Veszélyes vizeken: új gócpontja van a tengeri kalózkodásnak

2019.07.08. 21:34

A közelmúltban még rendszeresen érkeztek beszámolók vízen elkövetett támadásokról, modern kalózakciókról Kelet-Afrikából és az Indiai-óceánról. A szomáliai partszakaszon aktív fosztogatók rajtaütéseinek eseményeit éppúgy felkapta a világsajtó – sőt, az egyik támadás történetéről még nagy hollywoodi produkció is készült –, ahogy az ázsiai vizeken működő haramiákét. Míg Afrika keleti térségében az Ádeni-öböl, addig Ázsiában a Malakka-szoros és a Dél-kínai-tenger jelentették a legismertebb „forró pontjait” a kalózkodásnak – utóbbi térségekben a világ kereskedelmének nagyjából harmada bonyolódik tengeri úton. Ez azonban mostanra megváltozott: az Economist arról számol be, 2018-ra a kalózkodás új, veszedelmes fészke Nyugat-Afrika lett, ahol minden korábbinál erőszakosabb és veszélyes tetteket követnek el a tengeri rablók.

A tengeri kalózkodás világszerte egyre több problémát okoz az államoknak, az embereknek és persze a gazdaságnak is. Sokáig Szomália partvidékeivel azonosították a modern kalózkodás jelenségét, ahol a széthullott állam nem tudott gátat szabni a rohamosan terjedő jelenségnek. Igaz, annak intenzitása később csökkent. Az ottani bűnözők 2012 után egészen 2017-ig nem ejtettek fogságba egyetlen kereskedelmi, áruszállító hajót sem. S bár Afrika szarvánál 2018 első felében újra felerősödött a tengeri terrorizmus, az év második felében ismét csökkent a támadások száma.

A rendelkezésre álló 2017-es adatok szerint, a szomáliai kalózkodáshoz köthető károk az Indiai-óceánon összesen 1,7 milliárd dollárra (közel 500 milliárd forint) rúgtak.

A másik rendkívül fertőzött terület Ázsia, illetve annak egyes térségei, ahol Pakisztán és India partjainál is előfordulnak hasonló cselekmények. A tengeri rablás melegágya itt egyébként Délkelet-Ázsia, ahol viszont az utóbbi években látványos eredményt értek el az érintett országok a jelenség visszaszorításában, különösen azért, mert a korábbinál sokkal intenzívebben cserélik ki egymás között adataikat és hangolják össze haditengerészeti tevékenységüket. Az Origo ebben a cikkben pedig arról is beszámolt, hogy a kalózkodás új tengeri vidéke a Karib- és a dél-amerikai térség lehet, ahol elsősorban a tehetősebb utazók értékeire, magánjachtok kifosztására álltak rá a támadók.

Szomáliai kalózok, akiket az indiai haditengerészet fogott el és vett őrizetbe, egy korábbi felvételenForrás: AFP/Ho/PRESS INFORMATION BUREAU OF INDIA

Az új halálzóna a Guineai-öböl

A One Earth Future (OEF) nevű független szervezet jelentése szerint 2018-ban a nyugat-afrikai partoknál minden más térségnél több fegyveres incidens, illetve hajók ellen irányuló, fegyveres rablás kísérlete történt vagy valósult meg. Ezzel pedig tavaly a Guineai-öböl és térsége volt a kalóztevékenységtől leginkább sújtott térsége a világnak.

A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara illetékes, tengeri bűncselekményekkel és kalózkodással foglalkozó divízója, az IMB Piracy Reporting Centre, megerősíti ezt. Jelentésük szerint tavaly globálisan 201, ide sorolható cselekmény történt a világ vizein, ami növekedést jelent a 2017-es, 180 regisztrált ügyhöz képest.

A szervezet szerint különösen a Guineai-öböl vált veszélyesebbé.

Az Elefántcsontpart és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti vizeken elkövetett cselekmények száma megduplázódott az előző évhez képest, és valamennyi hajóeltérítést a hatból innen jelentették. De jól mutatják a helyzet súlyosbodását a támadások típus szerinti besorolásának arányszámai is:

  • világszerte 18 hajóra nyitottak tüzet a kalózok a támadások során, ebből 13 itt hajózott el,
  • 143 hajó fedélzetére jutottak fel a rablók,
  • 141 túszt ejtettek, ebből 130-at ebben a térségben, 
  • 83-at el is hurcoltak (ami kimeríti az emberrablás fogalmát), ebből 78 tengerészt ebben a térségben ejtettek foglyul.

Különösen Nigéria partjainál vált ijesztővé a helyzet, ahol ebből 41 emberrablás történt.

A OEF 2018-as jelentése ettől egyébként némileg eltérő számokat közöl, mely körülmény a más adatforrásokból és -feldolgozásokból, valamint a cselekmények besorolásából fakad. Nagyságrendileg azonban mindkét szervezet hasonló tendenciákat jelez.

Bárhogy is – mutatja be a Statista grafikonon –, a kontinens nyugati partjainál emelkedő tendenciát mutatnak az incidensek számai, amelyek a világon most itt a legmagasabbak. Eközben a keleti partoknál jelentősen csökkent a jelentett esetek száma, ahogy Ázsiában is. Latin-Amerikában ugyan némileg emelkedő tendenciát mutat, ám még így is alatta maradt a Nyugat-Afrika partjainál történt hasonló támadások számának.

Már nem az olajra, hanem az emberre mennek

Ahogy az Origo arról beszámolt, idén januárban hat orosz tengerészt a nyugat-afrikai Guineai-öbölben kalózok hurcoltak el. Ez két dologra hívta fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a szomáliai kalózok főbb csoportjainak felszámolását követően a tengeri bűnözés súlypontja a Guineai-öböl térségébe helyeződött át. A másik pedig, hogy a kalózok már nem elégednek meg azzal, hogy az árukészleteket dézsmálják meg a hajókon: rendszerint váltságdíjat követelnek az elraboltakért, akiknek általában megkímélik az életét. Persze továbbra sem vetik meg a gazdag zsákmányt, de a Guineai-öbölből érkező beszámolók szerint már nem az olajtankerek jelentik az ottani banditák számára a legértékesebb prédát, hanem maga az ember.

Portugál haditengerészek vesznek őrizetbe szomáliai kalózokatForrás: AFP

Míg a világ olajexportjának kétharmadát tengeri úton szállítják, addig az olajszármazékok vízi és szárazföldi megdézsmálása

globálisan 130 milliárd dolláros kárt okoz évente az OEF jelentése szerint.

Ám úgy tűnik, az emberrablások számának növekedése alapján, a nyugat-afrikai fegyveres terroristák számára az ember értékesebbé vált az olajnál. 

Az OEF a Financial Action Task Force elemzésére hivatkozva írja, hogy a tengeri túszejtés során,

a túszokért fejenként 1,5 és 35 millió dollár közötti összegeket kértek a bűnözők.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig ki is fizették a váltságdíjat számukra – bár példa erre is volt –, hanem azt, hogy az embereken való nyerészkedéssel akarnak most már pénzhez jutni a kalózok.

A korábbi felvételen, kameruni gyorsreagálású katonai egység indul bevetésre egy eltérített hajóhoz, amelynek utasait kalózok ejtették túszulForrás: AFP/Ho

Az OEF szerint a tengeri bűnözést több dolog motiválhatja, például politikai célok, vagy tengeri térségek feletti uralomgyakorlás, illetve jellemzően a más, illegális finanszírozási formákhoz való hozzáférés biztosítása. Ugyanakkor ezek között a pénzügyi haszonszerzés áll az első helyen. Az elemzések szerint pedig a három jellemző bűnözői taktika mindegyike felbukkan a Guineai-öbölben:

  • olajszállítmányok megcsapolása,
  • célzott emberrablás váltságdíjért,
  • fegyveres rajtaütés javak megszerzéséért.

Mindez pedig arra késztette az érintett országokat, hogy megkongassák a vészharangot a Nyugat-Afrika vizein eluralkodó állapotok miatt. India például egyszerűen megtiltotta az év elején, hogy polgári alkalmazottként tengerészei munkát vállaljanak a Guineai-öbölben. Tengeri biztonsági szakértők pedig azt javasolják a hajós társaságoknak, amit korábban a szomáliai vizek kapcsán is: szereljék fel hajóikat drótakadályokkal, hogy azok hárítsák el a kalózok feljutását a fedélzetre, illetve béreljenek fel védőkíséretet hajóik mellé. Ez már csak azért is indokolt lehet, mert szakértők szerint a nyugat-afrikai kalózok jóval erőszakosabbak, célirányosabbak, mint kelet-afrikai banditatársaik.

Egy fegyveres kalóz a partonForrás: AFP/Mohamed Dahir

Miért nem lehet megállítani őket?

A szakértői állásfoglalások egyetértenek abban, a nyugat-afrikai kalózkodást jóval nehezebb lesz visszaszorítani, mint az eddigi gócpontokban zajlott hasonló tevékenységeket. Amikor a szomáliai kalózkodás felerősödött, a nemzetközileg illetékes tengerészeti hatóságok és szervezetek maguk ajánlották azt a szállítóhajókat üzemeltető cégeknek, hogy béreljenek fel fegyveres kísérőket vagy a fedélzetre, vagy kísérő járműveikkel együtt, hogy azok tartsák távol a vízi haramiákat, amikor áthajóznak az Ádeni-öblön. Erre az adta meg számukra az alapot, hogy Szomáliában a gyakorlatilag megszűnt államiság okán, a központi kormányzat hatalma csak igen korlátozottan terjedt ki az ország szuverén területére.

Annak nagy részét lázadó csoportok, hadurak vagy iszlám szélsőségesek uralták. Mostanra viszont a kalózhajók nagy része a parton marad, a korábbiakhoz képest, elszórva indulnak csak támadásra gyengébbnek vélt hajók ellen. Ebben nagy szerepe volt a haditengerészeti erők nemzetközileg összehangolt fellépésének is.

Kalózbárka átvizsgálásaForrás: AFP/Pierre Verdi

Ázsiában a rohamos tempóban fejlődő országok korábbinál jobb együttműködése és korszerű technológiák alkalmazása szorította vissza a kalózkodást. Az információk kicserélése, a digitális megoldások bevezetése azt eredményezte, hogy mostanra még a kikötői lopások számra is visszaesett az elmúlt években.

Nyugat-Afrikában viszont egészen más a helyzet, ahol az országok többsége szintén nagyon szegény, illetve gyenge államisággal bír. Még az Afrika legnagyobb GDP-jét előállító Nigéria is komoly erőfeszítéseket kell hogy tegyen a kalózkodás letörésére.

A kalózcsapatok többsége ugyanis a gyenge központi kontroll alatt álló Niger folyó deltájában verbuválódik.

Az olajnagyhatalomnak számító ország ezen térségében működnek a legfontosabb olajlétesítmények, ám a vidék folyamatosan konfliktusokkal terhelt. A feszültségforrások egyik alapja az ott élők közötti etnikai konfliktusok, a másik pedig az ott működő nagy olajvállalatokkal szembeni ellenérzés. Ezek a cégek ugyanis nemcsak infrastruktúrát és munkahelyeket teremtettek a régióban, hanem, ahogy az Origo megírta, minden jel szerint korrupciós eszközöktől sem riadtak vissza, miközben működésükkel jelentős környezeti károkat okoztak az ökológiailag értékes deltavidéken.

A nigériai kormányzat ugyan jóval hatékonyabb, mint a szomáliai, de így sincs egyszerű dolga, hiszen a távoli folyóvidéken mélyen és a régmúltban gyökerező konfliktusokat kellene megoldania a jelenség felszámolásához. Eközben a hajóforgalomra vigyázni hivatott haditengerészete a nemzetközi nívóhoz képest gyengén felszerelt és csekély erőt képvisel.

Görög teherhajót figyel egy kalóz a partrólForrás: AFP/Mohamed Damir

Egy 2019. márciusi EU-s jelentés megerősíti több más szervezet állásfoglalását is, vagyis a nyugat-afrikai kalózkodás fő, ha nem is kizárólagos forrása Nigéria, illetve a Niger deltája. Az abban szereplő információk szerint is, az olaj elleni támadásokról az utóbbi két évben a személy ellen elkövetett cselekményekre tevődött át a hangsúly, mégpedig drámai módon: a 2017-ben itt áthaladó hajók 35 százaléka volt érintett eltérítésben vagy váltságdíjért való emberrablásban.

A gazdaság pedig óriási károkat szenved: az export és importáruk árszínvonala is emelkedő tendenciát mutat a kockázatos vizek jelentette költségnövekedés miatt, a vásárlóknak több pénzt kell a boltokban hagyniuk.

Számítások szerint Nigéria évi 6 milliárd dollárt veszít a hajózáshoz kapcsolódó költségnövekedés miatt, ami a kalózok jelenlétéhez köthető.

Az abujai kormány azt közölte, szívesen fogadja olyan, profi cégek jelentkezését vizeire, amelyek elvállalják az áthaladó hajók védelmét, ám ez korántsem biztos, hogy véget vethet a jelenségnek. A helyzet ugyanis hasonló, mint Szomáliában: a nagy szegénység és kilátástalanság okán válnak tömegesen bűnözővé az ott élők, így a kalózkodás problémáját vélhetően ott is, egyrészt a parti sűrűsödési pontok felszámolása oldhatná meg, másrészt a háttérben húzódó társadalmi-gazdasági nehézségek rendezése.