Szárnyal a mobiltelefonok piaca Észak-Koreában, azt is tudják, mitől

2019.09.29. 21:03

A becslések szerint, a lakosság mintegy negyede, körülbelül 6 millió ember rendelkezik mobiltelefonnal Észak-Koreában. Különleges védelemet kapó, csak belföldi telefonálásra használható készülékeken társaloghatnak egymással a telefontulajdonosok, a jövedelmi viszonyokhoz képest, nagyon drágán. De hogyan lehet ennyi készülék az országban, ha a szankcióknak ezt meg kellene előzniük?

A Reuters többek között disszidensekkel (Észak-Koreából korábban megszököttekkel) és iparági szakértőkkel folytatott beszélgetésekre, illetve a rendelkezésre álló néhány, hitelességüket illetően mindig kicsit kérdéses adatra támaszkodva kereste a választ arra, hogyan lehetséges, hogy a mobitelefonok piaca virágzik Észak-Koreában? S hogyan kell elképzelni a kívülállóknak a mindennapi mobilhasználatot az országban?

Vannak mobilok, és persze hálózat is

A kérdés már csak azért is különös, mert 2017-ben olyan szankciók léptek hatályba az ország ellen, melyek nyomán éppenséggel nem lehetnének milliós nagyságrendben mobilkészülékek az országban. Phenjan fegyverkezési programjai miatt ugyanis Észak-Korea nem importálhat telefonokat illetve összállításukhoz szükséges alkatrészeket sem. Az országban ennek ellenére minden negyedik ember kezében ott van egy készülék.

Egy részük persze még korábban érkezett. Hivatalos adatok szerint,2017-ben 82 millió dollár értékben vásárolt Észak-Korea készülékeket Kínától, ez akkor a harmadik legnagyobb értékű import áruféleséget jelentette, a szójabab és a különböző textíliák után.

A hivatalos adatok szerint 2018-ban a telefonimport értéke pontosan 0 dollárt ért el, az országban mégis rengeteg van azokból. Ráadásul a készülekek Észak-Korea saját márkás, "Phenjan" névre keresztelt termékcsaládjába tartoznak.

Hogyan lehetséges ez?

Több, onnan származó készülék időnként a külföldi szakértők kezébe jut. A hírügynökség megkérdezte az egyik dél-koreai elemzőt, aki szerint Észak-Korea képtelen lenne saját, különböző márkanevek alatt forgalmazott mobiltelefonok gyártására külföldi alkatrészek és technológiák nélkül. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ország így vagy úgy, de megsérti az ellene hozott szankciók egy részét.

A hozzáértők alaposan meg is vizsgáltak több, onnan származó készüléket. Azokban a tajvani Mediatekhez köthető félvezetőket találtak, kínai akkumulátorokat, valamint a Google operációs rendszerének, az Androidnak egy speciálisan módosított változatát. A Google megkeresésre válaszolt is a kérdésre: álláspontja szerint, mivel az Android rendszerük nyílt, Észak-Korea nem követ el semmilyen szankciószegést azzal, hogy saját gyártású készülékeihez alkalmazza.

Kiderült az is, ezeket a telefonokat úgy állították be, hogy azokon csak belföldi forgalmazást lehessen folytatni, és csak a gyári alkalmazásokat lehet használni.

Amikor egy szakértő a Pyongyang (Phenjan) 2418 típusú gépre programot telepített volna, a rendszer figyelmeztető üzenetet küldött, ami szerint az engedély nélküli programtelepítések a telefon nem megfelelő működéséhez vagy az azon tárolt adatok eltűnéséhez vezethetnek.

Egy dél-koreai szoftverszakértő pedig hozzáfűzte: a telefonokba olyan algoritmusokat építettek be, melyek megakadályozzák az adatok másolását vagy továbbítását illetve letöltését. Világossá vált az is, hogy a telefonokon elérhető térképek, játékok, vagy akár az angolszótár, észak-koreai fejlesztők munkája, valószínűleg állami tulajdonú cégeknél illetve egyetemeken. 

Az észak-koreai Ryonghung iPadForrás: NK News

A vizsgálatok a Pyongyang 2423 okostelefon kapcsán pedig megállapították (ami névleg tehát szintén Észak-Korea saját márkás elektronikai terméke), hogy azt tavaly Kínában szerelhették össze, ebbe kerültek a Mediatek chipkészletei, illetve a Toshiba gyártotta memóriakészlet. A készre szerelő cég pedig a kínai Gionee lehetett, amely elsősorben belépő kategóriás okostelefonokat gyárt.

A Reuters megkereste a Mediateket, ahol azt a választ adták, betartják a nemzetközi szankciókat, és nem szállítanak semmit Észak-Koreának. Az ügynökség a Toshibát is válaszra bírta, mert a 2423-as típusú készülékben a memóriafoglalat a japán cég gyártmánya. A Toshiba azt a választ adta, hogy "nem állnak üzleti kapcsolatban" Észak-Koreával.

Az újságíróknak nyilatkozó, észak-koreai szökevények elmondták azt is: nem igaz az, hogy az élvonalbeli készülékek ismeretlenek az ott élők előtt. Például az Apple magasabb színvonalat jelentő készülékeit ugyan hivatalosan nem árusítják, de ügyeskedő kereskedők révén, főként a tehetős észak-koreaiak, hozzájutnak ilyenekhez is, amiket aztán helyi SIM-kártyával használnak.

Persze mit sem érnének a telefonok, ha nem lenne azokhoz kiszolgáló hálózat. Úgy tűnik, az országban így vagy úgy, de ezt a kérdést is megoldották. Kim Dzsongun korábban maga is szorgalmazta a vezeték nélküli hálózatok fejlesztését, ebben állítólag a meghatározó külföldi partner a kínai Huawei volt.

De érdekelt lehetett abban a másik nagyra nőtt távközlési vállalat, a ZTE is. Ez tavaly rekordösszegű, 1 milliárd dolláros bírságot fizetett azért, mert igazolást nyert, hogy szankciókat sértett azzal, hogy telekommunikációs eszközöket szállított Iránnak és Észak-Koreának.

A Reuters mostani megkeresésére egyik cégtől sem reagáltak.

Egy észak-koreai férfi mobiltelefonját használja Phenjan egyik forgalmas terénForrás: AFP/Ed Jones

Fontosabb, mint látszik

A kirajzolódó kép szerint, az észak-koreai emberek körében még annál is fontosabbak a mobiltelefonok illetve azok "okosváltozatai", mint elsőre vélhető. A 126 megkérdezett disszidens 90 százaléka használt mobiltelefont hazájában, és nagyjából felük állította azt, hogy készüléke egyúttal munkaeszköz is volt.

Ez pedig csak látszólag jelentéktelen vonatkozás - Észak-Korea viszonylatában egy ilyen súlyú kijelentés arra utal, hogy az államtól független kereskedelmi tevékenység mind nagyobb súllyal esik latba a gazdaságban. A megszólalók némelyike elmondta, hogy kiskereskedelmi tevékenységének egyszerűsítése vált lehetővé a telefon révén, mert annak segítségével gyorsabban, egyszerűbben tudta bonyolítani beszerzéseit. Sőt, volt olyan megszólaló, aki elmondta, korábbi javaikat, háziállataikat tették pénzzé hogy telefont vehessenek, de a befektetés busásan megtérült, mert annak segítségével fel tudták pörgetni üzletüket.

Felmerül persze a kérdés: tudomása van-e erről az államnak?

Úgy tűnik, igen, és az is valószínű, jól felfogott érdeke fűződik az állapot fenntartásához, tekintve, hogy a mobilozás terjedése az államkassza bevételeit gyarapítja.

Elemzők szerint az alapvető képességekkel bíró mobiltelefonokat 100 és 400 dollár (30 ezer és 120 ezer forint) körüli áron lehet beszerezni az állami boltokban illetve már piacokon is. A felhasználókat szolgáltatójukon keresztül a hírközlési minisztérium üzleteiben regisztrálják.

Persze már a mobiltelefonok beszerzése is jelentős költséget jelent, de erre még rájönnek a használati díjak. A készülékekkel általában 200 perc beszélgetési idő jár együtt, majd később egyenlegfeltöltéssel, 13 dollárért (kb. 4000 forint) lehet 100 perc beszélgetési időt vásárolni, legalábbis az ottani reklámok és ajánlatok szerint. Ezek az összegek nagyjából hasonlóak sok más ország díjaihoz, illetve kicsit magasabbak. A sajátos kontextusát ennek az adja, hogy a dél-koreai adatok szerint, az északi országrészben az átlagos havi jövedelem 100 dollár (kb. 30 ezer forint) körül mozog, és ez alig 4 százaléka Dél-Korea átlagos havi jövedelmének. 

Ennek, valamint a beépített korlátozások ellenére, úgy tűnik, az észak-koreai mobilpiac virágzik, amit az említett, több millió készüléktulajdonos igazolhat. Kérdés persze, mit kezd ezzel a nemzetközi közösség, amikor a helyzet azt illusztrálja, hogy ha kerülőúton is, de Észak-Korea megszegi az ellene érvényben lévő kereskedelmi szankciókat.