Az elővárosi vonalak, valamint a pályák egy részének, illetve a járműpark korszerűsítése az utasszám jelentős növekedését hozta Budapest vonzáskörzetében, ám ez még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy a történelmi pályaudvaraink műszaki, esztétikai, sőt közbiztonsági állapota nem éppen XXI. századi.
Jó hír, hogy miként a MÁV-Start vezérigazgatója, Csépke András a közelmúltban a Magyar Időknek nyilatkozta, a Keleti és a Nyugati pályaudvarok épületeinek a felújítása hamarosan megkezdődik, amelynek eredményeképpen új várótermek létesülnek, korszerű tájékoztató rendszerekkel, pénztárakkal és a történelmi épületek kívül-belül megújulnak.
Mindez azonban nem jelenti egyben a vasúti technológia megújítását is. Ahhoz ugyanis előbb el kell dönteni, hogy a következő évtizedekre milyen szerepet szánunk a fővárosi fejpályaudvari rendszernek. A fejpályaudvar vasutas szakkifejezés, azt jelenti, hogy a pályaudvar egyben végállomás, ahol a szerelvényeket átrendezik, karbantartást végeznek, a mozdonyok úgymond körüljárják a vasúti kocsikat, a szerelvény végéről az elejére vándorolhatnak.
Európa nagyvárosaiban számos pályaudvart átalakítottak vagy építettek újjá, hogy központi főpályaudvar jöjjön létre.
Ennek helyét gyakran úgy választották meg, hogy két, egymást keresztező fővonal metszéspontjában legyenek (ilyen például Bécsben a Hauptbahnhof). A vonatok ezeken a főpályaudvarokon csak addig tartózkodnak, amíg az utasok ki- és beszállnak, majd továbbhaladnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
