A világ tengereit járó hatalmas luxushajóknál nemcsak az a cél, hogy a szükséges javításokat, karbantartásokat minél hamarabb elvégezzék azokon a szárazdokkokban, hanem az is, hogy minél kevesebbet várakozzanak a kikötőkben. Bevételt ugyanis akkor termelnek, ha a tengeren vannak, éppúgy, ahogy a repülőgépek akkor, ha a levegőben. Az utasok fogyasztása ugyanis a hajókat üzemeltető vállalatok bevételeinek jelentős részét adja.
A világ óceánjárós üzletének 80 százalékát három vállalat, a Royal Caribbean, a Carnival és a Norwegian uralja, és mindhárom cég bevételeinek 30-40 százalékát az utasok fedélzeti fogyasztása adja.
Azaz azok az ételek-italok (vagy szolgáltatások), amelyeket a jegyárban esetlegesen foglaltakon túl, a hajók utasai elfogyasztanak utazásaik ideje alatt.
Nem csoda, hogy mindhárom cég arra törekszik, hajóik minél több időt töltsenek a vizeken, és lerövidítsék a várakozási idejüket. Emlékezetes, hogy néhány éve az egyik óceánjárón a 856 fős személyzetnek mindössze 4 órája volt arra, hogy kitakarítsa az 1052 kabint és egyéb helyiségeket, és kevesebb mint 9 óra alatt kellett megoldaniuk 8000 poggyász kipakolását és 350 raklapnyi áru feltöltését a raktárba.
Ez a megfeszített munkavégzés általában meg is hozza eredményét, így lehetséges az, hogy az óceánjáró hajóutak üzlete évről évre nő, és mostanra elérte a 134 milliárd dolláros teljesítményt.
Ez hallatlanul nagy összeg, több mint 37 ezer milliárd forint, egyetlen év alatt.
További érdekesség, hogy a hajókon – a kapitányon kívül – általában nincs rendőr vagy hasonló hivatalos személy, aki bűncselekmény vagy probléma esetén, megfelelő jogkörrel eljárhatna.
A több ezer főnyi utassal és hasonló nagyságú személyzettel útnak induló, egy iparági szakértő által „úszó városoknak” nevezett monstrumok még napjainkban is úgy futnak ki a nyílt vízre, hogy azokon lényegében nem képviseli senki a törvényt. Incidens esetén a hajó a hatóságoknak köteles jelentést tenni, hogy azok, ha a hajó befut a megfelelő kikötőbe, intézkedhessenek.
Az óceánjáró hajók a világ legnagyobb vízi járművei közé tartoznak, melyekkel csak az olaj- és a földgázkitermelésben használt monstrumok vehetik fel a versenyt. Az Origo ebben a cikkében arról is írt, hogy a luxushajók minden vízi út előtt hatalmas élelmiszertartalékkal futnak ki a tengerre, bár a Norwegian nevű vállalat azt is megtapasztalta, van olyan utazóközönség, amelynek semmi sem elég, ha ételről van szó. A többségükben középkorú kínai nők ugyanis egyszerűen kiették az egyik hajójukat a tartalékokból, emiatt a cég az ottani járat felszámolása mellett döntött.
Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy az óceánjáró hajók társaságait tömörítő szakmai szövetség szerint a hajókon az utazóközönség nagyja valóban középkorú.
Statisztikai adataik szerint a cirkálók utasainak átlagos életkora 46 év.
Több társaság épp most dolgozik azon, hogy szolgáltatásaival megszólítsa a fiatalabb generáció tagjait is.
S hogy milyen iparági adatok jellemzik az óceánjáró hajók, a hosszú tengeri utak általában luxusszínvonalú világát?
Egészen meghökkentő számok mutatják be a szektor teljesítményét:
Sokan egyetértenek abban: a luxus-óceánjárókon a szolgáltatások színvonala és az utasok kiszolgálásának minősége magasabb, mint a hasonló besorolású, de szárazföldi létesítményekben, például szállodákban. Ennek – így a szakértők – az az oka, hogy a hajókon sokan teljesítenek szolgálatot a vendégek kényelme érdekében.
Egyes cirkálókon az utas-személyzet létszámának aránya eléri a 3:1-et is, ami igen magasnak mondható, összehasonlítva a szárazföldi hotelek hasonló arányszámával.
Igaz, ehhez az kell, hogy a munkavállalók három, de inkább hat vagy kilenc hónapra is szerződjenek a hajón való munkavégzésre, ami általában heti hét napból hetet jelent. Ez pedig – teszik hozzá többen – a legtöbb szárazföldi üdülőcentrum helyszínén egyszerűen törvénybe ütköző lenne.