A sokszor eltemetett, összeomlással fenyegetett kínai gazdaság titka

50 jüanos bankjegyeket számol egy kínai banki alkalmazott.

Mi a kínai siker titka, milyen folyamatok zajlanak a kínai gazdaságban? Egy közelgő gazdasági krízis előtt és az amerikai-kínai kereskedelmi háború közepén érdemes néhány pillantást vetni a világ második legnagyobb gazdaságának állapotára. Yukon Huang, A Kína-talány megfejtése című könyve a sokakat foglalkoztató kérdésekre ad választ. A közgazdaságról szóló könyvek, nehézkes nyelvezetével kell megbirkózni, hogy az olvasó értékes információkhoz jusson a sokszor eltemetett kínai gazdaságról. Megéri.

A kínai gazdasági csodának hamarosan vége szakad, az elkerülhetetlen bukás oka, hogy az ország adósságszintje elérte a kritikus pontot, ehhez járul plusz teherként az árnyékbankrendszer átláthatatlansága. Az ehhez hasonló jóslatok lassan egy évtizedesek, tévedhetetlennek mondott elemzők számtalanszor elsiratták a kínai gazdaságot.

Azonban a valóság eddig rendre rácáfolt a pesszimista prognózisokra.

Yukon Huang könyve magyarázatot ad a téves előrejelzések okára, de a veszélyekre is felhívja a figyelmet.

Kína GDP arányos adóssága 2009 óta folyamatosan növekedett, néhány éve éppen duplája volt annak, amivel az USA a pénzügyi válság előtt rendelkezett.

Szakértők, a hasonló eladósodottsági szinten levő gazdaságokkal összehasonlítva azt jósolják, hogy a kínai gazdaság hamarosan pénzügyi válságba kerül. Félrevezető azonban, ha az elemzők párhuzamot vonnak a kínai és pénzügyi krízisen átesett országok között.

Az első és legfontosabb különbség az, hogy a kínai adósság javarészt az állami szektort érinti, míg a krízisbe került japán, amerikai vagy koreai gazdaságban a magánszektort érintette az eladósodottság. A szerző véleménye szerint, bár a kínai adósság mértéke valóban aggasztó, azonban nem egy pénzügyi válság lehetősége miatt kell aggódni, hanem amiatt, mert a kezeletlen adósság visszafogja a hosszútávú növekedési kilátásokat. Ez pedig éppen elég rossz a világgazdaság egésze számára.

Csungking üzleti negyede éjjel Forrás: Imaginechina/Wang Hui - Imaginechina/Wang Hui

Az adósság magas mértéke ellenére tévesek a küszöbön álló összeomlást vizionáló prognózisok. Ezek az előrejelzések, mind pénzügyi válságon átesett országok példájára támaszkodnak. Ezek az országok mindegyike, pénzügyi és költségvetési mutatókban beálló hosszú távú és széles körű romlást élt át, amely folyamat, a felvett hitelek számának ugrásszerű növekedésével egy időben tetőzött. Kína azonban ebbe a sémába nem fér bele:

fizetésimérleg pozíciója erős, költségvetési deficitje mérsékelt, a háztartások pénzügyi megtakarítása magas.

Még a legpesszimistább szakértők is egyetértenek abban, hogy más az adósságválság dinamikája azokban a pénzügyi rendszerekben, ahol az adósok nagyrésze állami vállalat, amelyek valamilyen módon, de állami tulajdonú kereskedelmi bankok irányába vannak tartozásaik.

Az adósságprobléma 2008-ra, a világgazdasági válság kezdetére vezethető vissza, ekkor a kínai kormány négybillió jüanos programot hirdetett.

Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy a központi költségvetés közvetlen pénzügyi segítsége helyett, banki hitelekkel segítették ki az állami vállalatokat.

A Kínáéhoz hasonló adósságszint más gazdaságok esetében pénzügyi válságot vont maga után, Kína gazdasága azonban több szempontból is különbözik a bajba jutott országoktól.

Ha tekintetbe vesszük, hogy Kína folyó fizetési mérleg többlete a GDP 3 százalékát teszi ki, a külföldi adósság csak a GDP 10 százalékát, hatalmas tartalékokkal rendelkezik, devizájának értéke pedig megfelelő szinten van tartva, akkor látható, hogy messze nincs olyan veszélyben a kínai pénzügyi rendszer, mint a válságba került országoké. Az sem mellékes, hogy a kínai bankok tömve vannak betétekkel, a háztartások adósságszintjének hirtelen növekedése, a jelzálog emelkedő arányának tudható be, amelyek a háztartások jövedelméhez és megtakarításaihoz viszonyítva kezelhető mértékűek.

A kínai GDP arányos adósságában bekövetkezett emelkedés több, mint 80 százalékban a vállalati adósság robbanásszerű növekedésének tudható be.

A vállalati adósság kockázatát csökkenti, hogy nagyrészük állami tulajdonú vállalatokat érint, amelyek hozzáférnek az állami támogatáshoz szükség esetén.

A szerző megemlíti azt is, hogy 2003-ban a veszteséges állami vállalatok jelentős részét felszámolták. Az állami vállalatok – különösen a nagyobb cégek – számára létezik egy központi védőháló, amely garantálja, hogy az állam kimenti a fontos állami cégeket, ha azok bajba kerülnek. Ennek ellenére, az állam időnként hagyja, hogy néhány kisebb vállalat tönkre menjen.

A hatalmas vállalati adósság egyébként, viszonylag fejletlen részvénypiacot tükröz.

A vállalatok a kötvénykibocsátás helyett, a banki hitelt részesítik előnyben, főként a hosszú megtérülésű beruházások esetén, mint például az infrastruktúra fejlesztés.

A vállalati adósság 60 százaléka az ipari szektort érinti, amely egy 2013-as kutatás szerint, bevételeivel lépést tart a meglevő adósságokkal. Egy 2015-ös kutatás szerint, 10 százalékot tesz ki a pénzügyileg bajban levő, veszteséges állami vállalatok aránya. Nincs arra utaló jel, hogy az adósságszolgálat bajba került volna, a haszonkulcs csökkent, de nem lehet fizetésképtelenségről beszélni.

Kínai teherhajó érkezik az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb kikötőjébe, Los Angelesbe. Forrás: AFP/2019 Getty Images/Mario Tama

A vállalati adósság mellett, az állami és a helyi kormányzatok adósságának kérdését is vizsgálja a szerző. Az állami adósság túlnyomó része a helyi kormányzatokat terheli. A központi kormány mérlegének erőssége vitathatatlan, az IMF 2009-es adatai szerint a GDP 29 százalékát tette ki az adósság mértéke, ez a szint 2014-re 25 százalékra mérséklődött. Impozáns kép, azonban van egy másik oldala is ennek a dolognak.

Egy 1994 óta érvényben levő törvény előírja, hogy

a helyi kormányzatoknak tilos adósságot vállalni, illetve a költségvetésük nem lehet deficites.

A helyi kormányzatok pénzügyileg nagyban függenek, az általuk létrehozott finanszírozási ügynökségektől. Ezek a cégek olyan tevékenységet folytatnak, amelyeket a kormányzat végezne, mint például az utak és erőművek építése. A helyi kormányzatok az ilyen cégeket tőkével vagy állami földek átadásával segítik, amelyek fedezetet jelentenek egy banki vagy tőkepiaci hitel felvételéhez. A működésük átlátható, nem úgy, mint azok a hitelek, amelyeket a helyi kormányzatok az árnyékbanki szektorból vesznek fel. Ezek mértékéről csak becslések vannak, hivatalos adatok időszakosan jelennek meg.

Az árnyékbanki és egyéb nem banki hitelek összege 2011-2013 között, 360 milliárd dollárról, 1,2 billió dollárra emelkedett. A helyi kormányzatok adóssága így a GDP 33 százalékát teszi ki, amely a központi kormány adósságával együtt eléri a GDP 60 százalékát. Ez a szint a biztonságos határon belül van, kedvezőbb, mint a legtöbb fejlett ország esetében, illetve alacsonyabb, mint az indiai vagy a brazil vetélytársé.

Megnyugvásra ad okot az is, hogy a Kínai Társadalomtudományi Akadémia adatai szerint, a kínai adósság összege éppen akkora, mint az ország összes devizatartaléka, így adósságtörlesztési problémák aligha adódhatnak. Az állam értékes földtulajdonnal rendelkezik, illetve a Pénzügyminisztérium becslése szerint, a kínai álam 100 000 vállalatának összesített eszközértéke 13 billió dollár. Ezen eszközök létezése is elegendő ahhoz, hogy a Kínába vetett bizalom stabil maradjon.
Amikor 2010-re a válság enyhült, és a GDP újra két számjegyű lett, a kormány a felvett kölcsönök harmadát rendezte. Ekkor tűnt fel, hogy az informális rendszereken túl, más forrásokból is érkeztek hitelek, az úgynevezett árnyékbanki szektorból. 2012-re az új hitelek 40 százalékban nem banki hitelek voltak, 2015-re pedig ismét a nem banki hitelek aránya ugrott meg jelentősen. Ez az oka, hogy a helyi kormányzatok nagy mennyiségű kötvényt bocsátottak ki, hogy csökkentsék hivatalos banki tartozásaik mértékét. A kisebb, vagyonkezelési termékekre alapozó bankok is kötvényeket bocsátottak ki, hogy fedezzék kintlévőségeiket.

Az árnyékbankok kérdése legalább annyira aggasztja az elemzőket, mint az adósságszint nagysága. A két kérdéskör szorosan összefügg.

A szerző több veszélyforrásra is felhívja a figyelmet, amelyek gondot okozhatnak a jövőben. Az egyik a kínai bankrendszer sérülékenysége, a másik az ország gyenge fiskális rendszere, amely arra ösztönzi a helyi kormányzatokat, hogy pénzügyeik rendezésében banki hiteleket vegyenek fel, beleértve az árnyékbanki szolgáltatásokat is.

Az árnyékbankolás és az állami hitelösztönzés együttesen járultak ahhoz hozzá, hogy Kína adósságállománya a GDP 250 százalékát is meghaladja, illetve az előrejelzések további növekedést vetítettek előre. Az árnyékbankolás a helyi kormányzatok és vállalatok adósságainak enyhítése céljából kezdte el működését.

50 jüanos bankjegyeket számol egy kínai banki alkalmazott. Forrás: AFP/Str

Mit jelent az árnyékbankrendszer? Tágabb értelemben, az egyének vagy a vállalatok informális hitelezése, a nem banki pénzintézetek (trösztök, befektetési alapok) által nyújtott kölcsönök. De ebbe a körbe tartoznak egyes általános banki gyakorlatok is, mint a banki garanciával ellátott értékpapírok, szigorúan véve a kötvényfinanszírozás is ide tartozik.

Kínában nem létezik pontos meghatározása az árnyékbanki tevékenységnek, de minden hitelezési forma ide tartozik, ami a bank falain kívül történik, vagy a bank mérlegében nem jeleik meg.

A legfőbb árnyékbanki formák, a vagyonkezelési termékek, bankári elfogadványok, megbízotti hitelek. Kínában ez a fajta hitelezési eljárás a GDP 50-60 százalékát, illetve a banki eszközállomány 25 százalékát teszi ki. Ez a nemzetközi összehasonlításban nem számít kiugróan magas mértéknek. Az elemzők rendre a kínai árnyékbankrendszer veszélyeire figyelmeztetnek, miközben a nagyobb OECD országokban a Pénzügyi Stabilitási Tanács becslése szerint 117 százaléka a GDP-nek, a banki eszközállománynak pedig 52 százalékát teszi ki. A Kínai Nemzeti Bank felmérése szerint, az általa rendszeresen felülvizsgált cégek mindegyike részt vett legalább egyszer árnyékbanki tevékenységben.

Az árnyékbankolás két féle módon jelenthet veszélyt: egyrészről megnő a hitelkockázat azáltal, hogy gyenge igénylőknek adnak hitelt, a másik veszélyforrás, ha az árnyékbanki szektor, szorosan összefonódik a pénzügyi rendszer többi részével.

Ez utóbbi történt 2008-ban a Egyesült Államokban, amikor a jelzálog-portfóliókon keletkező viszonylag csekély veszteségek pénzügyi válságot idézetek elő.

Yukon Huang könyve azonban ennél sokkal bővebben és részletesebben vezeti be az olvasót a kínai gazdaság megismerésébe, az ingatlanvásárlástól, a politikai rendszer, a kormányzás sajátosan kínai módszeréig.