Az amerikai jegybank már nem látja előre a jövőt

2019.09.19. 15:00

A piacok mérsékelt reakciókkal nyugtázták az amerikai jegybank szerdai kamatdöntését. A Fed hozta a kötelezőt, és kamatot csökkentett, valamint jelezte, nincs kőbe vésett kamatpálya, az eseményeknek megfelelően fognak reagálni. Ez az alkalmazkodás akár jó hír is lehetne, de a szavak mélyén mégis súlyos bizonytalanság húzódik meg. Egyre világosabb, hogy a Fed elveszíti az események fölötti kontrollt.

A tőzsdék minimális mozgásokkal reagáltak az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed szerdai kamatdöntésére, de a deviza- és a kötvénypiacon sem voltak igazán jelentős elmozdulások. A Fed ugyanis hozta, amit vártak tőle, és 25 bázisponttal, 1,75-2 százalékos tartományba vágta vissza az irányadó kamatot. A jegybank egyébként két hónappal ezelőtt már kamatot csökkentett, ami akkor 11 éve az első vágás volt. Első ránézésre tehát semmi izgalmas nem történt, azonban a döntés mélyére nézve már bonyolultabb a helyzet.

Egyrészt a kamatdöntésért felelős Nyíltpiaci Bizottságon belül igencsak megoszlottak a vélemények a mostani akcióval kapcsolatban. A szavazati arány 7:3 volt, mivel ketten nem akartak most lazítani, egy fő pedig erősebb, 50 bázispontos kamatcsökkentésre szavazott. Ilyen mértékű nézeteltérésre pedig 2014 decembere óta nem volt példa. Ráadásul most igencsak megnőtt a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy lesz-e idén még egy harmadik kamatcsökkentés, amire a piacok eredetileg vártak.

Jóslatok a sötétben

Az izgalmasabb események akkor jöttek, amikor a Fed elnöke, Jerome Powell elkezdte a sajtótájékoztatót. Powell ugyanis jelezte, a Fednek nincsen határozott kamatpályája. Vagyis figyelik az eseményeket, és azok függvényében dől el, milyen irányba (és milyen mértékben) lépnek.

Ezzel együtt a Fed továbbra is úgy látja, hogy az amerikai munkaerőpiac erős, recesszióra pedig nem kell számítani – mérsékelt növekedési pálya mellett. A friss prognózis alapján a GDP 2,2 százalékkal bővül majd ebben az évben, ami még jobb is a júniusban várt 2,1 százaléknál. Hosszabb távon azonban továbbra is 1,9 százalékos bővülést vár a jegybank. Az inflációs előrejelzés nem változott: most is 1,8 százalékkal számolnak az idei évre, hosszabb távon pedig 2,5 százalékkal.

Bizonytalanságban próbál manőverezni az amerikai jegybankForrás: AFP/Anadolu Agency/Basri Sahin

Ismét felmerülhet tehát a kérdés, ami korábban is: miért kell kamatot csökkentenie a Fednek, ha meglátása szerint a gazdaság stabil lábakon áll? A rövid válasz – a kommunikáció alapján – az, hogy azért, mert a jegybanknak fogalma sincs, mi fog történni a jövőben, és próbálják bebiztosítani a gazdaságot a bizonytalanságok ellen. A hivatalos indoklás egyébként pontosan ugyanúgy hangzik, ahogy júliusban is. A kamatcsökkentésre „a gazdasági kilátásokra ható globális fejlemények, illetve a mérsékelt inflációs nyomás" miatt volt szükség.

Az iránymutatás vége

A Fed legnagyobb gondja azonban az, hogy egyre inkább elveszíti a kontrollt az események fölött – miként ezt a MarketWatch elemzése is hangsúlyozta. A központi bank ugyanis azzal, hogy jelezte, nincs kőbe vésett kamatpálya, vagyis nincs egyértelműen kijelölhető irány, lényegében maga mögött hagyta az úgynevezett iránymutató előrejelzést (forward guidance), amely a 2008-as válság óta központi eleme volt a jegybank politikájának. Ennek lényege abban állt, hogy a Fed pontosan kijelölte, milyen irányban kíván haladni – noha rendre jelezte, készek alkalmazkodni az esetlegesen változó körülményekhez.

A Fed lényegében felfüggesztette a határozott iránymutatásátForrás: AFP/Brendan Smialowski

Korábban viszont a döntéshozóknak könnyebb dolguk volt, mivel se az amerikai gazdaságban, se a világban nem voltak olyan, rendszerszintű kockázati tényezők, amelyek eltérítették volna az iránymutatást – vagyis nem volt szükség arra, hogy a Fed hirtelen letérjen a kijelölt pályáról. Ez azért volt fontos, mert az extrém alacsony kamatokkal, illetve az eszközvásárlási programokkal egy eddig ismeretlen területre tévedt a központi bank, vagyis minden gazdasági és piaci szereplő számára lényeges volt, hogy közben a Fed világosan kijelölte, milyen irányban kíván haladni.

Mára viszont a körülmények megváltoztak. Az amerikai kötvénypiaci hozamgörbe megfordulásával a recessziós kockázat reális problémát jelent. Bár a Fed határozottan nem számít recesszióra, ezzel kapcsolatban messze nincs általános elemzői konszenzus – főleg, hogy a hozamgörbe megfordulása után általában hosszú hónapok kellenek a tényleges recesszió kialakulásáig.

A másik gondot az amerikai-kínai kereskedelmi háború hatásai jelentik. A nemzetközi elemzők és üzleti szereplők általában egyetértenek abban, hogy az igazi kockázat nem a puszta vámokból adódik, hanem a kiszámíthatatlanságból. Továbbra sem látható ugyanis, milyen irányban mozdul el a közeljövőben a konfliktus, és ez csak növeli a feszültséget.

Tanulás nyomás alatt

Végül a Fed helyzetét a Fehér Ház felől érkező nyomás is nehezíti. Donald Trump ugyanis már jó ideje rendszeresen éles szavakkal kritizálja Jerome Powell Fed elnököt, amiért szerinte a jegybank túl szigorú politikát tart fenn, amivel nemzetközi versenyhátrányba hozza az amerikai gazdaságot. Trump egyébként a szerdai kamatdöntés után is bírálta a Fedet, amiért nem lazított lendületesebben. Itt nem az a fontos, hogy Trumpnak igaza van-e vagy sem, hanem önmagában a tény, hogy az elnök szokatlanul erősen nyilvánít véleményt a Fed politikájáról. Ez a jegybanki kiszámíthatóság kapcsán azért lényeges, mert az elemzők és a piaci szereplők a monetáris politika kapcsán már nemcsak a gazdasági adatokra és a Fed kommunikációjára figyelnek, hanem az elnök szavaira is.

Nehéz tanulási folyamaton megy keresztül az USA gazdaságaForrás: Forrás: AFP/Image Source/Jose Pelaez

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a CNBC-nek nyilatkozó egyik elemző szerint a Fed most egy nehéz tanulási folyamaton megy keresztül. A soha nem látott extrém laza monetáris politika normalizálására ugyanis eddig még nem volt példa – főleg nem egy ilyen bizonytalan nemzetközi környezetben. A kérdés tehát most az lesz, hogy a piaci és gazdasági szereplők bíznak-e a jegybankban, vagy az változó helyzethez való folyamatos alkalmazkodást inkább kapkodásként ítélik meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK