A régmúlt időkben európai királynők és indiai maharadzsák is előszeretettel ékesítették magukat gyöngyökkel, de manapság is igen népszerű: a tavalyi Met Gálán számos híresség is viselt gyöngyöket: Uma Thurman ruháját például mintegy 3 ezer gyöngy díszítette. A magyar gyöngy szó egyébként török eredetű.
Az ókori Egyiptomban már időszámításunk előtt négyezer évvel is viseltek igazgyöngyöt, és a drágakövek királynőjének is nevezett gyöngyöket hamar megkedvelték az ókori civilizációk mindegyikében.

Az ókori Róma lakosai szinte már rajongtak az igazgyöngyökért, amit margaritának nevezték. Az igazgyöngyöket csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak, sőt,
Julius Caesar olyan törvényt hozott, amellyel egyenesen megtiltotta, hogy az alacsony rangúak is hordhassanak gyöngyöt. A feljegyzések szerint Caesar szerelmének, Servillának egy igen drága, 6 millió sestertiust (kis méretű római ezüstpénz) érő gyöngysort adott ajándékba – egy légionárius ekkor évente 900 sestertiust keresett.
Augustus császár idejében már nemcsak ékszereket készítettek belőle, hanem a ruhájukat is ékesítették vele a római előkelőségek. És például az őrültségeiről ismert Caligula saját lovát is gyönggyel díszíttette.

A kontinensen élők a Perzsa-öbölből, az Srí Lanka közelében található Manaar-szorosból, valamint a Vörös-tenger partvidékéről – kereskedő karavánok szállítmányaiból – szerezték be, ráadásul ezeken a vidékeken egyébként a mai napig, szinte folyamatosan működik a gyöngyhalászat.
Például a Srí Lanka-i gyöngyhalászatról már Marco Polo is beszámolt.Ugyanakkor ezeken a tengereken a mai napig ugyanazzal a nehézséggel szembesülnek a halászok: cápákkal és kalózokkal.

Igazgyöngyöket időszámításunk után 500-ban már halászták Kínában is, de a tenyésztett gyöngyök technikáját csak 1893-ban dolgozta ki a japán Mikimoto Mokichi és felesége, Ume: közösen tökéletesen gömbölyű gyöngyszemeket termesztettek. A gyöngy kereskedelmi forgalma csak az 1920-as évektől terjedt el széles körben, és vált ezáltal megfizethetőbbé és elérhetőbbé az emberek számára.
A valaha volt legdrágább gyöngy Marie Antoinette francia királyné medálja, amely 32 millió dollárért (9,2 milliárd forint) talált gazdára a Sotheby's aukcióján, értékét pedig nagyban növelte történelmi jelentősége is.

A gyöngyök értékének meghatározása bonyolultabb, mint a drágaköveké– nyilatkozta Tom Moses gemológus, az Amerikai Gemológiai Intézet munkatársa a Business Insidernek, majd hozzátette, hogy a természetes gyöngyöket – amit a kagylók vagy osztrigák állítanak elő – nehéz fellelni, ezért is magasabb az áruk. Manapság főleg tenyésztett gyöngyöt lehet vásárolni – külső beavatkozással késztetik arra az állatokat, hogy gyöngyöt növesszenek.
Egy termesztett gyöngy akár két évig is készülhet.
Az árazást nagyban befolyásolja a gyöngy mérete is: csakúgy, mint a drágaköveknél, itt is minél nagyobb egy gyöngyszem, annál értékesebb. A másik jelentős különbség a gyöngytípusok között a szín, például a tahiti fekete gyöngyök azért feketék, mert az azt készítő osztrigafaj belseje is fekete, ugyanakkor a tenyésztési folyamattól függően is kissé eltérhetnek a színek. Az árat ugyancsak alakíthatja a gyöngy csillogása, amit a legnehezebb mérni.

A világ legnagyobb gyöngye egyébként a Hope gyöngy, amelynek tömege mintegy 90 gramm, értékét 17 ezer dollárra (4,9 millió forint) becsülik, és a londoni a South Kensington Múzeumban őrzik.
A XXI. század elején a gyöngyviselés a virágkorát éli, és az internet korában már könnyebb beszerezni, mint valaha.