Másfél millió embernek építenek víztározót a pokol kapujára

2019.04.25. 05:59

A libanoni főváros mintegy 1,6 millió lakosát látnák el vízzel abból az óriási tárolóból, melyet a 35 kilométerre Bejrúttól, a Bisri-völgyben megépítendő duzzasztógáttal hoznának létre. A hatalmas vállalkozás céldátuma 2024, és a libanoni vezetés mellett egyik, mindenféle értelemben legjelentősebb támogatója a Világbank-csoport. Csakhogy a gáttal együtt tervezett mesterséges tó egy olyan helyen épülne, ahol a mélyben szeizmikus törésvonalak húzódnak, és amik miatt néhány évtizede már volt ott egy súlyos földrengés. A Bisri-völgy tározójának ellenzői szerint az a víztömeg, ami a völgy elárasztásával felgyűlne ott, önmagában veszélyhelyzetet teremt, egy természeti katasztrófát pedig a szomszédos országok is megéreznének. S ha mindez nem lenne elég, a területen értékes régészeti lelőhelyek és jelenleg lakott falvak is a víz alá kerülnének.

1956. március 16-án a Bisri-völgyet a Richter-skála szerinti 5,1-es erősségű földrengés rázta meg. A katasztrófában 135-en vesztették életüket, és több száz épület omlott össze vagy sérült meg a völgy falvaiban. Ez a csapás már a második volt a nagy földrengések sorában: már 1837. január 1-én is megmozdult a föld, akkor egy még erősebb, 7,1-es erősségű rengés miatt. Ezt a rengést valamennyi, akkor szomszédos országban érezték.  Az akkori áldozatok száma, illetve a károk pontos nagyságrendje nem ismert. Van azonban, ami nem változott a két feljegyzett nagy rengés óta: az Izraeltől 50 kilométerre északra, a Bejrúttól 35 kilométerre délre, illetve a szíriai határtól hasonló távolságra lévő Bisri-völgy tektonikus lemezek ütközőzónájában fekszik. Ráadásul a geológusok szerint azoknak is a legérzékenyebb találkozási pontján. A hosszasan, jóval az államigazgatási határokon átnyúló törésvonalnak erre a pontjára tervezik megépíteni azt a hatalmas duzzasztót, amely a tervek szerint a libanoni főváros lakosságát látja majd el a jövőben vízzel.

Kihívnák maguk ellen a bolygó erejét

A Bisri-völgybe tervezett gát ötlete először 1953-ban merült fel, méghozzá amerikai részről. Az akkor megfogalmazott javaslat szerint, a Litani és az Awali folyók vízével (utóbbi felső folyását Bisri-folyóként is hivatkozzák) töltenének meg egy tározót, mesterséges tavat létrehozva a völgyben, egyszersmind hosszú távú megoldást kínálva Libanon vízproblémáira.

A tervezett tározó 33 millió gallon (közel 120 millió liter) víz tárolására lenne alkalmas.Egy víztisztító berendezés is épülne ahhoz – épp ott, ahol az 1956-os földrengés epicentruma volt.

Nincs rosszabb hely egy gát megépítésére Libanonban, mint ez– mondja Tony Nemer, a Bejrúti Amerikai Egyetem geológusprofesszora, aki doktori értekezésében azzal a törésvonallal foglalkozott, amely a tervezett gátnál húzódik.

A professzor azt is kiemelte: a Bisri-völgy területét mindenféle megkötés nélkül, szeizmikusan aktívnak kell tekinteni, ahol a lemezek egymásba csúszása olyan események megismétlődéséhez vezethet, mint a sok áldozatot követelő 1956-os katasztrófa. Nemer azt is elárulta: a korábbi szakértői erőfeszítések nyomán még az is pontosan ismert, melyik lemez elmozdulása okozta a korábbi, 1837-es nagy rengést, de azt kell szem előtt tartani, hogy a törésvonal mindkét oldalán történhetnek olyan mozgások, amelyek a jövőben hasonló eseményekhez vezethetnek.

A Bisri-völgy Libanonban: itt épülne a gát, amivel a kormány megoldaná Bejrút vízellátási gondjaitForrás: AFP/Joseph Eid

Ám a lemezek természetes, magától lezajló mozgása még nem is az egyetlen sarkalatos pont. Az Asia Times idézi Nemer professzort, aki az „indukált szeizmikus mozgás”, azaz emberi beavatkozás nyomán keletkező veszély forrásaként azonosítja a tervezett új gátat.

A mintegy 4,5 négyzetkilométeren kialakítandó tározóban 70 méter magas víztömeg gyűlne fel, és ahogy a szakértők magyarázzák, a mélyében lévő örvénylő mozgások éppolyan veszélyesek lennének, mint a víz puszta tömege. Egyesek azt állítják, a Bisri-völgy talajszerkezete nem is alkalmas arra, hogy megtartsa az értékes vizet, ahhoz ugyanis túl puha és hézagos. De ha ezt a szempontot nem is veszik figyelembe, az óriási mennyiségű víz olyan terhelést jelent a szeizmikus gócponton,

mely akár közvetett előidézője, „triggere” is lehet veszélyes földmozgásoknak.

Ha pedig itt történik egy újabb földrengés, azt a kicsiny területű Libanonban mindenütt megérzik, és mindenütt hatása lesz – állítja egy másik ottani geológus szakértő, Ata Elias 2012-es tanulmányában.

Libanon fővárosa, Bejrút, 1,6 millió lakossalForrás: AFP/Anwar Amro

Gátat építenének hálózatfejlesztés helyett

Ahogy az Origo korábban megírta, a közel-keleti országok mindegyike szembenéz a tiszta víz fogyatkozásának problémájával, de annak megoldásában egyelőre csak Izrael képes felmutatni komoly eredményeket. Libanon azok közé az országok közé tartozik, ahol már a háztartások mindennapjaiban is jelentkeznek vízellátási gondok. A csapokból folyó víz minősége nem egyenletes, gyakran nem megfelelő minőségben tisztított, és az országnak nincs megoldása arra sem, hogy szűrjék ki abból a környezetszennyezés miatt bekerülő mikroműanyagot. Ráadásul a vízellátó rendszerekben keringő víz mintegy 40 százaléka veszendőbe megy, a korszerűtlen és hibás vízhálózat, a szivárgások miatt – közölte az ország Földtudományok és Természeti Erőforrások Szövetségi Intézete.

A Bisri-gát megépítését elsősorban a Világbank szorgalmazza az ország parlamentjén kívül. A szervezetnél azt állítják, nem egyszerűen egy duzzasztó megépítéséről van szó, hanem átfogó csatornahálózati fejlesztésekről, átemelőkről, és minden olyan beruházásról, ami ahhoz kell, hogy Libanon hosszú távú vízellátása a „nemzetközi standardok szerint” biztosítva legyen. 

A Kherbet Bisri nevű falu a völgybenForrás: AFP/Joseph Eid

A Világbank 2017-ben arról jelentett, pilotprojektként sikeresen végrehajtották egy Bejrúthoz közeli vízvezetékrendszer felújítását, és biztosították azon a folyamatos vízellátását. Ezt követően a csoport vezetői – a gát egyes ellenzői szerint meglepő módon – amellett foglaltak állást, hogy minél hamarabb meg kell építeni a Bisri-gátat, és nem a bejrúti ellátórendszer korszerűsítését kezdték szorgalmazni.

Ekkor erősödtek fel azok a hangok, amelyek szerint Libanonnak – és így Bejrútnak – valójában nem is a víz rendelkezésre állása jelenti az igazi problémát. Az országnak vannak olyan magashegyi területei is, melyeket egész nyáron hó borít. Azaz: vízből, legalábbis egyelőre, van elég.

Az igazán komoly probléma az ellátóhálózatok fejletlensége, vagyis az, hogy – plasztikusan fogalmazva – a tiszta víz nem jut el a csapokig, melyeket, ha otthon kinyitnak, nem tudni, mikor és mi jön azokból.

Egyesek szerint Bejrútnak nem is a vízhiány, hanem a hálózat elégtelensége a legfőbb problémájaForrás: AFProbertharding/Peter Groenendijk

Régészeti lelőhelyek kerülhetnek víz alá

A gáttal szembeni ellenérzések, a geológusok, környezetvédők mind hangosabb felszólalásai arra késztették a Világbankot, hogy megvizsgálja a szeizmikusság kapcsán jelzett aggályokat. 2018 augusztusában meg is jelentették tanulmányukat, melyben azt állították, a tervezett gát minden elvárást teljesít biztonság tekintetében, „kialakításával pedig ellenáll a legerősebb földmozgásoknak is”. Sőt, idén februárban egy interjút is közöltek, ami Jean-Roger Mercier-vel, egy független szakértői csapat vezetőjével készült. A szakértői csoport az ilyen nagyszabású beruházások, mint a Bisri-gát, előzetes környezeti és társadalmi hatásvizsgálatával foglalkozik. Mercier és munkatársai az Európai Bizottság, a francia kormány és nemzetközi fejlesztési ügynökségek megbízásából is tevékenykedtek már; az interjúban a szakértő hosszasan érvelt amellett, hogy a gát nem fogja tönkretenni a völgy értékes biodiverzitását, ha megfelelő protokollok szerint épül meg.

Mindez azonban sokakat nem nyugtatott meg, a gát körüli viták pedig nem csillapodtak, sőt, inkább csak erősödtek akkor, amikor bejelentették a létesítmény 2024-es céldátumát. Idén márciusban a Világbank bejrúti irodája előtt aktivisták, környezetvédők tüntettek azért, hogy a szervezet vonja vissza a Libanonnak bejelentett támogatást a gát megépítéséhez, és ne erőltesse a kétes megítélésű projektet az országra.

Az ellenzők attól tartanak: Libanonban megismétlődik a 2008-as kínai katasztrófa, amikor is a Zibengbo 155 méter magas gátja egy földrengés következtében átszakadt, a 315 millió liter víz 80 ezer ember halálát okozta. A Világbank azonban azt mondja: a Bisri-gát ennél jóval kisebb lesz, és nem kell attól tartani, hogy gátszakadás esetén ilyen katasztrófa történik.

Ám ha ez nem lenne elég, a potenciális szeizmikus veszélyek mellett, a helyszín különlegesen értékes archeológiai karaktere is az ellen szól, hogy a völgyet elárasszák vízzel.

Szakértői konszenzus szerint a teljes területen legalább 50 különböző, régészetileg értékes lelőhelyet lehet elkülöníteni, melyeken egészen az ókor előtti időkig visszanyúlóan lehetnek értékes tárgyi vagy építészeti leletek. A legértékesebbnek a Marj Bisri nevű területet tartják a kutatók, ahol egy, a római időkben kialakított kegyhely, majd az arra épített templom romjai, valamint egy híd maradványai találhatók. A rómaiak ezt a helyet „Kleopátra palotájának” is nevezték.

A régészek azért is aggódnak a gát miatt, mert az egyébként a libanoni jogszabályok szerint is, 2009 óta különleges védett státuszú, történelmi-kulturális jelentősége miatt kiemelt Bisri-völgyben, korábban nem folytattak szisztematikus feltárásokat. 2004-ben egy lengyel csapat dolgozott először itt, főníciai leletek után kutatva, majd később libanoni régészek is. 2018 júniusában aztán a régészek úgynevezett sürgősségi feltáró munkába kezdtek, amikor egyre biztosabbá vált: hamarosan elkezdik a duzzasztó felhúzását a völgyben.

Klasszikus gazdasági csapdába eshet bele Libanon

A gát körüli kérdések egyik legfontosabbika: ha meg is épül a törésvonalra tervezett duzzasztó, mennyibe fog kerülni, és honnan lesz pénz arra?

A projekt fő külső támogatójaként fellépő Világbank nem győzi ennek kapcsán hangsúlyozni: a Bisri-gát csak az egyik eleme a teljes Libanonra kiterjedő, a vízellátási gondok megoldását célzó, több évtizedes fejlesztési projekteknek. Igaz, igen fontos eleme.

A Bisri-gát megépítésének költségeiről is eltérő információk láttak eddig napvilágot. A Világbank hivatalosan 617 millió dollárról beszél, de más kalkulációk alsó hangon is 800 millió, de inkább 1,2 milliárd amerikai dollárt emlegetnek bekerülési költségként.

Ez az összeg egyébként egyáltalán nem irreális egy ekkora vállalkozáshoz, és valószínűleg nem is jelentene financiális gondokat egy fejlett nyugati ország számára, ha az elhatározás megvan a megvalósításához.

Libanonban azonban egészen más gazdasági körülmények között kell azt megvalósítani.

A tavaly decemberben napvilágot látott helyzetjelentés szerint Libanon a Közel-Kelet koldusországa, amelyet a szíriai menekülthullámok miatti tehertétel hatványozottan sújt.

Értékes régészeti lelőhelyek tűnhetnek el a gát miattForrás: AFP/Joseph Eid

A 6 millió lakosú ország nagyjából 51 milliárd dollárnyi GDP-t termel egy év alatt.

Úgy, hogy közben:

  • a libanoni kormány által is elismerten rekordmagas, 50 százalék körüli a munkanélküliség;
  • az ország külső adóssága a GDP 150 százalékára tehető;
  • az infláció tavaly közel 8 százalékos volt;
  • a lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, és ebbe a szíriai menekültek még nem is számítanak bele;
  • becslések szerint 2015 óta nagyjából 800 ezer menekült érkezett az országba, az ő ellátásuk szintén jelentős erőforrásokat követel;
  • a tavalyi évre vonatkozó korrupciós jelentések szerint Libanon a világ legrosszabbul teljesítő országai között van ebben a kérdésben.

A gát finanszírozása részben saját forrásból, részben világbanki támogatásból valósulna meg. A szervezet megerősítette: 170 millió dolláros kölcsönt biztosít Libanonnak ahhoz, hogy a szükséges közpénz ráfordítása mellett megépülhessen a létesítmény.

E miatt a mozzanat miatt szintén sok kritika érte a szervezetet. A márciusi demonstrációkon felszólalók szerint az országnak további kölcsönökre lesz szüksége a világbanki megállapodás mellé is, amelyeket az egyébként is nehéz körülmények között felnövekvő generációk kell majd hogy visszafizessenek.

Libanon nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, a gátépítés költségei tovább növelnék az ország terheitForrás: K. J. Farandzsi

Ám úgy tűnik, ezek az ellenérvek nem fognak a gát megépítésének útjába állni. A projekthez már zajlanak a földkisajátítások, amelyek önmagukban mintegy 100 millió dollárt emésztenek fel, hiszen a völgyben élőket nemcsak otthonukért, hanem mezőgazdasági tevékenységük feladásáért is kompenzálni kell. 

A számítások szerint házak, vagy akár egész falvak mellett több ezer citrusfa és több olajfaültetvény is áldozatául esne a mesterséges tó létrehozásának, függetlenül attól, hogy a külső szakértők szerint a beruházás mellett is fenntartható a Bisri-völgy biodiverzitása. Ám ha ez még így is lesz, a sokat emlegetett tény nem változik: a bejrútiak ivóvízellátását biztosítani hivatott létesítmény egy földtani értelemben aktív törésvonalra fog kerülni, ahol a korábbiaknál is nagyobb katasztrófa történhet egy újabb, nagy erejű rengés esetén. 

KAPCSOLÓDÓ CIKK: