Megpróbálják beárazni a történelmet

A general view taken on March 31, 2016 shows a photographer holding his picture of the Temple of Bel taken on March 14, 2014 in front of the remains of the historic temple after it was destroyed by Islamic State (IS) group jihadists in September 2015 in the ancient Syrian city of Palmyra. Syrian troops backed by Russian forces recaptured Palmyra on March 27, 2016, after a fierce offensive to rescue the city from jihadists who view the UNESCO-listed site's magnificent ruins as idolatrous. / AFP PHOTO / JOSEPH EID

Most, hogy a területi harcok befejeződtek a terrorista Iszlám Állam elleni háborúban, egyre nagyobb figyelem fordul a helyreállításra, a háború sújtotta szíriai országrészeken való élet újjászervezésére. Így előtérbe kerültek a szíriai kulturális és történelmi emlékek helyzetének felmérése, a helyreállítás kérdései is. Az ország ugyanis kivételesen gazdag régészeti lelőhelyekben, ám az iszlamisták rettenetes pusztítást végeztek számos, az egyetemes történelem szempontjából is fontos helyszínen. Kutatók most új módszert mutattak be arra, hogy meghatározzák, mekkora értékű műkincspiaci veszteség érte Szíriát.

Bagúz falujának márciusi visszafoglalásával hivatalosan az utolsó területi zárványát is elvesztette az Iszlám Állam, mely a korábbi években hatalmas pusztítást végzett a megszállt területeken azokban a műemlékekben és műkincslelőhelyeken, melyeket a terroristák vezérei kijelöltek megsemmisítésre. Ugyanakkor a szélsőségesek kereskedtek is a műkincsek egy részével, az illegális tevékenység nyomán óvatos becslés alapján is legalább néhány milliós, de egyes megállapítások szerint, akár milliárd dolláros bevételre is szert téve így.

A régészek és a szíriai műkincsek piacát jól ismerő szakértők szerint egyelőre nem lehet pontosan megmondani azt sem, hogy milyen különleges tárgyi leletek tűntek el vagy semmisültek meg Szíriában az elmúlt években. Nem készült korábban megalapozott módszertani becslés arra sem, hogy ezek milyen értéket képviselnek.

Pusztítás Palmürában: a képen látható fotó 2014-ben készült Baál templomáról, a háttérben az, ami 2016-ra maradt belőle Forrás: AFP/Joseph Eid

Egészen mostanáig. Két közel-keleti archeológus és két műkincspiaci elemző ugyanis egy új módszert mutatott be a keletkezett károk felmérésére, melynek működését ebben a tanulmányban ismertetik. A szerzők ajánlása szerint eljárásukkal minden korábbinál pontosabban meg lehet becsülni egy-egy régészeti lelőhely kincseinek piaci értékét, ebből következően pedig az ott a terroristák működése nyomán jelentkezett károkat is.

Eltérő korból, eltérő időből

A kutatók példaként két fontos régészeti lelőhelyet vettek alapul, eltérő időperiódusból. Az egyik Dura-Európosz térsége az Eufrátesz mellett, mely eredetileg többnemzetiségű római erődítményvárosként működött, és amelynek kárait jól mutatták a harcok alatt a területről készített műholdképek.

A másik terület a mostani Tell Bi'a romdomb melletti ókori Tuttul, Szíria északi részén, Rakkához közel, amely a Krisztus előtti második évszázadban fontos és fejlett város volt.

A szíriai Régészeti Minisztérium egyik vezető tisztségviselője az Iszlám Állam területéről kimentett műtárgyakkal a damaszkuszi Nemzeti Múzeumban, 2017-ben Forrás: AFP/Louai Beshara

A XX. század elején az első helyen már folytak modern régészeti ásatások, Dura-Európoszt mintegy 40 százalékban tárták fel. Tuttult csak az 1980-as, 1990-es években kezdték kutatni, a teljes terület nagyjából 10 százalékáig jutottak.

A hivatalos nyilvántartások szerint mindkét területen több mint 13 ezer tárgyi leletet emeltek ki, köztük számos régi pénzérmével.

A kutatók ezekből az alapvetésekből kiindulva dolgoztak, célul kitűzve azt is, hogy olyan módszert használjanak, melynek mentén az eltérő karakterű lelőhelyek egymással érték szerint összehasonlíthatók legyenek. Eljárásuk számos lépésből állt. Röviden összefoglalva, tanuló gépi modellel dolgoztak fel rengeteg régészeti nyilvántartást, adatot. Ezek között mintegy 40 ezer régiség adatai is szerepeltek, melyeket aukciókon értékesítettek, vagy galériák vették meg azokat, illetve, ha még nem kerültek műkincspiaci forgalomba, számítógépes algoritmusok segítségével rendeltek azokhoz kalkulált árakat. Arra is figyeltek, hogy az adatbázisban jelöljék azokat a leleteket, amelyek több szempontból is hasonlóak a vizsgált két szíriai helyszín dokumentált leleteihez.

Hamar dollármillióknál jártak

A modelljük alapján a kutatók megbecsülték a két lelőhely műtárgyainak értékét, szándékosan kihagyva a régi érméket a felmérésből, mivel azokat viszonylag nagy mennyiségben találtak mindkét területen a régészek.

Ennek alapján Dura-Európosz eddig kiemelt ókori műkincsei a piacon 18 millió dollárt (több mint 5 milliárd forint), a sokkal kevésbé feltárt Tell Bi'a-i körzet leletei 4 millió dollárt érnek.

Az eltérést nem pusztán a területek méretbeli különbségei, hanem a feltárás mértéke is magyarázza, valamint az, hogy a görög és római kori tárgyi emlékek sokkal értékesebbek a műkincspiacokon (Dura-Európoszban főként ilyenek vannak), mint a bronzkoriak (Tell Bi'a ősi városának leletei).

Eltűnhet a világ egyik legnagyobb régészeti aranybányája

Fontos szem előtt tartani, hogy ezek a számok csak az érme egyik oldalát jelentik, nem minden régészeti lelőhely rejt dollármilliós értékű kincseket. Ám a régészek jogosan aggódnak amiatt, mivel találkoznak, illetve mivel nem találkoznak már, amikor visszatérhetnek a feltárásokhoz Szíriában.

A híres palmürai oszlopcsarnok, amit 2015-ben a terroristák felrobbantottak Forrás: Wikimedia Commons

A szíriai lelőhelyek száma ugyanis kiemelkedően nagy. A Darthmouthi Főiskola régésze, Jesse Casana állította össze munkatársaival a jelenleg legátfogóbbnak tartott katalógust az ottani területekről,

nem kevesebb mint 15 ezer lelőhelyet azonosítva az országban.

A kutatók szerint ezzel Szíria „valóságos régészeti aranybánya”, mely viszont jelentősen sérülhetett a háborús dúlás nyomán. Könnyen lehet, hogy egyes lelőhelyek pedig olyan veszteségeket szenvedtek, amelyek miatt már „megáll a tudomány”, azaz hiányzó régészeti rétegek birtokában a kutatók nem tudják megrajzolni az időbeni átmenetek ívét sem kulturális, sem történeti szempontból ezeken a helyeken.

Casana és munkatársai azt állítják, hogy

a szíriai polgárháború 2011-es kitörése után, 2015 közepéig, 3000 lelőhelyet bizonyosan érintett valamilyen mértékű pusztítás.

A régészek azért is aggódnak, mert míg a közvélemény gyakran a nagyobb műkincsek elleni fellépéssel azonosította az emlékhelyek feldúlását – például Palmüra elpusztítása –, addig az adatok szerint a műkincspiacot a kisebb tárgyak mozgatják. Dura-Európosznál a teljes piaci érték 50 százalékát 13 centiméternél kisebb, Tell Bi'a esetében 7 centiméternél kisebb tárgyak adják – jelzik a kutatók adataik alapján.

Palmüra fellegvára 2016-ban, az ostrom alatt, melyben szíriai katonák kísérelték meg visszafoglalni az ősi várost az Iszlám Államtól Forrás: AFP/Stringer

Ráadásul a régészeti lelőhelyeket nem csak a fosztogatók fenyegetik: az urbanizáció és az éghajlatváltozás ugyanolyan veszélyt jelent ezek számára, arról pedig nem is beszélve, hogy az iszlamista szélsőségesek mellett a szíriai harcok idején igazolhatóan más csoportok, többek között szír kormányerők is részt vettek fontos lelőhelyek feldúlásában.

Ez pedig arra hívja fel a figyelmet a The Conversation szerint: még ha meg is határozható, például egy ősi város piaci értéke, az elsősorban a jogalkotók, tudósok, esetleg a műkincskereskedők számára fontos. De nem változtatja meg az irakiak és a szíriaiak által ismert tapasztalatot arról, hogy a történelmet valójában nem lehet beárazni.