Valóban betiltaná az EU a gázkazánokat 2030-ra?

2019.01.25. 14:35

Rémhírként terjed Brian Vad Mathiesen dán professzor nyilatkozata, miszerint az unióban 2030-tól be kellene tiltani a gázkészülékeket - írja a VGF szaklap nevében Szilágyi László kiadóvezető és Lantos Tivadar szerkesztő az Origóhoz eljuttatott közleményükben. A lap munkatársai azt írják, utánajártak a sokakat érintő kérdésnek.

Egy hírportálnak adott interjút az energetikai kutatásokkal foglalkozó professzor néhány napja, ahol egy általa készített, az EU által támogatott tanulmány eredményéről számolt be. A Heat Roadmap Europe néven megjelent tanulmány 14 tagállam, köztük Magyarország energetikai fejlesztéseinek lehetőségét vizsgálta.

A cél, hogy 2050-re az EU környezetvédelmi irányelvének megfelelően jelentősen csökkentsük a károsanyag-kibocsátást.

A dekarbonizációs cél elérése érdekében több felmérést, statisztikát alapul véve készítettek technikai javaslatot és költségvetési tervet a fejlesztésekre.

A Magyarországra vonatkozó elemzés (Heat Roadmap Hungary) itt elérhető eredeti nyelven, angolul.

Valóban tartani kell 2030-tól?

Bár a riportban valóban említette a professzor a 2030-as dátumot, de más szövegkörnyezetben, mint aminek alapján a félreértés lábra kapott, és elterjedt a híresztelés arról, hogy az EU ebben az évben központilag tiltja meg a gázkészülékek használatát.

A dán kutató - aki az EU dekarbonizációs stratégiájának egyik vezető koordinátora a lakossági területen - inkább elvi lehetőségként vizsgálta azt, hogy a célok elérése érdekében, 2030-tól kezdődően már nem engedélyeznének új olaj- és gázkazánokat.

Itt pedig arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy mást jelent az, ha új engedélyeket már nem adnának ki ilyen berendezésekre, és az is, mintha a meglévőket tiltanák be.

A professzor véleménye szerint vannak olyan tagállamok, amelyekben már most olyan az energiamix és a technikai, valamint a helyi infrastruktúra, hogy az új építésű, háztartási méretű ingatlanoknál valóban be lehetne tiltani az egyedi gáz- és olajkészülékek telepítését már 2030-tól. 

Külön hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezt nem írhatja elő központi uniós rendelet, és nem lehet egységes határidőt sem megkövetelni.  

Éppen ellenkezőleg, az egyes országoknak saját adottságaik és lehetőségeik szerint kell meghatározni maguknak a határidőket a technikai és gondolkodásmódbeli váltásra.

IllusztrációForrás: MTI/Máthé Zoltán

A professzorral készített riportból kiderül, hogy a kutató, mint lehetőséget vizsgálta a mostani megoldások egy részének lecserélését. Az Európai Uniónak pedig nincs olyan szabálya, ami alapján lehetővé válna valamiféle átfogó tiltás.

A szaklap munkatársai azt írják, a holland professzor Magyarországról készített tanulmánya is elgondolkodtató – és nyilván vitatható –, de a fő irányvonalakat jól szemlélteti. Ez azonban „csak" egy tanulmány, nem rendelet, nem jogszabály, még akkor is, ha hosszú távon nyilván az ilyen kutatások, felmérések fogják a jogalkotók döntéseit is befolyásolni.

Mit állított akkor a professzor?

A kutató elsősorban a gázfogyasztás háztartási szintű felhasználásának kivezetését tartja az egyik leggyorsabban és leghatékonyabban megvalósítható fejlesztésnek. Előtérbe helyezi a távfűtést és -hűtést, illetve annak megújuló energiaforrásokkal, főként napelemes és hőszivattyús berendezésekkel való fejlesztéseit.

Foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogy a technikai átállás az elektromos hálózat bővítését, fejlesztését is megköveteli.

IllusztrációForrás: MTI/Marjai János

Az új hőtermelés mellett az ingatlanok energiahatékonyságát is kiemeli, ami nyilván hőszigetelés, nyílászárók és az elektromos hálózat fejlesztésével jár.

Az egyedi hőszivattyúk helyett inkább a központi távfűtések (-hűtések) létrehozását javasolja, figyelembe véve a szállítás közbeni energiaveszteséget is.

A kimutatás külön elemzi Budapestet, ahol nyilván más infrastruktúra és technikai kiépítettség található, mint az ország többi területén. Külön fejezetben foglalkozik a biomasszával, az elektromosáram-termeléssel és az ipari termeléssel, de a hatékony, gyors megoldásnak mégis az egyedi, háztartási szintű reformot látja a megújulók segítségével. A tanulmány szerint technikai akadálya nincs a 2050-es célok elérésének, ő inkább szemléletmódbeli akadályokat említ.