Öngyilkossági hullámot hozott a világ jelenleg egyik legnagyobb vízkrízise

2019.06.22. 21:30

Extrém hőséggel küzdenek Indiában, ahol a tomboló kánikula már halálos áldozatokat is követelt, és ahol a hatóságoknak számos települést kellett kiüríteniük vagy a lakókat napközben otthon marasztalniuk, hogy megvédjék őket a nem ritkán 40-50 Celsius-fokos forróságtól. A szubkontinensnyi országot azonban nem pusztán a hőség sújtja, hanem az egyre komolyabb vízhiány is. India víztartalékai már régóta apadnak, és a korábban lappangó vízfogyatkozás az utóbbi években mind nyíltabban fenyegető vízkrízissé vált. India nagy techcégei már hazaküldik dolgozóikat, mivel a városokat éppúgy érinti a víz mennyiségének csökkenése, ahogy a vidéki, aszályos térségeket, ahol minden valószínűség szerint az egyre kilátástalanabb helyzet miatt, drámaian megemelkedett az öngyilkosságok száma is.

Június második felére kilencvenre emelkedett a szokatlan hőség okozta halálesetek száma az észak-indiai Bihar államban, mindössze néhány nap leforgása alatt. A hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el az extrém időjárás miatt. A térségben a 45 Celsius-fokos napi csúcsértéket is elérő hőmérséklet miatt hozzávetőleg 130 embert kellett kórházba szállítani. Az áldozatok többsége ötven évnél idősebb.

Gaja járás vezetői pedig – ahol a legsúlyosabb a helyzet –, megtiltották a helyi lakosoknak, hogy az életbe vágóan fontos munkát leszámítva elhagyják az otthonukat. Délelőtt 11 és délután négy óra között tilos az építkezés és minden kültéri munka is. A hőgutát általában az erős napon való hosszas tartózkodás vagy a magas hőmérséklet váltja ki.

Az indiai meteorológiai szolgálat 40 fok feletti hőmérsékletet minősítenek kánikulának.

A június elején készült képen egy indiai csónakos sétál egy madárrezervátum kiszáradt tavának medrébenForrás: AFP/Sam Panthaky

Indiában 32 napig volt idén kánikula, azaz alig kevesebb ideig, mint az 1988-as – legsúlyosabb – kánikula idején. Radzsasztán államban idén 50 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. 2015-ben, amikor szintén nagy hőség tombolt a dél-ázsiai térségben, 3500 ember halt meg Indiában és Pakisztánban.

Indiának azonban a hőség mellett, illetve azzal összefüggésben, a vízhiánnyal is szembe kell néznie. Ahogy az Origo megírta, 2018 nyarán, az ország vízügyi helyzetét átfogóan bemutató jelentések nyomán már nem lehetett kitérni a probléma elől.

A közzétett kormányzati jelentés szerint az indiaiak az eddigi legsúlyosabb vízválságot élik át. Mintegy 600 millió ember szenved a jelentős vagy rendkívül nagy vízhiánytól, és mintegy 200 ezer ember hal meg a vízellátás elégtelensége miatt.

A vízhiány most is milliókat fenyeget az országban, ami nem pusztán sokak életminőségét és életkilátásait érinti, hanem komoly gazdasági lassuláshoz is vezethet – ahogy azt az idei szélsőséges hőséggel párosuló vízhiány kicsiben már most megmutatja a mezőgazdasági károkkal vagy a városokban kieső munkaórákkal. A krónikussá váló vízfogyatkozás a számítások szerint akár 6 százalékkal is visszavetheti évente Ázsia harmadik legerősebb gazdaságának GDP-jét. Az Asia Times most aggasztó képet rajzolt az egyre nagyobb indiai vízkrízisről.

Nincs baj – de víz sem sok

„Himácsal Prades tartományban és más területeken is, elegendő víz van a duzzasztókban és a tározókban. A vízkrízis egyáltalán nem olyan súlyos, mint amilyennek a média azt beállítja” – mondta egy sajtótájékoztatón június közepén Gajendra Singh Shekhawat, az ország vízügyekért felelős minisztere. Shekhawat közlése annak kapcsán hangzott el, hogy nemrég egy 45 éves nő életet vesztette, amikor beleesett egy kútba, amelynek mélyéről vizet próbált kiemelni.

Egy víztározó Csennai városának közelében, júniusbanForrás: AFP/Arun Sankar

Azt persze nem tudni, pontosan mi számít elegendő víztartaléknak, és mi az, amit már a kormányzat is kritikus szintnek gondol. Mindenesetre a június közepi állapotokat bemutató jelentés szerint India 91 víztározójából és -gyűjtőjéből 85-ben a víztartalék a névleges kapacitás 40 százaléka, 65-ben pedig 20 százaléka alatt volt. India második legnépesebb államában, Mahárástrában, a 17 duzzasztóból csak 2-nél haladta meg a vízmennyiség a névleges térfogat 25 százalékát. De Gudzsarát államban a Szúrat városát ellátó tározó csak 3 százalékon állt, ráadásul ezt a tartományt nemrég egy ciklon is megtépázta, ami tovább növeli a térség kitettségét.

A 91 tározóban június 15-én összesen 30 milliárd köbméter víz volt, ami a teljes kapacitás 18,5 százaléka.

A mostani vízhiány kapcsán az igazán fenyegető az, hogy nem pusztán a városok lakóit, vagy a vidéki, jellemzően jóval szegényebb és kiszolgáltatottabb mezőgazdasági termelőket érinti, hanem egyszerre, mind az urbanizált országrészekben, mind a nagyvárosokon kívül élőket, ráadásul több szövetségi államban.

Milliós városok maradhatnak víz nélkül

A 7 milliós Csennai az egyik legnépesebb város Indiában, ahol közel 200 napja nem esett eső. A város kritikus három hónap elé néz, mert a hiányzó csapadékra nagyon nagy szükség lett volna a folyamatos és megbízható vízellátáshoz – most viszont egyelőre nem tudni, hogyan fogja átvészelni ezt az időszakot a fogyatkozó tartalékokkal a népes nagyváros. A hírek szerint tucatnyi techvállalat több ezer dolgozóját marasztalta otthon a vízhiány miatt, akik főként olyan munkavállalók, akik internetes hozzáférés birtokában, bárhonnan tudnak dolgozni – már ahol van elég víz.

Indiai férfiak Csennai városában, banki ATM-eknél: a várost is fenyegeti a vízhiányForrás: AFP/Arun Sankar

A város vezetése arra szólította fel az éttermeket, hoteleket és hasonló egységeket, hogy bánjanak takarékosan a vízzel, és lehetőleg rövidítsék működési és nyitvatartási idejüket. A vízhiány már komoly konfliktusokhoz is vezetett a városban, az erőszakos cselekedetben egy ember életét vesztette.

Az indiai Republic TV beszámolója szerint a különvonatok víztartályaiban naponta 10 millió liternyi víz érkezik Csennaiba a mintegy 200 kilométerre lévő Vellore városából. Ezenkívül a szintén nagyjából 200 kilométerre fekvő Veeranam tóból is érkezik majd víz Csennaiba. A helyi hatóságok emellett tovább növelik a napi 200 millió literes vízellátást a közeli sótalanító üzemekből, valamint a szomszédos Kerala államot is megkérték, hogy bocsásson rendelkezésre több ivóvizet.

Ám a vízhiány nem áll meg Csennai határainál.

Van olyan nagyváros, ami alól szó szerint kifogy a víz.

Karnátaka állam technológiai központjában, Bengaluru városában például még rosszabb állapotok jöhetnek, mint Csennaiban. A gyors városiasodáshoz nagyon alacsony színvonalú vízgazdálkodás társult, a szennyezés és a környék tavainak tönkretétele pedig ahhoz vezetett, hogy a talajvíz mennyisége kritikus szintre csökkent. A szövetségi kormányzat már 2018-ban azt vetítette előre, hogy a talajvíz kifogy a város alól 2020-ra, és ha marad is, akkor az olyan mélyen lesz, hogy nem lehet felszínre hozni.

Egy kormányzati tanácsadó testület 2018-as jelentésében

21 indiai nagyvárost nevez meg – köztük Újdelhit, a fővárost, Bengalurut és Csennait –, melyek arra számíthatnak, 2020-ra kifogynak a talajvízből.

A probléma persze állami szinten is jelentkezik. A központi kormányzat már néhány hete arra szólította fel Gudzsárat, Mahárástra, Karnátaka, Ándhra Prades, Telangána és Tamilnádu szövetségi államok vezetését, hogy „észszerűen” bánjanak az értékes vízzel. Ez a központi kérés az után fogalmazódott meg, hogy a felduzzasztott vízkészlet mennyisége drámaian megfogyatkozott. Ez azt jelenti, hogy a déli és a nyugati államok tározóiban tartósan a 10 éves átlagérték alá zuhant a vízkészlet mennyisége.

Gudzsárat államban a 250 tehsil (egy, Ázsiában bevetett közigazgatási egység a kerületek szintje alatt) közül 96-ban van hivatalosan aszály, illetve szárazság. 

Egy indiai fiú kannákban cipeli a vizet otthonába az India számos térségét fenyegető vízhiánybanForrás: AFP/Punit Paranjpe

Van, ahol még rosszabb: vidék

India agrárgazdaságában a gabonafélék termesztése rendkívül vízigényes földművelést jelent, amely teljesen kimeríti a talaj természetes víztartalékait. Ugyanakkor a szakértői elemzések szerint a nem megfelelő művelési technikák, illetve a rosszul kialakított termelésmintázat, szintén hozzájárul a vízválság elmélyüléséhez.

Az akkut vízhiány nem pusztán a termést fenyegeti, hanem a vidéken élő kisközösségeket, a földművelésből élő vidéki családokat. Drámaian megemelkedett például az öngyilkosságok száma, köszönhetően annak, hogy sokan kilátástalannak ítélik meg a harcot az extrém időjárással, ami tönkreteszi hónapok munkáját. Mahárástra államban például a mezőgazdasági termelők körében négy év alatt megduplázódott az esetek száma.De több százan vetettek véget életüknek Pandzsábban és más térségekben is.

Számos vidéki tartományban a vízhiány sajátosan, áttételesen jelent problémát. A víz ugyan fogyasztásra még elegendő, de nem marad már a háztartási eszközök tisztításához, mosáshoz, vagy épp a mellékhelységek rendbe tételéhez.

Vízosztó pont Csennai városának szélén, idén júniusbanForrás: AFP/Arun Sankar

Az ott élők így nem pusztán dehidratáltak, hanem a szennyezettség jelentette betegségektől fenyegetettek is. Sokaknak hosszú kilométereket kell gyalogolni más falvakba vízért, majd hosszú sorban állást követően, hazahordani azt saját otthonukba.

Nehezíti a helyzetet az, hogy India számos térségében a turisták áradata is hozzájárul a fogyatkozó vízkészlet további apadásához.

Az autók, az új szállodák építése, illetve minden, ami a növekvő számú látogatók kiszolgálásához kapcsolódik és egyébként üzletileg racionálisnak tekinthető, a vízkrízist súlyosbító tényező. A levegőszennyezés mellett pedig a turisták jelenléte például Himácsal Prades államban, a többszörösére növelte a palackozott vizek árát is. A forrás- és ásványvizek üzlete főleg azokban az államokban megy jól, ahol a Himalája húzódik, mivel a palackozott vizek fő forrása ez a hegység.

Egy fiú palackozott vizet iszik Újdelhiben, a rekkenő hőségbenForrás: AFP/NurPhoto/Nasir Kachroo

Megváltó monszun

A hőmérséklet emelkedésével, mind aggasztóbbá válik a csapadékhiány, amely India északi, nyugati és déli országrészeit egyaránt érinti. Indiában júniustól szeptemberig tart a monszunos időszak, a legtöbb csapadék júliusban és augusztusban esik.

Ugyanakkor az indiai meteorológiai intézet közlése szerint a monszun kései érkezése miatt India-szerte 43 százalékkal kevesebb csapadék esett a szokásosnál. Meteorológusok szerint június közepére a monszunesőzés általában eléri az ország kétharmadát, míg jelenleg a terület alig felét érte el. Előrejelzések szerint azonban az esőzés a következő 10 napban erősödni fog.

Nemcsak India, hanem egész Délkelet-Ázsia számára fontos, hogy az egyébként sok problémát is okozó monszun időben megérkezzen.

Ebben az időszakban India éves csapadékmennyiségének mintegy 70 százaléka hullik le, ami nélkülözhetetlen a hatalmas ország 2500 milliárd dolláros gazdaságának kiegyensúlyozott működéséhez, a lakosság élelmezéséhez, és így tovább. Szakértők szerint a művelésbe bevont indiai területek 55 százaléka érintett az esőzésektől, ez azonban önmagában nem elegendő: India vízpolitikája továbbra is komoly felülvizsgálatot igényel.

Az idei előrejelzések szerint ugyanis a monszun során lehulló csapadék mennyisége júliusban biztosan alatta marad a megszokott, normálisnak tekinthető értéknek.

Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!