A Victoria tó tökéletes hőmérséklettel rendelkezik ahhoz, hogy a vízijácint elterjedjen, és bár a halászok és hajósok nem kedvelik, azonban a helyiek számára igazi kincs. Az úszó növény ugyanis magas szén-nitrogén aránnyal rendelkezik, ami a vízijácintot egy rendkívül hatékony bioüzemanyaggá teszi.
Mindössze négy kilogramm szárított növény elegendő ahhoz, hogy egy család napi energiaszükségletét fedezni lehessen.
2018-ban Dungába telepítettek két biogáz emésztőt, aminek köszönhetően a vízijácint és a tehéntrágya keverékéből hasznos biogázt lehet előállítani, valamint olyan anyagot, amit további háztartási munkáknál, például a víztisztításnál is lehet hasznosítani. A két emésztőből származó biogáz a falu lakosságának 60 százalékát képes ellátni.
Ezzel csökkentették a helyiek tűzifa igényét, amiért sokszor naponta akár tíz kilométert is meg kellett tenniük, miközben a fa égetéséből származó káros anyag kibocsátás is mérséklődött.
Jelenleg mintegy 50 ilyen biogáz emésztő működik Kenyában, amit a kenyai Biogas International vállalat telepített az AstraZeneca gyógyszergyárral és a Cambridge-i Egyetem Fenntarthatósági Intézetével közösen.
A projekt során azt vizsgálják, hogy a biogáz megfelelő alternatívát jelent-e a tűzifára és a faszénre a kenyai vidéki közösségeknél. Bár csak pár hónapja indították el, a halkereskedők már most hatékonynak tartják, mivel nem kell naponta órákat vesztegetniük tűzifa beszerzésre, és így több pénzt tudnak keresni.
Kanyiva Muindi járványtani és légszennyezettség-kutató a nairobi Afrikai Népesség- és Egészségügyi Kutatóközpontban elmondta, hogy
azok a családok, amelyek a füstmentes főzési módra váltottak, kevesebb légúti problémától szenvednek,
továbbá bizonyos rákos megbetegedéseket is elkerülhetnek. A nők és a gyermekek pedig különösen veszélyeztetettek, mert sok időt töltenek a konyhában vagy a kültéri főzőhelyeken.
A Biogas International vezérigazgatója szerint a biogáz emésztők és az abból felszabaduló gázt használó kályhák azonban megfizethetetlenek a közösségek számára – áruk 750 dollár (22 ezer forint) –, azonban az árak mérséklésével széles körben lehetne elterjeszteni, és így milliók életét változtatná meg az afrikai kontinensen, miközben csökkenne a környezetre gyakorolt negatív hatás is.