Elpusztíthatatlan háztartási gépek: a Rakéta porszívók

A hidegháborús évtizedek megannyi szovjet ipari műremekkel gazdagították a háztartásokat, nemcsak előállításuk országában, hanem a keleti blokk államaiban is. A második világháború után, a győztes hatalmak egyikének számító Szovjetunióban már az 1940-es évek végén megkezdődött a nagyipari termelése a háztartási gépeknek, így a porszívóknak is.

Nehéz lenne megmondani, mennyiben járul hozzá a Rakéta porszívók erős nosztalgiafaktorához azok szívóereje. Az először 1956-ban gyártott modellek koruk éllovasai közé tartoztak teljesítményükkel, mely a gyártás korszerűsítése révén, egészen a tekintélyes 400 wattig növekedett 1985-ig, amikor is végleg leállították a Rakéták gyártását. A széria egyik csúcsdarabja a Magyarországon is nagyon elterjedt, beépített porzsáktelítettség jelzővel és görgőkkel szerelt Rakéta-7-es modell, az 1970-es évekből. Ekkora már – állítólag – nyilvánvalóvá vált az az egy-két évtizeddel korábbi szándék, hogy

egyes porszívók márkáját utólag, a világháború lezárását követő években kiéleződő űrversennyel kapcsolják össze.

A számos hazai háztartásban mai is megtalálható Rakéta porszívók azok közé az időtálló fejlesztések közé tartoznak több más gyártmánnyal együtt, amelyek – némi túlzással – a szovjet vezető Nyikita Hruscsovnak köszönhetik létüket. Megnevezésük pedig nem másra, mint az amerikai-szovjet űrvetélkedésre vezethető vissza. Moszkvának ugyanis akkor feltett szándéka lett, hogy még a csillagokat is lehozza az égről a szovjet-orosz birodalom háziasszonyainak.

A Rakéta porszívó egyik típusa és alkatrészei Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

A Földön is zajlott az űrvetélkedés

Ahhoz, hogy a Rakéta porszívók gazdasági jelentőségét és az azokra rakódott szimbolikus jelentéstartalmakat megérthessük, talán nem árt felidézni, hogy fénykoruk már arra az időszakra esett, amikor a két hidegháborús nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió óvatos párbeszédet kezdett egymással, melyet ugyanakkor beárnyékolt az egyre kiélezettebb űrverseny.

A második világháború után ugyanis rövid idő elteltével már nem az atomhatalommá válás volt a kérdés, hiszen azt a derbit az amerikaiak nyerték.

A vetélkedés akörül forgott, melyik állam milyen mérföldköveket tud magának behúzni az űr meghódításában.

A szovjet birodalomban mindenesetre semmit nem bíztak a véletlenre. Ahogy a korábbi hadiipari termelés fokozatosan a polgári lakosság kiszolgálására váltott, úgy jelentek meg a fagyos vidékekről – például Szibériáról – elnevezett hűtőmárkák, majd az elektromechanikus varrógépek. Majd, de nem utolsósorban, az 1957-ben föld körüli pályára állított első műhold, a Szputnyik mintájára készített szamovárok.

Az 1932-es felvételen egy nő áll egy Electrolux porszívóval a cég lutoni gyára előtt Forrás: Getty Images/Miller

Ebből a felsorolásból pedig nem maradhatnak ki a háztartási gépek sem, különösen nem az 1950-es években már gyártott Szaturnusz porszívó. Míg a szovjet ipar a háború után a nyugat-német és angol porszívókat (Siemens és Electrolux) másolta, meglehetősen leleményesen, addig a bolygószerű háztartási gépen végeztek annyi átalakítást, hogy az saját fejlesztésnek tekinthető.

Noha a berendezés elsősorban formája után kapta a nevét, nem lehet arról elfeledkezni, hogy ekkor már javában zajlottak azok az űrprogramok, melyek a két ország rivalizálását a kozmoszba helyezték át, és amely terepen Moszkvának lehetősége nyílt visszavágni az atomfölényét korábban bemutató USA-nak.

#coldwarhistpic.twitter.com/CxCLRpvGln

— Klaas Meijer (@klaasm67) 2015. december 20.

Konyhavitától az űrdicsőség hirdetéséig

A szovjet-amerikai kapcsolatokban, ha fordulatot nem is, de fontos mérföldkövet jelentett az 1959-es, Moszkvában megrendezett amerikai kiállítás. Ennek apropóján került sor Nyikita Hruscsov és az akkori amerikai elnök, Richard Nixon „konyhavitájára”, amelyben a két vezető országaik erejét nem a haderőn vagy a gazdasági potenciálon, hanem azon mérte össze, melyik ország ipara teremt nagyobb kényelmet a háztartásoknak termékeivel.

Ez azonban csak látszólag volt egyenrangú vita, mert – mint az utólagos elemzések kiemelik – a szovjet félnek görcsösen kellett bizonyítania azt a nyilvánvaló képtelenséget, hogy az ottani háztartások életszínvonala felér a megvetett kapitalistákéval.

Nyikita Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára Jurij Gagarinnal (a kép jobb szélén) az első kozmoszban járt űrhajós, valamint váltótársa, German Tyitov társaságában Forrás: WERDRUSSIA.ORG

A szovjet-orosz látens félelmet az ebben való alulmaradástól jól írta le még 1951-ben David Riesman amerikai szociológus megállapítása:

Ha ugyanolyan gazdagságban élhetnének mint az amerikaiak, az orosz nép nem engedé meg urainak, hogy porszívók és szépségszalonok helyett, tankokat és kémeket kínáljanak számára.

A Szovjetunió azonban ha ezt a csatát el is vesztette, egy nagyobbat megnyert: 1961-ben felküldte az űrbe az első embert – Gagarint, egy férfit –, majd 1963-ban az első nőt. Ezzel óriási revansot vett az USA-n, amely később csak az első holdra szállással tudott ezekkel párba állítható teljesítményt felmutatni.

De mit adott az űrverseny a szovjet háztartásoknak?

A The Socialist Sixties című könyv szerint legalább két újabb olyan porszívót, melyek elnevezését nem elsősorban a mechanikai vagy egyéb tulajdonságaik inspirálták, hanem a kitekintés a kozmoszba.

Ez nem egy Rakéta, hanem a kor egy másik ismert szovjet porszívója, a Darázs-4 egyik darabja Forrás: Shutterstock/Alexey Broslavets

Míg a Hóvihar és a Forgószél nevű gyártmányok elsősorban a teljesítményre utaltak, a Sirály és a Rakéta elnevezések a repüléssel, a dinamizmussal, ezek fogalmaival függtek össze. S bár gyártásuk már korábban megkezdődött, az első női űrhajós, V. V. Tyereskova 1963-as sikeres küldetése után, végérvényesen kozmoszi színezetet kaptak. Nemcsak a Vosztok-6-os űrhajót hajtó rakéták, hanem Tyereskova miatt is, akinek rádiós hívójele Sirály volt.

Ugyanakkor a szovjet államgazdaságban lényegében ismeretlen volt a márkák közötti versengés.

Mindegyik brand termékeit más-más vállalat gyártotta, és mivel a mai értelemben vett fenntarthatóságra kevés hangsúlyt fektettek, ezért nem is volt szempont az, hogy a gépek minél kisebbek, takarékosak legyenek. Ezért a legtöbb szovjet porszívó – futott bármilyen márkanév alatt is – kifejezetten méretes darab volt.

Ennek – gazdasági vonatkozása mellett – kulturális hatása is különösen érdekes vetületet jelent, ahogy azt a Berger-Huntington szerzőpáros Many globalizations: cultural diversity in the contemporary world című, a globalizáció és a kulturális különbözőségek viszonyát bemutató munkájukban írják. Magyarország ugyanis – állítják –, bár kevésbé tette magává a szovjet-orosz kulturális viszonyokból, például a gasztronómiát, de az ipari termelés háztartási célú darabjai – Szaratov hűtők, Rakéta porszívók stb. – miatt, egyértelműen az a kép erősödött meg az itt élőkben, hogy

ami szovjet, az csak robusztus és olcsó lehet.

Miközben persze energiazabáló és borzasztóan hangos is.

Rakétát a háztartásokba!

A hruscsovi szovjet vezetés sajátos „enyhülésének” is tekinthető, hogy a konyhavitában alulmaradva, az 1960-as években a háztartások életszínvonalának javítását hirdették meg. A hűtő hamar az otthoni jó, de legalábbis elfogadható életszínvonal szimbolikus tárgya lett. De porszívóból is egyre több helyre jutott az 1960-as évek elején meghirdetett programban megépült „hruscsovkákba”, azaz a vezető nevéből kifaragott kifejezéssel illetett, első házgyári lakásokba.

A berendezések ugyanakkor sokáig nem voltak elérhetők minden háztartás számára, egyszerűen azért, mert a szerényebb jövedelműek nem tudták megfizetni azokat – írja a Material Culture in Russia and the USSR című könyv.

1960 körül készített felvétel, Electrolux porszívóval Forrás: Getty Images/Carsten

A nagy porszívómárkák egymásnak nem voltak konkurensei, és a mai választékkal összehasonlítva, jóval kevesebb típust gyártottak azokból, mintegy szabványosítva a „kicsi”, „közepes” és a „nagy” teljesítményt. A hűtők mellett, így volt ez a Rakéta porszívóknál is, mely

az 1960-as években a harmadik-negyedik legkeresettebb márka volt hazájában, és hasonlóan népszerű a keleti blokk államaiban is.

Egyes adatok szerint, 1968-ra a 60-70 millió szovjet háztartás közül (az 1959-es népszámlálási adatok szerint a lakosságszám a 209 milliót közelítette akkor) 27 millióban volt televízió, 25 millióban mosógép, 13,7 millióban hűtő és 5,9 millióban porszívó.

Ez utóbbi egyébként nem volt olcsó mulatság.

A Rakéta poszívók ára

az 1960-as években 35-40 rubel körül alakult, úgy, hogy az átlagbér 100 rubel körül mozgott.

"Raketa 7" Soviet vacuum cleaner, Dnepropetrovsk, Ukrainian SSR, 1966 pic.twitter.com/m9zKbEH970

— Soviet Visuals (@sovietvisuals) 2019. január 1.

Tény ugyanakkor, hogy a szovjet-orosz háztartásokban különös strapabíróságuk miatt, rendkívül keresettek voltak a Rakéták. A Dnyepropetrovszk (Dnyipro) ukrán városában gyártott gépekből még az 1980-as években is évi 1 millió darab készült.

Egyetlen igazi „ellensége” volt a Rakéta porszívóknak, mégpedig típustól függetlenül, ez pedig saját maga.

Sokáig tartó használat esetén a megnyúló porzsákot a járó motor egyszerűen bekaphatta, így tönkre is mehetett az, aminek hangját egyébként semmi más nem tudta elnémítani.

Napjainkban Magyarországon még mindig hozzá lehet jutni Rakéta porszívókhoz, elsősorban apróhirdetési oldalakon, és van olyan szervizes is, aki még vállalja azok javítását.