A bbc.com riportere a svéd főváros, Stockholm elit negyedében próbálta a pénz, a gazdagság fontosságáról kérdezni a helyieket, ám gyakorlatilag minden megkérdezett kitért a válaszadás elől. Kiderült:
senki sem beszél szívesen a magas fizetésekről abban az országban, amelyről szinte automatikusan a fejlett szociális háló, a magas adók és az alacsony jövedelemkülönbségek jutnak az eszünkbe.
Ám miközben ezek a sztereotípiák természetesen a valóságban gyökereznek,
az 1990-es évek óta a gazdagok és szegények közötti különbségek megnőttek Svédországban.
A lakosság felső 20 százaléka napjainkban négyszer annyit keres, mint azok, akik a társadalom alsó 20 százalékához tartoznak.
A magas jövedelem a világ számos országában büszkeségre ad okot, az Egyesült Államokban például azt mondják, hogy „milyen jó neked, ügyes vagy!", ha valakinek sok pénze van, ebben a skandináv országban azonban mélyen gyökerező ellenérzéssel viseltetnek ezzel a témával kapcsolatban. De vajon mi lehet annak az oka, hogy ez ennyire kényelmetlen kérdés a svédek számára? Stephen Trotter akadémikus e témáról készült tanulmánya szerint egy,
az észak-európai emberekben több évszázados beidegződésről van szó, amely azon alapul, hogy senki se érezze többnek magát másoknál, illetve az ilyen magatartásformák társadalmilag elítélendők.
A svédeknél egyáltalán nem „menő", ha valaki kérkedik mondjuk az anyagi jólétével, számukra az a legfontosabb törekvés, hogy amennyire lehet, próbálják meg minél alacsonyabb szinten tartani az emberek, a társadalmi osztályok közötti különbségeket. Ez persze nem mellékesen a különböző társadalmi csoportok közötti feszültségforrások csökkentésének, azaz a társadalmi béke fenntartásának is kitűnő eszköze.
A tanulmány szerint az elmúlt időszakban
a migráció növekedésével megnőttek a gazdagabb és szegényebb rétegek közötti anyagi különbségek.
Svédországban, amely az észak-európai társadalmak közül a legsokszínűbb, napjainkban a lakosság 25 százaléka bevándorló, vagy ilyen háttérrel rendelkezik. Trotter arra a végkövetkeztetésre jut tanulmányában, hogy a más kultúrákból érkezők magukkal hozzák szokásaikat is. Köztük például azt a magatartásformát, hogy igenis, legyenek büszkék a megszerzett anyagi javakra, a társadalmi jólétre.