Új korszak kezdődik a világ egyetlen császárságában

2019.05.01. 17:45

Május 1-től új császára van Japánnak, miután április 30-án Akihito császár hivatalosan is leköszönt a Krizantém trónról, és átadta helyét 59 éves fiának, Naruhitónak. A világ legrégebbi, folyamatosan hatalmon lévő császári dinasztiájának 125. tagja mondott le az uralkodás jogáról, ezzel új korszak nyitányát hozva el Japánban, úgy, hogy Akihito 30 évnyi uralkodása alatt is rengeteg minden megváltozott. Az Origo összeállításában bemutatja, hova jutott Japán gazdasága, amíg a rendkívüli népszerűségnek örvendő Akihito és felesége képviselte a nemzeti egységet, és voltak a szigetország szimbolikus vezetői.

Már korábban jelezte lemondásának szándékát Akihito császár, aki április 30-án, egy mindössze tízperces, egyszerű szertartáson köszönt le hivatalosan és végleg a japán császári trónról. Ezen mintegy háromszázan vettek részt, köztük Micsiko császárné, a leendő uralkodó, Naruhito és felesége, Maszako hercegnő, illetve Abe Sindzó japán kormányfő. Akihitót gyengülő egészségi állapota miatt egyre inkább nyomasztották az uralkodással járó kötelezettségek, ezért döntött lemondása mellett. Hasonlóra két évszázada nem volt példa, legutóbb 1817-ben Kókaku császár mondott le a fia javára. A második világháború után elfogadott alkotmány viszont ezt nem tette lehetővé, így a parlament 2017 nyarán kifejezetten Akihito személyére szabva alkotott törvényt, hogy a jövendő uralkodók ne követhessék könnyen a példáját.

Akihito japán császár beszél felesége, Micsiko császárné jelenlétében a lemondási szertartásán a tokiói uralkodói palotában 2019. április 30-ánForrás: MTI/EPA/POOL/ASAHI SHIMBUN/JIJI PRESS/-

Akihito császár március 12-én kezdte meg a lemondáshoz vezető, 11 állomásból álló ceremoniális utat. Március 26-án lerótta tiszteletét Japán mitikus alapítója és az első császár, Dzsinmu előtt, április 18-án ellátogatott az iszei nagyszentélybe, a sintó vallás egyik legfontosabb szent helyére, április 23-án pedig apja, a leghosszabb ideig uralkodó császár, Hirohito tokiói mauzóleumát kereste fel. Az út utolsó állomásához, a tényleges lemondáshoz, április utolsó napján érkezett el.

Örökébe május 1-ével idősebb fia, az 59 éves Naruhito lép, és kezdetét veszi a reiva (gyönyörű harmónia) korszaka. Akihito ideje a heiszei (békét teremtő) korszak volt.

Május 1-ével új korszak kezdődik Japánban

Naruhito hivatalos trónra lépését októberben tartják ünnepélyes szertartás keretében (várhatóan 22-én), amelyre külföldi méltóságokat és vezetőket is meghívnak, az előzetes információk alapján, mintegy 2600 embert. Ezt követően, november 14-15-én rendezik majd a nagy hálaadási szertartást: Naruhito frissen aratott rizst és szaké rizsbort áldoz a császári ősöknek és istenségeknek, és maga is fogyaszt belőlük, amikor a jó termésért és a nemzet békéjéért imádkozik.

A kormány 2,7 milliárd jent (mintegy 7 milliárd forintot) szán a szertartásokra, egyebek mellett átmeneti termek építésére erre az alkalomból a császári palotában.

Ugyanakkor vitatott az alkotmányossága annak, hogy az állam egy olyan eseményt pénzel, amelyben meghatározó vallási elemek vannak jelen.Japánban a császár az állam jelképe, politikai szerepe nincs, és csupán protokolláris kötelezettségei vannak.

"A császárnéval együtt őszintén kívánom, hogy a holnap kezdődő Reiva-korszak stabil és gyümölcsöző legyen, és teljes szívemből imádkozom azért, hogy a Japánban és a világon élő emberek békében és boldogságban éljenek" - ezek voltak Akihito utolsó szavai Japán császáraként.

A tokiói császári palota 2019. április 30-ánForrás: MTI/EPA/Majama Kimimasza

A történelmi időkbe nyúlik vissza a japán gazdasági csoda

A japán császárság eredete a mitikus időkben gyökeredzik, viszont az állam legfelső intézményeként, a késő középkori feudális Japánban háttérbe szorult. A Japánt 1603-tól 1867-ig ténylegesen uraló katonai kormányzat, a Tokugava Ijeaszu megalapította sógunátus, az élén álló sógunnal, politikai súlyától megfosztotta a császári udvart, szerepét az állam életében szimbolikussá téve. A mostani Tokió főváros korábbi nevéről Edo-korszaknak elnevezett érában - itt rendezték be székhelyüket a Tokugavák - Japánt a külvilágtól való elzárkózás jellemezte. Ennek később az 1868-ban kezdődő Meidzsi-restauráció, azaz a császári hatalom visszaállítása és az ország szédületes tempójú, nyugati mintára véghezvitt gazdaságfejlesztése és modernizációja vetett véget.

A sógunátus időszakát a történészek szerint a vasszigorral fenntartott társadalmi hierarchia és a külvilág behatolási kísérleteinek való következetes ellenállás jellemezte. Ugyanakkor ez az időszak - bár Japán fejlődése a XIX. századra elmaradt a nyugati országokétól -

a hosszú béke és a kulturális, valamint a gazdasági fejlődés időszakát hozta el.

"Japán a 19. század közepére már nem egy középkori jellegű társadalom képét mutatta. A harmincmilliós népesség nagy többsége, körülbelül 85 százaléka ugyan egy alapvetően agrártársadalom része volt, de a falvak autonómiája, az árutermelésre berendezkedett tehetős parasztgazdák rétege, a bérleti rendszer Ázsiában szinte páratlan, állandó életszínvonal-emelkedést biztosított, és nagyszámú munkaerő-felesleget is termelt" - írja tanulmányában Farkas Ildikó, a Károli Gáspár Református Egyetem történész-japanológusa. 

A Meidzsi-szentély Tokióban, amit az 1912-ben elhunyt Meidzsi császár és később elhunyt felesége tiszteletére emeltekForrás: Gaál Csaba

A Meidzsi-korszak tehát egy erős lábakon álló országra köszöntött rá, amely azonban technológiában és gazdaságban akkor még nem volt versenytársa a Nyugatnak. A „Gazdag ország, erős hadsereg" központi jelszava alatt, az újonnan kialakított hatalmi struktúrában Japán gyors fejlesztésekbe kezdett. 1871-ben már egységes nemzeti valutával fizettek, átalakították a birtokszerkezetet, és létrejött a bankrendszer is. A XX. századra Japán már egy modern, erős, folyamatosan fejlődő ország lett, és ez a fejlődési ív lényegében az I. világháború utánig megmaradt. Az erős exportnak köszönhető fejlődés az 1927-es bankválság (és néhány nagy földrengés következményei miatt) tört meg, de az 1930-as évek elején új kormányzati intézkedéseknek köszönhetően, újra megindult. Japán ekkoriban, az évtized második felében kezdett erőszakos, katonai terjeszkedésbe a térségben, miután vezetői felismerték, hogy egyre nehezebben jut hozzá stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz, különösen a második világháború kitörésével. "A szövetségesek támadásaiban Japán nagyon sok hajót és repülőgépet veszített. A hajók megsemmisülése miatt Japán nem tudta a gyarmatokról és a megszállt területekről az ipari termeléshez szükséges inputokat beszerezni. Ezzel a hadigazdasága összeomlott, amely végül hozzájárult a háború elvesztéséhez is" - írja Völgyi Katalin Japán gazdaságtörténetével foglalkozó munkájában.

A második világháború végén, a két atombomba csapásától sújtott Japán kapitulációjával véget ért egy fejlődési korszak az országban. Az akkori császárt, Akihito apját - egyben az eddigi leghosszabb ideig uralkodó japán császárt -, Hirohitót megfosztották isteni méltóságától, és a világégés után Japán sokáig amerikai irányítással működött, illetve szervezték azt újjá, az uralkodó korábbi széles jogkörének erőteljes korlátozásával.

Ugyanakkor Japán talán még nagyobb gazdasági sikertörténetet tudhat magáénak, mint a háború utáni egyik Németország, az NSZK.

"A japán gazdaság 1955-től az 1970-es évek elejéig évi 10 százalék körüli reálnövekedést mutatott. A rendkívül gyors és hosszantartó gazdasági növekedés viszonylag alacsony munkanélküliség és inflációs ráta mellett ment végbe.

1968-ra Japán – a Német Szövetségi Köztársaságot megelőzve az Egyesült Államok mögött – a világ második legnagyobb gazdasága lett"

- írja Völgyi elemzésében.

Japán növekedése erőteljesen függött a sikeres exporttól, és mára fogalommá vált - nemegyszer a második világháború előtt alapított - nagyvállalatok megerősödésétől, mint például a Mitsubishi, Sony, és hosszasan lehetne sorolni. A Világbank 1993-as jelentésében úgy találta, a japán gazdasági csoda a kibocsátásnak és a magas termelékenységnek köszönhető, melyet a szellemi tőke szintjének gyors növekedése és a jövedelmi különbségek csökkenése kísért.

Akihito japán császárról szóló híradás egy óriási kivetítőn Tokió Sibuja nevű negyedében 2019. április 30-ánForrás: MTI/EPA/Franck Robichon

Ezt hozta a heiszei Japánnak

A most leköszönt Akihito és a felesége nagyon népszerű volt alattvalói körében. Akihito három évtizede alatt azonban Japán sok nehézséget megélt, többek között azt, hogy az egykori gazdasági csoda szertefoszlott, és az ország stagnálásba, sőt, olykor recesszióba zuhant, melyből csak az utóbbi években mutatkoznak a kilábalás jelei. Akihito 1989-ben lépett trónra, de a heiszei korszak kezdetére teszik a nagy japán megingást, ami miatt utólagosan az 1990-es éveket az ország "elvesztegetett évtizedének" is tartják.

Az ekkora már jelentős külföldi befektetésekkel bíró, a világ második legerősebb gazdaságának számító Japánt utolérte minden gazdasági csapások egyik legrémisztőbbje: a hitelválság. A stabil jövedelemmel bíró családok túlköltekezései és a banki pénzbőség a pénzügyi, illetve az ingatlanbuborék kipukkanását, és elszabaduló ingatlanárakat hoztak.

A részvényárak indokolatlanul gyorsan nőttek, a tokiói - egyébként is világelső - lakásárak megháromszorozódtak. Az emelkedés kezdetben látványosan felfele tolta a Nikkei-indexet, de mire a jegybank 1991-re a beavatkozás mellett döntött, a spekulatív pénzek bedöntötték az eszközpiacot, ami onnantól mélyrepülésbe kezdett - ismerteti Völgyi.

Az 1989-1990-ben indult válság alaposan visszavetette a japán gazdaság fejlődésétForrás: AFP/Kazuhiro Nogi

A fokozatosan lassuló gazdaság pedig egyre újabb és újabb társadalmi problémák kialakulásához vagy épp felerősödéséhez vezetett, legyen szó akár az elöregedésről vagy épp az öngyilkossági ráták romlásáról.

Japán az 1990-es években 16 ezer milliárd dollárnak megfelelő pénzt bukott a beszakadáson (ennyi pénz került ki a gazdaságból), ami az akkori GDP nagyjából négyszerese volt. 

A lassú növekedést nem felfutás, hanem még lassabb tempó követte. Ugyan Japán ekkor a bruttó nemzeti össztermék tekintetében még mindig messze megelőzte Kínát, ám az is látható, a kínai növekedési ütem egyáltalán nem volt olyan hullámvölgyekkel szabdalt, mint a japán. Mostanra az USA mögött Kínát tartják a világ második legerősebb gazdaságának, míg Japánnak mindent meg kell tennie a harmadik hely megőrzéséért.

Akihito császárnak - tekintettel hatalma szimbolikusságára, erős protokolláris megkötéseire - természetesen nem állt módjában az, hogy a reálfolyamatokba közvetlenül beavatkozzon. Ugyanakkor személyes példájával, életvitelével, és a szigorú hagyományok egy részével való szakítás révén, arra törekedett, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön népével, és új irányt képviselt a külfölddel - különösen Ázsia országaival - való kapcsolattartásban is. Az 1952-ben már trónörökösnek jelölt Akihito például az első volt, aki Micsiko Soda személyében közrendűt - egy nagyiparos lányát - választotta feleségül. A Japánban "az évszázad esküvőjeként" emlegetett nász a monarchia modernizálódását és demokratizálódását jelképezte. A házaspár számos hagyománnyal szakított: nem váltak meg gyermekeiktől, két fiukat (Naruhito és Akisino) és egy lányukat (Szajako) otthon nevelték.

Akihito továbbá azon fáradozott, hogy begyógyítsa az apja nevében Ázsiában folytatott japán hódító háborúk okozta sebeket, segítsen közelebb vinni a monarchiát az egyszerű állampolgárokhoz.

A 2011. március 11-i tragikus földrengés után az idős uralkodópár hét hétig járta a túlélők menhelyeit, a császár pedig szokatlan módon televíziós beszédben fordult a nemzethez. 

Ünneplő alattvalók köszöntik a tokiói császári palota erkélyén családjával megjelenő Akihito japán császárt a 84. születésnapján 2017. december 23-ánForrás: MTI/EPA/Franck Robichon

A japán uralkodók közül elsőként 1971-ben Hirohito császár járt külföldön, Európában. Akihito 1992 őszén Kínában tett történelmi látogatása során első ízben foglalt állást az 1931-ben Kína ellen indított japán háború korszakáról. Akkori beszédében - szokatlan módon - eltért a japán külügyminisztérium által jóváhagyott változattól: a hivatalos "a két ország kapcsolatának hosszú történelmében volt egy sajnálatos időszak is" mondatot személyes hangú módosítással egészítette ki: Japán "súlyos fájdalmakat okozott a kínai népnek. Őszintén sajnálom". Egy évvel később, 1993-ban második japán császárként lépett Európa földjére, útja során Olaszországot, Belgiumot és Németországot kereste fel. Ő volt az első japán császár, aki 2002 júliusában Magyarországra látogatott. Az elmúlt néhány évben már ritkán vállalkozott külföldi utakra, de 2012-ben részt vett a II. Erzsébet brit királynő trónra lépésének 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken.

Ugyanebben az évben, 2012-ben nyert választásokat Japán mostani kormányfője, a konzervatív Abe Sindzó, aki hazájában rendkívül ellentmondásos megítélésű, mégis, az elvesztett évtized további stagnálása után, kormánya évei alatt kezdett újra érzékelhetően nőni a japán gazdaság, akár évi 2 százalékos mértékben is.

Ahogy ugyanakkor az Origo ebben a cikkében, egy, a modern Japán kihívásaival foglalkozó könyv kapcsán írta, a jelenkorban Japánnak olyan vitagerjesztő kihívásokkal kell szembenéznie, mint

  • a bevándorlási politika,
  • a munkakultúra hatásai,
  • az alkotmány békezáradékának sorsa,
  • az idősödő társadalom,
  • az atomenergia és a fukushimai hármas katasztrófa utáni újjáépítés,
  • valamint a császári család és a jakuza átalakuló szerepe.

Persze korai lenne elhamarkodott következtetéseket levonni a japán gazdaság várható teljesítményéről, az OECD friss előrejelzései azonban óvatosságra intenek. A rendkívül magas, a GDP 200 százalékát is meghaladó államadósság, a háztartások továbbra is magas eladósodottsága, a csökkenő és egyben elöregedő népesség, valamint az egy főre jutó bruttó nemzeti termék apadása okot adhat az aggodalomra.

Igaz, arra viszont épp Japán esetében van példa, hogy egy megtört helyzetből szédületes tempójú növekedéssel emelkedett a világ élvonalába.

Akihito császár uralkodásának utolsó két évében az Abe Sindzó-kormány olyan, elsőre formabontó ötletek megvalósításába kezdett a japán gazdaság felpörgetésére, melyek kimenetele egyelőre nem ismert.

A demográfiai krízis elé néző társadalomban egyre kevesebb a munkaerő-tartalék, ezért - például - a japán kormány állami programot indított a nők nagyobb arányú bevonására a munkaerőpiacra, igen sajátos formaisággal, ahogy az Origo bemutatta azt. Az ország története során pedig nem először nyit a külvilágra: jelentős változás, hogy a munkaerőhiányt nemcsak belső forrásból és a nők bevonásával kívánja a kormány orvosolni, hanem a korábbinál jóval szélesebbre tárt kapukkal a külföldi munkavállalók előtt. Egyik legfontosabb nagyvállalata pedig fél évszázad után újra saját fejlesztésű utasszállítót mutatott be, s közben a többi nagy nevű cég is arra törekszik, hogy ismét megerősödjön technológiai vezető szerepében, abban a pozícióban, melyet Kína és más országok fokozatosan meggyengítettek az elmúlt évtizedekben.

Abe Sindzó japán miniszterelnök: nehéz helyzetben kell kormányoznia az országot, a választópolgárok között azonban népszerűForrás: AFP/Kazuhiro Nogi

A gyönyörű harmónia korának elején

Akihito lemondott császár és felesége egyébként nemrégiben ünnepelték 60. házassági évfordulójukat. Akihito idősebb fia, Naruhito, 1960. február 23-án született Tokióban, és május 1-én foglalja el helyét a trónon apja után. Uralkodásának kezdetét tíznapos pihenéssel, munkaszüneti napokkal ünneplik a japánok, aminek óriási gazdasági jelentősége lesz. A Reuters beszámolója szerint a várakozások szerint közel 25 millió ember (a teljes lakosság ötöde) tervezi, hogy ezalatt az időszak alatt utazni fog. S közben rengeteget költeni.

Az előrejelzések szerint egyes nagy márkák teljes éves forgalmuk 5-10 százalékát is teljesítik majd Naruhito uralkodásának első 10 napja alatt.

A keletkező gazdasági teljesítmény pedig megközelítheti a 19 milliárd dollárt - azaz a mostani japán GDP 0,4 százalékát.

Ez a kereskedelmi költés a számítások szerint 7,6 százalékkal lesz magasabb, mint az előző év azonos időszakának forgalma.

A japán cégek ugyanakkor nem aggódnak az aranyhét miatt. A Toyotánál például azt mondták, máskor is előfordulnak többnapos tervezett leállások, és a többi megkérdezett termelővállalat is hasonlókról nyilatkozott. A világ tőzsdéi pedig - nem is tehetnek mást - kénytelenek tudomásul venni, hogy Japánban nemcsak munka- és iskolaszünet, hanem kereskedési szünet is kezdődik május 1-én.

Naruhito herceg és felesége, Maszako hercegnő érkezik a lemondási ceremóniáraForrás: MTI/AP/Szaszahara Kodzsi

Naruhito uralkodási korszakának neve egyébként hosszú idő óta az első, amely japán, és nem kínai eredetű kifejezésből adódik. Ez egyébként a hírek szerint találkozott Abe Sindzó kormányfő óhajával is, aki a háttérben állítólag szorgalmazta, hogy Naruhito korszakának esszenciáját japán kifejezéssel fejezzék végre ki. A beszámolók azt is megemlítik: óriási a várakozás a japánok többségében az új korszakkal kapcsolatban, amelytől sokan valóban a békés prosperálás éveit remélik, és a társadalmi gondok enyhülését.

A beiktatási ceremónia egyébként nagyon drága lesz, a japán kormány hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni ezért. A Nippon szerint az uralkodóváltás teljes költsége 16,6 milliárd jenre rúg majd, kezdve a 2018-as előkészületekkel, egyes 2020-as eseményekig (ebből 14,4 milliárd jent idén, 2019-ben költenek el). Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a japán császári udvar fenntartása, bár persze komoly költségvetési pénzeket emészt fel, más uralkodóházakkal összehasonlítva, nem kerül olyan sokba az adófizetőknek az ország teljesítményével összehasonlítva. A császári udvar ügyeiért felelős ügynökség szerint például az uralkodó és közvetlen családtagjai 2017-ben legfeljebb 324 millió jent költhettek összesen, és azt is külön törvény szabályozza, milyen összegben adhatnak vagy fogadhatnak el ajándékokat.