Az ország, amely tízszer annyi aranyat exportál, mint amennyit kitermel

Gold, extracted by artisanal Congolese miners is seen at the bottom of a bucket in the Togo-Kazaroho area on July 11, 2018 in Ituri Province. The Togo-Kazaroho Gold Mining site lies deep within the Ituri Forest. Miners will stay out in the forest for up to a week, by the end of the week the will usually have mined about Six grams of gold. The gold gets sold to traders in the near by town of Mambasa, from there it will either head legally to the town of Bunia or Illegally over the borders in Uganda. (Photo by John WESSELS / AFP)

Igen rövid idő alatt, szédületes növekedést ért el egy kicsiny afrikai ország a világ egyik legfontosabb fémjének, az aranynak az exportálásában. Az ugandai aranyeső mögött azonban nem a kitermelés irigylésre méltó felfuttatása, hanem – minden valószínűség szerint – a kétes módon az országba kerülő, majd onnan továbbértékesített aranykészletek állnak.

A közép-afrikai Uganda nem számít aranytermelő nagyhatalomnak a globális piacon. Bányáinak száma csekély, a telephelyeken pedig jellemzően nem túl kifinomult módszerekkel, és nem is túl hatékonyan folyik a nemesfém ércének felszínre hozatala.

Mégis, az ország fantasztikus növekedést ért el aranyexport-teljesítményben – írja a The Economist.

A hivatalos kormányzati statisztikák szerint az ország aranyexportja 2018-ban elérte az 514 millió dollárt (kb. 149 milliárd forint).

Ezzel nagyobb bevételre tett szert, mint kávéjának kiviteléből, ami az első ilyen alkalom.

Ez ugyan az arany világpiaci teljesítményét tekintve nem kiemelkedő – az első helyen álló Svájc például a piac ötödét uralta tavaly, 64 milliárd dolláros kivitelével –, ám mindenképp figyelemre méltó úgy, hogy tíz éve még a 10 millió dollárt sem ugrotta meg.

S hogy mi a titka a szédületes növekedésnek?

Az, hogy Uganda főként olyan aranyat ad el, amit máshol bányásznak, és aminek gyakorlatát különösebben nem is rejtik véka alá. Olyannyira nem, hogy a központi bank is jelzi, az onnan piacra kerülő arany csupán 10 százaléka származik helyi bányákból. A többi Afrika más helyeiről kerül Ugandába, majd onnan tovább a felvásárlókhoz.

A Togo-Kazaroho régióban lévő aranybányában talált arany egy mosóedény alján: az itt kézi erővel kitermelt arany egy része illegálisan jut Ugandába Forrás: AFP/John Wessels

A kampalai tisztviselők szerint mindez teljesen legális és rendezett kereskedés útján valósul meg. Csakhogy egyes, bennfentes információk szerint, ez az állítás minimum aggályos.

Az ugandai aranyügyleteket alaposabban ismerők szerint az arany nagy része a nyugati szomszédtól, vagyis a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik. Kongó keleti térsége különösen gazdag értékes ásványkincsekben. Ám Kongóban 3 százalékos adóval sújtják az arany exportját, az ország ezen térségét pedig némiképp vadnyugatias viszonyok jellemzik, ahol nem érvényesül maradéktalanul a központi államhatalom. A zavaros állapotok között a kelet-kongói aranybányákban kitermelt arany Ugandába, illetve Ruandába kerül, ahonnan repülőn jut el, főként arab országokba, elsősorban Dubaj városába.

Egyes becslések szerint a kongói aranykitermelés döbbenetes hányada, mintegy 90 százaléka kerül át illegálisan a szomszédos államokba,

hogy onnan már részben legális portékaként jusson el a vásárlókhoz.

Munkások a kongói Togo-Kazaroho bányában, az Ituri erdő mélyén Forrás: AFP/John Wessels

Akik néha egészen meghökkentő módon, nem is túlságosan rejtőzködő aranycsempészek közvetítésével próbálnak az áruhoz férkőzni. Számos repülőtéri lefülelésről érkezett jelentés, ám egy 2016-os eset különösen figyelemre méltó: egy, Dubaj és Kongó között gyakran repülő utast túlsúlyos poggyásza miatt ellenőriztek a dubaji vámosok a repülőtéren. Csomagjában 150 kilogramm aranyat találtak, amelyet minden bizonnyal ottani vevőjének akart eljuttatni.

Abban, hogy Uganda jelentős közvetítő szerepet tölthet be a kétes aranykereskedelemben, vélhetően közrejátszott, hogy 2014-ben eltörölték az addig ott is érvényben lévő aranykiviteli adót.

Ez meg is hozta a várt befektetői érdeklődést, 2015-ben belga beruházásban már aranyfeldolgozó üzem épült, ami tíz évre adómentességet kapott mind az aranyexportra, mind a máshonnan feldolgozásra átvett aranyimportra vonatkozóan.

A feldolgozót üzemeltető cég azóta 31 tonna aranyat exportált Dubajba és Antwerpenbe, tavaly pedig egy másik vállalat is megjelent az ugandai aranypiacon, hasonló feltételeket kapva tevékenységéhez.

Ugyan az adózási szabályokkal való finom játékot e két társaság esetében annak pozitív példájaként lehet említeni, hogyan tudja egy ország kormánya előmozdítani az ásványkincsek kitermelésébe való befektetéseket érzékeny adópolitikával, vizsgálatok árnyalják ezt a képet.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa név szerint is megnevezte mindkét ugandai finomítót, mint amelyeknek köze van helyi hadurak és milíciák finanszírozásához, aminek a forrása egyértelműen az arany. Egy független elemző szervezet, a The Sentry, ehhez hozzátette: úgy becsülik, minden évben 300-600 millió dollárnyi értékű arany kerül ezekbe a finomítókba a kongói kitermelésből, méghozzá vitatható módon. A belga hátterű African Gold Refinery azt válaszolta az állításokra, hogy gondosan megválogatják beszállítóikat, és nem vesznek át ásványkincseket konfliktuszónákból. A másik feldolgozó nem válaszolt a megkeresésekre.

Egy kis zacskónyi arany a kongói Mambasában Forrás: AFP/John Wessels

A témában kiadott ENSZ-jelentés szerint az Ugandában feldolgozott arany nagyja olyan területekről származik, amelyeket rivális milíciák tartanak ellenőrzésük alatt.

Az általában kétkezi munkával dolgozó bányászok és aranymosók 25 dollárt kapnak tőlük az arany grammjáért, ami jóval kevesebb, mint a 60 dollár körüli szabadpiaci ár. A munkát végzőknek emellett még afféle havi bérleti díjat is kell fizetni a milíciáknak, hogy dolgozhassanak az adott aranylelőhelyeken.