Az olajkirályságon múlhat a világ egyik legnagyobb víztartalékának jövője

2019.11.05. 18:47

A kelet-afrikai, Kenyában nyugvó Turkana-tó a világ legnagyobb, állandó sivatagi tava. A mintegy 6000 négyzetkilométeres vízfelszínnel rendelkező óriási, Teleki Sámuel és az osztrák Ludwig von Höhnel felfedezte tó azonban a Föld egyik legszárazabb térségében terül el, ahol folyamatos kihívást jelent az ivóvízhez való hozzájutás. Egy néhány éve felfedezett víztartalék azonban változást hozhat ebben, aminek felhasználásához szaúdi befektetők pénzére lehet szükség.

Kenya legszárazabb régiójának hatóságai szaúdi befektetőkkel tárgyalnak arról, hogy megoldással szolgáljanak Kenya, és egyben az egész kelet-afrikai térség egyik fenyegető vízkrízisére - írja a Guardian. A kenyai fél azt szeretné elérni, hogy az arab világ olajkirályságának befektetői építsenek egy sótalanító üzemet a térségben, amivel hasznosíthatóvá válna a Lotikipi néven ismert vízkészlet. 

De miért a szaúd-arábiaiak, és miért olyan különleges az említett víztartalék? 

A szaúdiak érdeklődésének, illetve bevonásának a kenyai vezetés részéről kézenfekvő okai vannak. Az olajországi hátterű Almar Water nevű vállalatnak már érvényes megállapodása van az afrikai országgal arról, hogy 160 millió dolláros keretből (közel 50 milliárd forint) sótalanító üzemet építenek a kereskedelmi és turisztikai szempontból is fontos óceánparti kenyai városban, Mombasában.

Annak pedig, hogy a munkára szaúdi partnerrel szerződtek, oka, hogy az olajkirályság fekete aranyból szerzett gazdagsága mellett is, a világ vízhiánytól egyik leginkább fenyegetett országa. Amelynek ugyanakkor komoly referenciái vannak a vízellátás kérdéseiben, illetve a sótalanítási eljárásokban: a több mint 30 millió szaúdi közel fele, akár tud róla, akár nem, már sótalanított tengervizet fogyaszt különböző célokra.

A Turkana a világ legnagyobb állandó sivatagi tavaForrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

A szaúdiak akkor jelezték, hogy érdeklődnek a Lotikipi iránt, amikor 2015-ben a kormány, eloszlatva az addigi reményeket, világossá tette, a 2013-ban felfedezett víztartó réteg, az addigi minták alapján, sótartalma miatt, fogyasztásra természetes formában alkalmatlan vizet hordoz.

Pedig akkor nagy reményeket fűztek a felszín alatt 300 méterre húzódó képződményhez, mely Afrika legnagyobb vízbázisát őrzi, amely önmagában kilencszer akkora, mint Kenya bármely más vízkészlete. A tisztítás-sótalanítás lehetősége - annak minden kérdőjelével, az üzemek hallatlan energiaigényét, a szállított víz minőségét illetően - már akkor felmerült, ahogy a National Geographic bemutatta a szenzációs geológiai felfedezést. Ugyanakkor a Lotikipi túlságosan ígéretes ahhoz, hogy csak úgy lemondjanak róla, az említett kérdőjelek mellett is.

null

null

S hogy mit is ígér az óriási vízbázis, amely a sivatagos Turkana-régió alatt húzódik, több mint 4000 négyzetkilométeren? 

Mintegy 200 milliárd köbméter vizet, amely a most nagyjából 50 milliós lakosú Kenya vízellátását hozzávetőlegesen 70 évre fedezné. 

A kenyai fél most azt reméli, néhány hónapon belül kezdetét veheti a projekt, melynek keretében az említett szaúdi beruházó 5-10 milliárd kenyai schillinges költséggel (15-30 milliárd forint) sótalanító üzemet építene a Lotikipire, Nanam falujához közel. 

A napvilágot látott információk szerint jelenleg az üzleti terv véglegesítése zajlik. Ennek főbb elemeit az jelentené, hogy a kiemelt és megtisztított vizet vízszolgáltató társaságok vennék át, adott díjszabáson.

A tó környékén sok, hagyományos életmódot folytató közösség élForrás: hemis.fr/LAFFORGUE Eric / hemis.fr/Lafforgue Eric

Emellett a régióban élő, sok kis közösség tagjai - melyek jelentős része hagyományos életmódot követ - számára is biztosítanák a kiemelt és megtisztított vízhez való hozzáférést. A térségben élő állattartókat különösen fenyegeti a vízhiány, például egy felmérés szerint 2017 óta több ezer pásztorkodó indult el állataival Uganda és Etiópia irányába, víz után kutatva. A Turkana-tó környékén, a nyugati oldalon élő emberek az ország legszegényebb és legelmaradottabb térségének lakói, 80 százalékuk pedig kevesebb mint napi 50 liter vízhez jut hozzá az átlagok alapján.  Ez a mérték az ENSZ által megadott mennyiség, amely a világszervezet szerint a legalapvetőbb személyes szükségletekre elegendő.

A tó környékén lakók közül sokan állattartásból, pásztorkodásból élnekForrás: AFP/Carl De Souza

Egyébként a kenyaiak nem adták fel annak reményét, hogy más víztartalékokat találjanak a térségben. A kenyai állami szervek hidrogeológus szakértői szerint egészen biztos, hogy további víztartó rétegekre bukkanhatnak a jövőben. Ugyanakkor Alain Gachet, egy francia mérnök aki a Lotikipit is azonosította, úgy véli, még korai lenne új helyszínekre települni a szakértőknek, vagy azt remélni, előbb-utóbb ivóvíz minőségű édesvizet találnak a most fókuszpontban álló vízbázisban. Szerinte további elemzésekre van szükség a talajszerkezet és a vízminőség vonatkozásában, hogy megállapíthassák, mit rejt pontosan a Lotikipi.

Turkana West régió közigazgatási és politikai vezetői, a térség parlamentjének képviselői ugyanakkor bizakodóak. Egyikük úgy véli, igenis lehetnek a rétegben olyan "zsebek", ahol fogyasztásra alkalmas víz gyűlt össze, de addig is, amíg ezeket megtalálják, a sótalanító üzem jó megoldás lehet. 

Daniel Nanok így fogalmazott: "korai lenne azt mondani, hogy az egész réteg sós vizet tartalmaz, de ez nem változtat azon, hogy a Turkana-régió népességének most van szüksége vízre." 

A sótalanítás nem tökéletes megoldás, de a pásztorkodók nem tudnak várni még hat évet"  - mondta.

A potenciális befektetőkkel való egyeztetéseket egyébként már idén májusban megkezdték, és a régióban abban bíznak, hamarosan megkezdődhet az óriási víztartalék hasznosítása.