nem volt aktív résztvevője a szíriai katonai konfliktusnak, de csendes jelenlétét hamarosan felválthatja a cselekvés. Kína azon kevés országok közé tartozik, mely körülbelül 80 fős személyi állománnyal, de akkor is fenntartotta damaszkuszi nagykövetségét, amikor a nyugati államok bezárták a sajátjaikat.Tavaly nyáron a két ország kereskedelmi együttműködésről írt alá megállapodást, a szír állami média pedig arról számolt be később, hogy Kína 800 darab transzformátort szállít Szíriának hamarosan, és biztosította a nemzeti szír kosárlabda-válogatottnak a Kínában megtartható edzések lehetőségét.

A szíriai hadsereg katonái Aleppó környékénForrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Cem Ozdel

Államcentrikus vagy regionális törekvések?

Egyes szakértők szerint - írja elemzésében az Asia Times -, igen jól megfigyelhető különbség van az USA és Kína stratégiájának a szíriai konfliktus gazdasági vonatkozásait illetően is. Geoffrey Aronson, a Mortons Group tanácsadó cég Közel-Kelettel foglalkozó elnöke szerint míg az amerikaiak elsősorban katonai beruházásokban,addig a kínaiak hosszú távra szóló, infrastrukturális fejlesztésekben gondolkodnak. A szakértő szerint, míg az USA elsősorban a katonai jelenlétéhez kapcsolódó fejlesztéseket valósít meg, repülőtereket és közel tucatnyi katonai bázist létesítve, addig Kína abban érdekelt, hogy legyenek vasutak, kikötők, jó minőségű szárazföldi utak.

Emellett az amerikai diplomácia Szíriára mint országra koncentrál, noha azt nem lehet „kiemelni” regionális összefonódásaiból. Például, a háború előtt, Szíria fontos kereskedelmi csomópont volt, amely összekötötte Törökországot, Líbiát Jordániával, Egyiptommal és az Öböl-államok egy részével.

A határokon átnyúló kereskedelmi összekötettések elvágása a háborús állapotok állandósulásával a környező országok gazdaságán is éreztette hatását.

Ezen csak rontottak a Szíria elleni nemzetközi szankciók. Ezek ugyanis közvetetten kihatnak a szomszédos államokra is.

Ez pedig egy hasonlóan szerencsétlen helyzetet eredményezhet, mint Afganisztán esetében. Miközben hivatalosan a cél az volt az afgán állapotok normalizálása során, hogy a szegény ázsiai államot bekapcsolják a regionális gazdaságba, a hatalmas és jóval erősebb szomszédja, az Irán elleni szankciók ezt eleve megnehezítették.

Kínával kapcsolatban viszont elsősorban olyan értékelések látnak napvilágot, amelyek szerint Pekingben átfogó, regionális stratégiában gondolkodnak, például közel-keleti befolyásuk erősítésében. Úgy tűnik, Kína kitart azon álláspontja mellett, hogy a gazdasági fejlődés biztonságot és stabilitást adhat egy térségnek, és az újjáépítésnek meg kell előznie a politikai befolyásszerzést, egyúttal persze meg is kell alapoznia azt. Ezért vélik többen úgy, Peking már a közel-keleti gazdasági hídfőállás létesítését keresi a háború utáni Szíriához és Irakhoz, és azt is, hogy minden valószínűség szerint Libanonban találja meg azt.

Mire készülhet Peking Szíriával kapcsolatban?Forrás: Imaginechina/Yu fangping - Imaginechina/Yu Fangping

Aki királycsináló akar lenni

Természetesen a szíriai újjáépítés mind az amerikai, európai országoknak és cégeknek is fontos – legalább annyira, mint Oroszországnak és a közeli, olajban gazdag Öböl-államoknak. Mégis, sokan azt valószínűsítik, hogy az eddig tartózkodó Kína hirtelen a legnagyobb beruházóvá előlépve, dominálni fogja a szírai projekteket.

Kína jellemző megodása a külföldi infrastruktuális fejlesztésekre az, hogy nagyösszegű hitelt folyósít az adott országnak, feltételként pedig kiköti, hogy a kivitelezést kínai vállalatok végezzék - emlékezet erre a Financial Times, az Origo pedig egy fontos ázsiai gazdasági fórum kapcsán írt erről, Pápua Új-Guinea esetében. 

Ráadásul a kínai cégeknek van már tapasztalatuk a közel-keleti háborús országokban, például sok cég kötött szerződést Irakkal a háború utáni építkezésekre, az amerikaiak nagy bosszúságára - mondja Paul Haenle, az USA nemzetbiztonsági tanácsának egykori tagja, jelenleg a Carnegie-Tsinghua globális kutató- és elemzőközpont pekingi központjának vezetője.

Kína pedig kecsegtető lehetőséget lát Szíriában – teszi hozzá az elemző.

Mindenesetre a térségben Libanon már bejelentkezett Pekingnél a fejlesztéseket kiszolgáló bázis szerepére. Bejrútban úgy érvelnek, stabilitásuk, tengeri kapcsolatuk kiváló alapjául szolgálhatna annak, hogy Kína rajtuk keresztül valósítsa meg a szíriai újjépítési feladatokat.

Tény, hogy az ország egyik legfontosabb kikötője, Tripoli alig 35 kilométerre van a szír határtól.

Kína és a város között pedig nemrégiben megindult a tengeri teherhajózás is: a kínai állam tulajdonában álló Cosco vállalat egyik konténerszállíója horgonyzott le Tripoliban. A kikötő vezető menedzsre pedig azt mondta: már kínai delegáció is megfordult náluk, és bár konkrét ígéretet nem tettek semmire, Tripoliban abban bíznak, hogy Kínában hamarosan megszületik a döntés arról, hogy Libanont, szűkebben pedig a kikötővárost válasszák közel-keleti jelenlétük bázisául.

Libanon mellett egyébként valóban sok minden szólhat a kínaiak szemében. Az országnak pedig, mely nagyjából 1,3 millió szíriai menekültet fogadott be, minden gazdasági segíségére szüksége van. Az ország államadóssága elérte a GDP 150 százalékát, a gazdaság lassul, és ha hamarosan nem történik valami, akkor Ciprus és Európa irányába újabb menekültek indulhatnak meg.

"Libanon az új selyemút csillogó drágaköve lehet" - mondta nemrég Wang Kejian kínai nagykövet egy kínai-arab üzleti fórumon, megerősítve, hogy Peking érdekelt a hitelfolyósítás keretében, kínai kivitelezőkkel megvalósuló fejlesztésekben. Tripoli azért is lehet érdekes Kínának, mert jelenleg Tel-Avivban van az egyetlen transzhajózási bázisuk. Ám a muszlim országok jelentős része nem fogadja be az árukat, ha azok Izraelből érkeznek. Libanonból indulva ez a probléma is megoldódna.

Miért hezitálhat akkor Kína?

Kínai cégek eddig "mindössze" 58 millió dollár értékben kötöttek szerződést néhány kisebb munkára Tripoli kikötőjében, de nem jelentették még be a remélt nagyberuházásokat.

Számít, hogy Kína adósságlufija mind nagyobbra nő, és a jelek szerint Peking hajlandó meghallani a figyelmeztetéseket, és alacsonyabb fokozatra kapcsolni külföldi költekezéseivel. Tripolit minden bizonnyal versenyképes lokációnak látják, mely épp most kapott kölcsönt az Iszlám Fejlesztési Banktól a logisztikai kapacitások fejlesztésére. Ám Kínának a jelek szerint nagyon hiányzik a korszerű vasúti összeköttetés Bejrúttal - az áruszállítás folyamatossága miatt lehet fontos -, valamint Szíria nagyobb ipari városaival (a meglévők nagyja száz éves). A térségben jelen lévő biztonsági kockázatokról már nem is beszélve. Ezek együtt mind megfontolttá tehetik Pekinget a Libanon melletti elköteleződését illetően.

Kenyérárus a bejrúti tengerpartonForrás: K. J. Farandzsi

"A kínaiak nem ostobák. Már nem az van, mint korábban, hogy bármit lehet nekik ígérni, ők arra gondolkodás nélkül rábólintanak, és beleinvesztálnak.

A kínai kormány most már látni akarja a befektetései megtérülését- állítja Eliana Ibrahim, egy kínai-arab kereskedelmi és kulturális együttműködési szervezet vezetője, aki Bejrútban élve segíti a potenciális kínai befektetők megjelenését Libanonban.

A szíriai újjáépítésre a nemzetközi közösség a Világbank adatai szerint eddig mintegy 250 milliárd dollárt adott össze segély formájában.

Ezt azonban - főként a nyugati hatalmak befolyására - visszatartják, hogy ezzel is nyomást gyakoroljanak a szalonképtelennek tartott Asszad-rezsimre. Ám ez bizonyosan nem izgatja Pekinget, és ha ott az a döntés születik, Kína a nemzetközi nyomásgyakorlás ellenére is magára vállalja az újjáépítések kapcsán a vezető szerepet.