Meghökkentő gazdasági döntések a múltból, amelyek milliók életére hatottak

viking
Participants dressed as Vikings prepare to participate in the annual Up Helly Aa festival in Lerwick, Shetland Islands, on January 28, 2014. Up Helly Aa celebrates the influence of the Scandinavian Vikings in the Shetland Islands and culminates with up to 1,000 'guizers' (men in costume) throwing flaming torches into their Viking longboat and setting it alight later in the evening. AFP PHOTO / ANDY BUCHANAN
Vágólapra másolva!
Ezúttal néhány olyan meghatározó gazdaságtörténeti eseményt válogattunk össze, amelyek nemcsak az adott korra voltak nagy hatással, hanem hosszútávú változásokat is elindítottak. Bemutatunk néhány igen szokatlan, még az ókori Rómában kihirdetett törvényt, de szó lesz arról is, hogy egy időben az angolok miért éltek 200 éven át készpénz nélkül.
Vágólapra másolva!

Szigorral és halálbüntetéssel tették rendbe a római gazdaságot

Az egyre gyengébben teljesítő ókori római gazdaságot Diocletianus császár úgy próbálta meg felpörgetni, hogy a pénzverdéket központi irányítás alá vonta és megduplázta a számukat, majd jó minőségű arany- és ezüstpénzt veretett, melléjük pedig rézből váltópénzt. Az emberek azonban nem nagyon bíztak a gazdaságélénkítés eme formájában, ezért vagyonfelhalmozásba kezdtek a nemesfémből vert pénzekből.

Az árak azonban elszabadultak, és hogy megfékezzék a korabeli inflációt, a császár 301 végén új rendeletet hozott, és maximálta az árakat.

Ez több mint ezer termékkört érintett, valamint szabályozta a béreket és a szolgáltatások árait is. Rövid távon a rendelkezés nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert a római polgárok még inkább a vagyonfelhalmozásra koncentráltak, és ezzel együtt felvirágzott a feketekereskedelem is.

Illusztráció Forrás: Pinterest

Ezek megállítására Diocletianus hozott egy újabb törvényt, amely megtiltotta, sőt halállal büntette a vagyonfelhalmozást. Ezzel viszont csak azt érte el, hogy a kereskedők éppen azért, hogy elkerüljék a bevételnövekedést, egyszerűen bezárták boltjaikat. Mivel élelem és a szolgáltatások hiánya fenyegette a rómaiakat, ezért a császár megint újabb törvényt hirdetett ki, amely megtiltotta és szintén halállal büntette azokat, akik ok nélkül bezárják üzleteiket, vagy nem követik apjuk mesterségét.

Ugyan az ármaximalizálás rövid távon nem működött, viszont a törvény szigorú betartatásának lassacskán meg lett az eredménye. Idővel visszatért az értékállónak bizonyult pénzbe vetett bizalom és a magas inflációt is sikerült letörni.

Az angolok kétszáz évig elfelejtették a pénz létezését

Az ötödik században, 476-ban, a Római Birodalom bukása után Európában elég sötét korszak kezdődött, és ez alól az élet számos területe mellett a pénzügyi világ sem volt kivétel. A kontinensen a megelőző évszázadokban általánosan elterjedt és elfogadott volt a római pénz használata, ám a birodalom felbomlása után az érmékkel történő fizetés fokozatosan visszaszorult, és a legtöbb helyen megjelent a cserekereskedelem.

Ezek a folyamatok különösen komolyan érintették Angliát, amely - lévén sziget - távol esett a főbb jelentős európai kereskedelmi útvonalaktól, és csak hajóval volt megközelíthető. A rómaiak 410 után már nem verettek új pénzt és a légiók el is hagyták a brit szigeteket.

Az őslakosok hiába kértek védelmet Rómától a hajókon érkező és folyamatosan támadó germán törzsek ellen, hiszen ekkor már maga Róma is a túlélésért küzdött. A következő évszázadok folyamán aztán a germánok letelepedtek Angliában, kialakították szálláshelyeiket, de nem folytattak olyan típusú kereskedelmi, ipari, vagy mezőgazdasági tevékenységet, amely a Római Birodalom fejlett nagyvárosaira volt korábban jellemző. A harcos germán társadalomra eleinte a zsákmányszerzés volt a jellemző, a szükséges élelmet, mindennapi eszközöket pedig a leigázott őslakosoktól szerezték be, szinte a cserekereskedelem szintjén, ahol a pénz régi szerepében mind inkább háttérbe szorult.

Illusztráció Forrás: AFP/Andy Buchanan

A szigetországban a pénz tehát egy időre szinte teljesen eltűnt és a barterkereskedelem vette át a helyét. Ez egészen a 8. századig így lehetett, amikor is 793-ban a vikingek megtámadták és kifosztották az észak-angliai lindisfarne-i kolostort. Az elmúlt évszázadok alatt letelepedett, lenyugodott és keresztény hitre tért germán törzsek utódainak - például az angolok és a szászok - körében iszonyatos felháborodást keltett a hozzájuk képest vad, barbár viking hordák pusztítása.

A következő időszakban Anglia folyamatosan ki volt téve a viking támadásoknak, amelyeket eleinte hasztalan próbáltak fegyveresen megállítani. És ekkor ismét fontos szerepe lett a nemesfémekből készült pénznek.

Az angolok 991 augusztusában újabb vereséget szenvedtek a vikingektől a maldoni csatában. A további harc helyett azonban úgy döntöttek, hogy inkább megvásárolják a békét. A vikingek által elfoglalt más területeken élőknek is meg kellett váltaniuk a békét. A Danegeld néven ismertté vált "hadiadót" először 991-ben kellett fizetni az angoloknak, méghozzá 3300 kilogramm római ezüstöt.

Illusztráció Forrás: History Channel

A Danegeld kifizetését az tette lehetővé, hogy összeszedték a római birodalom idejéből még Angliában maradt ezüstérméket, illetve röviddel a viking támadások előtt az angolszászok "sceattas" néven már elkezdtek saját ezüstpénzt veretni.

A 15. századi búzahiány miatt ihatunk ma tiszta sört

Németországban a 15. században a viszontagságos időjárás miatt folyamatos volt a gabonahiány, és emiatt sört sem igen tudtak főzni a klasszikus alapanyagokból. A gabonahiányt enyhítendő az olyan városokban, mint München és Regensburg, különböző magvakat és fűszereket kevertek a söralapanyaghoz.

Illusztráció Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Frank May

Ezen az ellenőrizetlen pancsoláson aztán sok helybéli annyira felháborodott, hogy végül el kellett fogadni a sörtisztasági törvényt, amely kimondta, hogy csak víz, árpa és komló használható a sör elkészítéséhez. A Reinheitsgebot néven ismert törvény azóta is érvényben van.

Az amerikai polgárháborúban a déli államok szövetsége majdnem beleroppant a hiperinflációba

A San José Állami Egyetem gazdálkodástudományi karának kutatói annak néztek utána, hogy gazdasági szempontból mennyire volt átgondolt lépés, amikor az amerikai polgárháború idején, 1861 és 1865 között, az Egyesült Államok 11 déli állama szövetséget hozott létre. A Dixie néven is emlegetett Konföderáció az 1860-as elnökválasztás után szakadt ki, mert szemben álltak Lincoln elnökkel, aki a rabszolgatartás felszámolásának volt híve. A Konföderáció tagjainak zöme viszont olyan állam volt, amely a mezőgazdaságra alapozta gazdaságát. A nagybirtokokon elsősorban gyapotot termesztettek, amelynek megművelése rendkívül munkaigényes volt, és a feladatot rabszolgák végezték. Már csak ezért sem támogatták az északi államokat, hiszen így elveszítették volna az olcsó munkaerőt. Végül is a háborúskodás mellett döntöttek, azonban ez hihetetlen gyors inflációt indított el, amire maguk sem számítottak. 1861 eleje és 1865 májusa között a Konföderáció államaiban az árak havonta átlagosan 10 százalékkal emelkedtek. A polgárháború végén, 1865-ben a szövetséges déli államokban már 92-szer olyan drága volt élni, mint a háború kezdetekor. A háborúba lépés tehát azt eredményezte, hogy öt év után már több mint 5700 százalékos volt az infláció.

Éves infláció 1861 és 1865 között a Konföderációs Államokban Forrás: inflationdata.com