A világ második legnagyobb filmipara, aminek talán a létezéséről sem tudott

2019.07.10. 15:53

Komoly, globálisan is jelentős szórakoztatóipari vállalatok, tartalomgyártók és -szolgáltatók képviselői gyülekeznek a világ második legtermékenyebb filmiparának városában, a nigériai Lagosban, hogy a befektetési lehetőségekről, az ottani filmgyártás fejlesztéséről tárgyaljanak. A nyugat-afrikai ország ugyanis néhány éve feljebb lépett egyet a képzeletbeli dobogón, és az indiai mögött, már a nigériai mozibiznisz a második legtöbb filmet gyártó a világon – ha pénzügyi teljesítményét tekintve persze még nem közelíti meg fejlett országokét. Mekkora erőt képvisel mindez Afrika egyik legerősebb gazdaságával bíró, mégis nagyon ellentmondásos országában, Nigériában? S melyek azok az államok a kontinensen, ahol a jövőben felépülhetnek a saját álmok gyárai?

Az évenkénti produkciók számát tekintve már Nigéria áll a dobogó második helyén, az indiai „Bollywood”, azaz a szubkontinensnyi ország filmipara után. A nyugat-afrikai ország moziját – ahogy gyakran nevezik: Nollywoodot – globálisan is az egyik leginkább ígéretes helyszínnek tartják, már legalábbis a mozi jövőjének gazdasági szempontjait illetően.

Éppen ezért nem meglepő, hogy olyan szórakoztatóipari óriások fontolgatnak ott további befektetéseket, mint a Netflix, a francia hátterű Canal+, vagy épp Kína egyik legnagyobb vállalata, a StarTimes, számol be a lehetséges invesztorok ottani találkozójáról a Japan Today. A nagyvállalatok képviselői Nollywood vezető rendezőivel és politikusokkal tárgyalnak arról, hogyan lehetne az évente már most is 2500 filmet gyártó nyugat-afrikai moziuniverzmuból még többet kihozni. Hiszen – emeli ki valamennyi elemzői kommentár – ennél jobb produkciós számokat csak Bollywood, India filmipara tud felmutatni.

Filmplakátok egy lagosi filmes rendezvényen, idén februárbanForrás: AFP/Cristina Aldehuela

Mennyire jövedelmező Nigéria filmipara?

A nigériai – és az afrikai – filmgyártásnak hosszú története van, melynek egyik sommázata lehet az, hogy Nigéria elsősorban a rendkívül olcsó, nagy tömegben gyártott, ám a világ filmes élmezőnyébe lényegében soha be nem kerülő filmekkel alapozta meg szárnyaló filmiparát. Kultúrtörténeti értelemben, a nigériai mozi lényegében a mozgókép születésével egyidős: már 1903-ban rendeztek filmvetítéseket az országban, igaz, ezeken nyugati, akkori alkotásokat, szkeccseket, tudósításokat lehetett megtekinteni. Ott forgatott filmekről a gyarmati időkből lehet beszélni – 1926-ban szerepeltek először nigériaiak filmen –, de igazi filmiparról csak a függetlenedés utáni évektől, 1960-tól kezdődően van szó. Ezután a helyi forgalmazásra készült filmek gyártása megerősödött, majd az 1980-as évektől 2010-ig tartó időszakban az ország az otthoni, VHS-alapú mozizás virágkorát élje.

Egy nigériai nő televíziót néz boltjának hátsó részébenForrás: AFP/Cristina Aldehuela

Nigériában 2004-ben már naponta 4-5 film forgott, és a kazettás otthoni videózás még akkor is nagyon népszerű volt, amikor a világ többi része új formátummal, a DVD-vel ismerkedett. A nigériai film- és televíziós kultúrának óriási hatása volt – és van – a kőolajban gazdag ország mindennapjaira. S bár a közel 200 millió lakosú országot napjainkban is számos társadalmi és gazdasági ellentmondás feszíti – többek között a szakadék szélesedése a vékony elit és a szegényebb rétegek között –, a filmgyártás töretlenül fejlődött, és az elmúlt években már a globálisan meghatározó vállalatok érdeklődését is felkeltette.

De milyen filmeket gyártott Nigéria eddig?

Röviden: kevés kivételtől eltekintve, rendkívül alacsony, pár ezer dolláros büdzséből, néhány nap alatt leforgatott és megvágott, általában gyenge kép- és hangminőséget adó darabokat. Ez biztosítja a filmgyártás viszonylagos jövedelmezőségét, és azt, hogy mára mennyiség tekintetében a világ élvonalába lépett Nollywood.

Ezeket a filmeket viszont nagy mennyiségben, televíziós forgalmazásra, illetve a VHS-korszak sajátosságaira szánva állította elő a filmipar. Másképp fogalmazva: Nigéria azért tudja az említett, elképesztő mennyiségű filmet szállítani évente, mert profitrátája és gyártási költségei rendkívül alacsonyak, és meg sem közelítik az amerikai vagy akár az indiai szintet.

Bloomberg idén májusban megírta, a 2016-os adatok alapján, Nigéria filmipara alulról ostromolja a 700 millió dollárt, úgy, hogy évente 5-7 százalék körüli értékben növekszik.

Ehhez képest az IMF akkori jelentése a többszörösére,

7,2 milliárd dollárra teszi Nollywood éves gazdasági teljesítményét.

Ez a nigériai GDP nagyjából 1,5 százalékának felel meg.

Az ágazat több mint 1 millió embert foglalkoztat közvetve vagy közvetlenül, és ezzel a második legnagyobb foglalkoztatási szektor a mezőgazdaság után.

Ezzel jelentősen hozzájárul a művészeti, szórakoztatóipari és rekreációs szolgáltatásokat nyújtó szektor növekedéséhez, melyet a PricewaterhouseCoopers 2017-es jelentésében 2,3 százalékra számolt.

Nagyon nagy hagyománya van Nigériában az otthoni mozizásnakForrás: AFP/Cristina Aldehuela

Ugyanakkor a részletesebb, korábbi, ám a tendenciákat jelző adatok jól mutatják, milyen elképesztő távolságban van a világ második legproduktívabb filmgyártása a világ kereskedelmi filmpiacát meghatározó amerikai filmipartól:

  • Nigériában hetente mintegy 50 filmet készítenek, ám a színészek többsége alkotásonként 1000-3000 dollár közötti gázsival kell hogy beérje; tízezer dolláros nagyságrendben csak az ottani mércével mérve legnagyobb sztárok számíthatnak fizetségre.
  • Egy film költségvetése 25 ezer és 70 ezer dollár (7 millió és 20 millió forint) között mozog, a legdrágább nigériai filmek büdzséi is megálltak eddig néhány százezer dollárnál – összehasonlításként, a legnagyobb hollywoodi produkciókra marketingköltség nélkül is elköltenek a gyártók 250 millió dollárt.
  • Az országban nagyon alacsony a vetítővásznak penetrációja, minden 1 millió emberre jut egy vászon.
  • Az afrikai kontinens olajban gazdag ország, lüktető fővárossal, a komoly üzleti metropolisszá növő Lagosszal, amely viszont éles kontrasztban áll azzal a körülménnyel, hogy a lakosság több mint fele, 100 millió ember, napi 2 dollárnál kevesebből kell hogy megéljen.

Mégis, a nigériai filmipar termékei megkerülhetetlen részét képezik a kortárs populáris kultúrának, és a mozitermek híján folyamatosan pörgetik az otthoni mozizás, a DVD-nézés és a kalózmásolatok terjesztésének világát.

Mit látnak Nollywoodban a külföldi befektetők?

A válasz a kérdésre röviden: két dolgot, pénzt és emelkedő művészi színvonalat. E két vonatkozás az, ami valódi álomgyárat csinálhat az ország filmiparából.

A kínai Hszinhua idén áprilisban arról írt, a szintén látványos erősödést produkáló Kína keresi a lehetőségeket arra, hogyan tudnának úgy befektetni a nigériai filmbizniszbe, hogy az kölcsönösen előnyös legyen a két országnak. Segun Arinze, Nollywood vezető színésze és a színészek céhének volt elnöke ennek kapcsán azt mondta, Nigéria moziipara nyitott és várja a külföldi befektetőket – erre ugyanis feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a szektor magasabb üzleti és esztétikai szintre léphessen a közeljövőben.

Nő a külföldi érdeklődés Nollywood iránt: nigériai filmesek és színészek egy kaliforniai rendezvényen, tavaly márciusbanForrás: Getty Images/Presley Ann

Az pedig egyértelmű, hogy érdeklődésben nincs hiány.

A Netflix már 2016-ban megjelent az országban, ahol – legalábbis úgy tűnik – az alacsony internetes ellátottság lefaragása is fokozatosan megindult, ami elengedhetetlen a társaság üzleti koncepciójának érvényesüléséhez. A cég egyébként tavaly ősszel mutatta be első, ottani gyártású filmjét, a Lionheart-ot, ami sikert aratott a kritikusok körében, és rangos filmfesztiválon is méltatták. Idén pedig egy ottani gyártó, az EbonyFilms tudta értékesíteni a szolgáltató számára a Chief Daddy című vígjátékát, amely annyira megtetszett az amerikai cég döntéshozóinak, hogy felvették globális kínálatukba.

A box office bevételek 36 százalékkal nőttek 2017-ről 2018-ra, 17,3 millióról 23,6 millió dollárra– mondja Chijioke Uwaegbute, a PwC nigériai, filmiparral foglalkozó szakértője. Ez azt mutatja, hogy Nigériában is megjelentek azok a filmes trendek – sztáriparral, kiemelt produkciókkal, marketinggel –, amelyek a nyugati – és egy ideje a távol-keleti – filmvilágot jellemzik. Jó példa erre a Weeding party 1-2. című filmek, melyek 2016-ban és 2017-ben 2 millió dollárnak megfelelő bevételt termeltek az ottani – igen csekély vászonszámmal működő – piacon.

Ezek a – nem kizárólagos – példák a másik vonatkozásra mutatnak rá, ami miatt Nigéria filmiparában egyre többen látnak potenciált. Bár a kommentárok szerint az Oscar-díj még nincs elérhető közelségben, de Nollywood látványos minőségi javulást ért el az utóbbi években. Már nem, vagy nemcsak a filléres, leginkább félamatőr filmekre emlékeztető, a nyugati igények szerint túl alacsony színvonalat jelentő darabok futószalagszerű szállítója, hanem olyan alkotók és műhelyek országa, ahol művészi szempontból is komolyan vehető darabok készülhetnek. Ezt a hatást egyébként felerősítheti – és a nollywoodi filmek iránti érdeklődést növelheti globálisan is –, hogy a közelmúltból a Fekete Párduc című, amerikai szuperhősfilm fekete főszereplőivel és kitalált afrikai királyságával, Wakandával, Nyugaton hatalmas anyagi siker lett, igazolva, hogy van érdeklődés a moziközönség körében Afrika iránt. A film Nyugat-Afrikában is – ottani mércével mérve – kasszát robbantott.

Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Nigéria – és más afrikai országok is – lehetőséget kaphat arra, hogy hamarosan saját történeteit, kulturális rekvizítumait, mitológiáját és meséit is bemutassa a világnak. Nemcsak saját hazájában – a tervek szerint jövőre két új filmszínház is nyílik külföldi befektetésből –, hanem külföldön is.

Egy lagosi, szociálisan érzékeny témákról forgató rendező egyik színészével, filmjük forgatásának helyszínénForrás: AFP/Stefan Heunis

Filmgyártó központok Afrikában

Természetesen nem Nigéria az egyetlen ország a kontinensen, ahol komoly filmipar működik. Algériának, Egyiptomnak éppúgy megvannak a maga gyártói hagyományai, mint például a nem éppen mozijairól híres Szomáliának. Egyiptomban például 1986 óta több mint 4000 film készült, ami az arab világ (illetve az ide sorolt országok) gyártásának háromnegyedét jelenti.

A film- és szórakoztatóipar pedig az egyik leggyorsabban növekvő ágazat a kontinensen, amely a 2010-es évek első felében 5 százalékos átlagos bővülésnek indult.

Nigéria mellett a másik jelentős filmgyártó ország Dél-Afrika, amely szintén gyártási kapacitásával és helyszínbiztosításával tűnik ki a többi állam közül – valamint a Netflix népszerűségével, az előfizetők száma ugyanis a Statista friss adatai szerint világviszonylatban is kiemelkedően nőtt az országban 2017-ben, a szolgáltató piacra lépése után:

Ha pedig helyszínbiztosítás: a filmesek körében egyik leginkább kedvelt afrikai ország Marokkó, ahol nem pusztán az olcsó munkaerő és a jól képzett szakembergárda áll rendelkezésre, hanem az Atlasz Filmstúdió, Északnyugat-Afrika egyik legfontosabb filmgyártó bázisa. Annak környéke pedig tele van izgalmasabbnál izgalmasabb helyszínekkel, melyek számos nagyszabású vagy épp művészi igényű film kulisszájául szolgálhatnak. Az Origo ebben a cikkében például egy ősi magtárról írt Marokkóban, ahol olyan filmeket forgattak részben vagy egészben, mint a Krisztus utolsó megkísértése, a Nagy Sándor, vagy épp a Mennyei királyság.

KAPCSOLÓDÓ CIKK: