Közeledik a Dél-kínai tenger feletti uralom első igazi erőpróbája

2019.10.08. 13:25

A Dél-kínai tengert érintő, a háttérben zajló gazdasági és geopolitikai játszmák sorában hamarosan eljöhet az első komolyabb megmérettetés az USA és a második legerősebb nemzetgazdasággá fejlődő Kína között. Ennek alapját az amerikai olaj- és gázipari óriás, az Exxon vietnámi beruházása jelentheti.

A Dél-kínai tenger gazdasági jelentőségéről, a Kína által megálmodott térségbeli hegemóniáról, ennek egyik első, látványos kísérleti terepéről, a Spratly-szigetek hadászati beépítéséről és a Fülöp-szigetek kizárólagos vízi érdekszféráját elérő nyomulásról az Origo már írt, ebben a cikkében. Most - úgy tűnik - újabb ország van soron. Vietnám növekvő energiaigényét részben a tengeri gáztartalékok kiaknázásával szeretné kielégíteni, ám az ebben részt vevő Exxon lehet, hogy végül mégsem fúrja meg a tenger fenekét egy gigantikusnak kinéző energiaüzletben.

Nagy feszültség lehet a Dél-kínai tengeren, most épp az Exxon miattForrás: Wikimedia Commons/United States Navy

A Kék Bálna helyszíne

Alig 88 kilométerre a vietnámi partoktól, a Dél-kínai tengeren található a mélyvízi lelőhely, a "Block 118"-as lajstromszám alatti, leendő földgázplatform. A Kék Bálna néven is ismert projekt egyben Vietnám legnagyobb földgázipari vállalkozása, amihez óriási várakozások fűződnek: 2022-ben el kell indulni onnan a szállításoknak, mert a dinamikus tempóban fejlődő, a globalizációs ranglista élbolyában álló Vietnámnak rengeteg energiára van szüksége.

A Kék Bálna pedig igen sokat ígér az országnak: a becslések szerint 150 milliárd köbméternyi tartalékot,  melynek kiaknázása nemcsak az energiaellátás szempontjából fontos, hanem - értelemszerűen - óriási üzletet is jelent. 

S hogy pontosan mekkorát? 

Amikor idén januárban a texasi óriás, az Exxon bejelentette, hogy számos részfeladatra elnyerte a szerződéskötési lehetőséget a vietnámi helyi energetikai cégektől - lényegében az Exxon viszi a projektbe a technológia nagyját -, akkor úgy promótálták a sikert, hogy a projekt révén Vietnám "évtizedekre befűtheti gazdaságát" azzal a gázzal, amit majd onnan emelnek be az ellátórendszerbe.

Egy hatalmas LNG tanker KínábanForrás: AFP/Imaginechina/Yao Feng

A 150 milliárd köbméter ugyanis hosszú időre kiszolgálhatja az országot: Vietnám éves földgázfelhasználása az elmúlt években 10 milliárd köbméter körül mozgott.

Azóta kiderült az is: a projekt induló költségvetése 10 milliárd dollár (mintegy 3000 milliárd forint), de azt, hogy az amerikai, illetve a vietnámi fél közül pontosan ki mennyit tesz bele, csak jövőre véglegesítik. 

Az összeg - így az Exxon - függ attól, milyen kormánygaranciákat, értékesítési megállapodásokat sikerül addig tető alá hozni Hanoival.

A vállalkozást később erőművek felhúzásával egészítenék ki, melyek összesen 3 gigawatt energiát szállítanának Vietnámnak, ami a mostani szükséglet nagyjából 10 százaléka. Az Exxon egyik magas beosztású vezetője pedig az év eleji bejelentéskor azt mondtaa vietnámi kormány legalább 20 milliárd dolláros bevételre tehet majd szert a kitermelt gázból, több száz új munkahely mellett, ráadásul viszonylag környezetbarát módon javítva az ország energiabiztonságát.

Egy kínai gázplatform a Dél-kínai tengerenForrás: AFP/Imaginechina/Qianlong

Persze itt már feltehető a kérdés: mit szól egy ekkora vállalkozáshoz Kína, mely elsősorban a tengerben rejlő fosszilis energiahordozók miatt akarja a Dél-kínai tengert uralni?

Bármilyen meglepő, sokáig úgy tűnt, Kína nem szól semmit. A 118-as blokk éppen kívül esik a kínai tengeri törekvések határán, így sokan úgy vélték, Kína tudomásul veszi az amerikai rákészülést a hatalmas gázlelőhelyre. A háttérben persze ott kísértett még egy, 2017-es eset, amikor Peking fegyveres beavatkozással fenyegetve vette rá Hanoit arra, hogy a spanyol Repsolt felszólítsa a tengeri kitermelés befejezésére, amelyben az a helyi társaságokkal közösen vett részt. A British Petrolnál pedig 2007-ben éltek át hasonlókat. 

De az Exxon az más, hiszen az nem spanyol, nem brit, hanem amerikai vállalat, és Kína valószínűleg a texasi óriással való keménykedést már nem fogja megengedni magának 

- vélték többen.

Nyomós ellenérvnek tűnik az is, hogy Kína valószínűleg rendelkezik azzal a racionális belátással, ami alapján nem akarja felbőszíteni a globális olajipar egyik legnagyobb játékosát, akkor, amikor ha lassulva is, de a még mindig robogó kínai gazdaság megkerülhetetlenül rászorul az energia importjára.

Ám az Asia Times több ízben írt arról, hogy ez minden valószínűség szerint egyáltalán nincs így, és Peking már vélhetően jó ideje puhítja Hanoit az Exxon kérdésében is. Ennek felfejtése azonban újabb gazdasági összefüggéseket világít meg.

Sokan abban bíztak, Kína nem avatkozik bele a vietnámi gázprojektbe, hiszen abban az amerikai Exxon az érdekelt, de könnyen lehet, tévedtekForrás: Bloomberg/© 2015 Bloomberg Finance LP/Luke Sharrett

Kína a 22-es csapdájában

Ahhoz, hogy a vietnámi 10 milliárd dolláros gázbiznisz körüli feszültségeket és ellentmondásokat értékelni lehessen, nem árt tisztázni, hogy Kína erősödő, gyártásvezérelt gazdaságával egyúttal kényszerpályára navigálta magát.

Kína ugyanis 

  • 2017-ben, az USA-t lehagyva, a világ legnagyobb olajimportálója lett,
  • tavaly Dél-Koreát is leelőzve a második helyre kapaszkodott az új energetikai manna, a cseppfolyós gáz (LNG) importjában,
  • valószínűleg három-négy éven belül Japánt is kiüti az LNG-importálók első helyezettjének járó nyeregből, ami korábban elképzelhetetlen volt,
  • a kínai kormány pedig célul tűzte ki, hogy az ország energiamixében 2020-ra az LNG 10, 2030-ra pedig 15 százalékkal részesüljön, segítve a légszennyezés csökkentését. 

Erős, dinamikus Kína képét mutatja ez az energiaigény, ami alapján láthatóan a nagy sárkány bármit felfal, amit elé raknak? 

Ezt bizonyosan árnyalja az, hogy a kereskedelmi háborúban az ellenlábas USA közben - ez év elejére - a világ harmadik legnagyobb LNG-exportálója lett, lekörözve Malajziát, és az elemzők szerint 2025-re már a Katar és Ausztrália uralta első két hely elérése is könnyen összejöhet számára. Valójában minden csak azon múlik, mikor tudják megkezdeni a szállításokat az utóbbi évek frissen felfedezett amerikai palagázmezőiről. 

Vagyis Kína helyzete nemcsak erősödő hatalmat, de komoly energiafüggőséget is mutat, aminek egyik megoldókulcsa épp az USA-nál lehet. 

Ezért látszik az valószínűnek, hogy Peking mindent elkövet, hogy elgáncsolja a Kék Bálna-projektet, egyúttal távol társon más régiós játékosokat is az áhított vizektől, hiszen a mélyben lévő energiahordozóit egyedül szeretné kiaknázni, és így ellátását függetleníteni más országoktól.

Az Exxon egyik LNG hajója Pápua Új-Guinea szigeténélForrás: AFP/Richard Dellman

Merre úszhat a Kék Bálna?

Egyelőre csak találgatni lehet, mi lesz mindennek a kimenetele. Az Új-Dél Wales Egyetem professzora, a Dél-kínai tenger térségének szakértője, Carl Thayer elemzése szerint valószínű, hogy Kína nyomást gyakorol Hanoira a Kék Bálna-projekt kapcsán, bár ez más jellegű, mint a Repsol kapcsán elővezetett kardcsörtetés, mely akkor csak a fúrótorony körüli, kínai-vietnámi vízágyúzásokig jutott.

Thayer szerint azt kell szem előtt tartani, hogy egyes források szerint létezik egy informális megállapodás Kína és Vietnám között arról, hogy ha bizonyos, képzeletbeli választóvonal - egyfajta medián vonal - saját oldalán kezd valamelyik ország ügyletbe, abba nem szólnak bele. Ez a helyzet állhat most fent, mert a Blokk 118 nagyjából pont eme "határ" vietnámi oldalán lehet. Kína persze továbbra is nyomás alatt tartja Hanoit, hogy az állítsa le a Kék Bálnát, de 

ennek célja inkább az, hogy éket verjen Hanoi és Washington közé.

Olajszállító kínai hajó a térségbenForrás: AFP/Xinhua/Zhang Ailin

Bárhogy is, a vietnámi közösségi médiában mindenesetre hamar pletykák témája lett a Kék Bálna, és az, hogy még az Exxon részvétele sem képes elejét venni annak, hogy Kína beleüsse az orrát az ország egyik vezető projektjébe. Nem nyugtatták meg a kedélyeket az Exxon kilépéséről felröppent híresztelések sem.

Az Exxon egyelőre feltűnően hallgat. Thayer úgy véli, öt lehetséges körülmény, illetve kimenet húzódhat az egész ügy háttérben:

  • Az első, hogy a pletykák egyszerűen alaptalanok, és nincs semmiféle háttérbeli konspirálás Peking részéről, minden megy a maga útján a Kék Bálnánál.
  • A második, hogy Kína a színfalak mögött valóban nyomást gyakorol Hanoira vagy az Exxonra vagy mindkettőre, és ezzel tulajdonképpen az olaj- és gázfeltárásokat az USA-val való konfliktusának részévé teszi.
  • A harmadik szerint elképzelhető, hogy az Exxon meggondolja magát, és tényleg faképnél hagyja Vietnámot, de ez független más tényezőktől, mert a cég amúgy is globális belső átalakításba kezdett működését illetően.
  • A negyedik, hogy Vietnám és az Exxon nem jut dűlőre a gáz ára miatt, ami a Kék Bálnán belül érkezne, az amerikaiak csomagolnak.
  • Az ötödik forgatókönyven a második, harmadik és a negyedik tetszőleges kombinációja előfordulhat.

Thayer szerint valószínű, hogy az Egyesült Államok hanoi nagykövetségén tisztában vannak a pletykákkal, és kapcsolatban vannak az Exxon helyi és amerikai irodáival is. A szakértő szerint, ha a kínai nyomásról szóló híresztelések igazak, az 

további kérdésként merülhet fel az Egyesült Államok és Kína közötti, a vámtarifákról szóló tárgyalások következő fordulójában." 

Mindenesetre a vietnámi olaj- és gázipari szektor szereplőit aggodalommal töltik el az Exxon kifarolását taglaló értesülések. Több névtelenül nyilatkozó úgy véli, ha az Exxon szedi a sátorfáját, az az egész ország energiabiztonságát gyengítheti, és a gázárak emelkedését hozza magával. A becslések szerint, az energiafogyasztás éves növekedése a 2016-2020 közötti időszakban 10,3 és 11,3 százalék között alakul. Ha nem lesz elég gáz, Vietnámnak azt napenergiával, szélenergiával, importált LNG-vel vagy akár kínai szénnel kell pótolnia. Az Exxonhoz köthető gázellátásra azért is számítanának, mert egyre több külföldi vállalat jelenti be, hogy termelését Kínából Vietnámba költözteti, a nagy cégek miatt pedig az ország nem engedheti meg az ellátás bizonytalanságát.

A korábbi felvételen, vásárlók a közelgő kínai holdújév ünnepén használatos díszeket árusító üzletben, HanoibanForrás: MTI/EPA/Luong Thai Linh

Lehet, hogy valójában semmi nincs a háttérben

Augusztus közepén az USA külügyminisztériuma is megszólalt, és nyíltan elítélte Kína azon gyakorlatát, miszerint a Dél-kínai tenger körüli szomszédjait vegzálja, mert azok külföldi cégekkel is együttműködnek. Augusztus utolsó napjaiban terjedt el aztán a hír, hogy az Exxon teljes titokban már meg is egyezett Hanoival, hogy eladja a Kék Bálnában lévő 64 százalékos részesedését, de az Exxon azóta is tartja némasági fogadalmát.

De persze az is lehet, hogy - miként a szakértő is felvetette - az egész mögött semmi nincs. Az Exxon nemrég közölte, 15 milliárd dollárra van szüksége működésének újrastrukturálásához, amit eszközeinek és érdekeltségeinek értékesítéséből szerezne meg. Így - az Origo megírta - megválik például a norvég mezőitől is, melyekért 4 milliárd dollárt kasszíroz be. Nem lenne csoda, ha az esetleges vietnámi hátraarc mögött is csak az átstrukturálás szempontja állna.

Mindenesetre Peking biztosra menne, és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége fórumán (AESAN) keresztülvinne egy klauzát, amely a részt vevő tagoknak megtiltaná, hogy olyan cégekkel lépjenek szerződésre, melyek "a régión kívül érkeznek."  Ez azt jelentené, hogy Vietnámnak a most képben lévő orosz és amerikai cégeket is el kéne búcsúztatnia.  Ám az AESAN következő évi elnöke Vietnám lesz, s vélhetően azonnal meg is próbálná a rendelkezést visszavonni.

Az mindenesetre biztos, hogy ha az Exxon eladja a részesedését, azt valószínűleg szintén egy külső szereplő vehetné meg. De előfordulhat akár az is, hogy az Exxon a kínai fenyegetést használja fel arra, hogy Hanoinál jobb feltételeket csikarjon ki a projekt részleteit illetően.

Felderítő repülőgép száll föl egy hordozóról a Dél-kínai tengerenForrás: Pixabay

Washingtonra várva

Vietnám nem titkoltan számít arra, hogy maga mögött tudhatja az USA támogatását, amely akár - reményeik szerint - egy Kínával való esetleges fegyveres konfliktusra is kiterjedne. Thayer szerint most Pekingnek mindenesetre az az érdeke, hogy demonstrálja Hanoi, Manília és Kuala Lumpur számára, hogy azok semmi olyat nem tehetnek, ami nem találkozik Kína szándékával és érdekeivel. Még az USA-ra sem támaszkodhatnak kínai jóváhagyás nélkül.

Az USA és Vietnám közeledésnek egyébként valóban volt több jele is az elmúlt években, elég csak arra gondolni, hogy Vietnám vállalta a vendéglátó szerepét Donald Trump amerikai elnök és az észak-koreai vezető második találkozójához. Ám árnyalja a képet, hogy az amerikai elnököt zavarja Vietnám kereskedelmi többlete az USA-val szemben.  Ráadásul Vietnám a ludas abban is, hogy sok, szankcionált kínai áru is bekerül az USA-ba, mert Vietnámban egyszerűen átcímkézik azokat, és saját gyártmányként exportálják. Így egyelőre nem tudni, Washington mennyire hajlandó Vietnám hóna alá nyúlni, még úgy sem, ha az ügy középpontjában épp egy amerikai, emblematikus vállalat áll.

Vietkongnak öltözött vietnámi katonanők masíroznak egy katonai parádénForrás: AFP/Hoang Dinh Nam

A válasz azonban valószínűleg hamarosan kiderül, legfeljebb akkor, amikor Nguyen Phu Trong, vietnami elnök és a kommunista párt főtitkára még idén, valószínűleg októberben, Washingtonba utazik, hivatalos látogatásra. Egyes hírek szerint az érintett olajipari vállalatok vezetői biztosan Trong kíséretének tagjai lesznek. Ez és az USA külügyi nyilatkozatai egyértelmű üzenetek Pekingnek azzal kapcsolatban, hogy beleavatkozik az USA és Vietnám közös gazdasági tevékenységeibe, amit az USA egyre rosszallóbban néz.

Kérdés persze az, mire lesz ez elég, és ki gondolja meg magát hamarabb? Marad-e az Exxon Vietnámban vagy sem, és ha távozik, azt Kína miatt teszi-e meg? Ha ugyanis igen, akkor a texasi olajóriás már a negyedik nagyvad lesz Kína a Dél-kínai tengerhez köthető trófeatáblázatán - a spanyol Respolt ugyanis két alkalommal sikerült elüldöznie, a 2017-es után 2018-ban is. Akkor egy 2009-ben megalapozott tengeri földgázplatformon indították volna meg a termelést, mígnem Peking nyomására a vietnámi partner felszólította a Repsolt: állítsa le a munkálatokat a Vörös Császár projektben.