Befejeződhet a világ legbrutálisabb, a Szaharán átvezető autóútjának építése

2019.11.19. 06:27

Több évtizede indult, és most belátható közelségbe került Észak-Afrika egyik legjelentősebb infrastrukturális projektjének befejezése, a Transz-Szahara Sztráda építése. A hangzatos elnevezés valójában egy olyan modern, aszfaltozott úthálózatot takar, melynek révén korábban soha nem látott módon kapcsolódhatnának össze a szaharai országok, felgyorsítva ezzel gazdasági integrációjukat és - a remények szerint - fejlődésüket. Ebben pedig az utóbbi években látványos afrikai térnyerést megvalósító Kína játszhatja a főszerepet.

A Transz-Szahara Autóút eredetileg 1962-ben létesült, és ezzel a kontinens egyik legrégebbi aszfaltozott transznacionális útvonalát jelentette, illetve jelenti. Az Algéria északi területeit Niger országán át Nigéria tengerpartjával összekötő szakasznak 1970-ben kezdték építeni a homoksivatag mélyén átvezető szakaszait, méghozzá a régi, tradicionális kereskedelmi utak figyelembe vételével. A hatalmas, észak-déli irányú szakasz ma is használatban van, bár azon végigmenni továbbra is csak speciálisan felkészített járművekkel érdemes, amelyeket nem kezdenek ki az extrém klimatikus viszonyok a sivatag szívében.

Út az algériai SzaharábanForrás: Wikimedia Commons

Út a homok birodalmán át

A mintegy 4500 kilométeres útvonal nagyjából 80-85 százaléka aszfaltozott. A Nigéria területén található mintegy 1200 kilométeres rész az ország nemzeti közúthálózatának része, és 500 kilométeren négysávos közlekedést tesz lehetővé. Fenntartása azonban korántsem problémamentes, egyes szakaszokon az aszfalt minősége jelentősen leromlott, nehezítve a közlekedők dolgát.

A Nigéria és Algéria közé ékelődő Nigeren 985 kilométer vezet át, amiből 655 kilométer aszfaltozott, az is leromlott állapotban.

A pályából 2300 kilométer Algérián át vezet, de a déli szakaszok valamivel itt is rosszabb állapotban vannak, mint az északi részeken lévők. Hegyekből lezúduló áradás éppúgy elöntötte már azokat, ahogy a Szahara is. Például 2007-ben a Nigerrel közös határnál 400 kilométeren vált szinte lehetetlenné az áthaladás, mert a pályát beterítette az ősi ellenfél: a homok.

Nyomvonalak és elhagyott járművek Niger határához közelForrás: Wikimedia Commons

A transz-szaharai álom - aszfaltozott úton átkelni a világ legnagyobb, gyilkos homoksivatagán - azonban hamarosan ennél sokkal nagyobb dologról szól: az eredetileg három országot összekötő útvonal mintegy 4000 kilométerrel való bővítéséről. Mégpedig úgy, hogy azon a járművek

egészen a nyugat-afrikai Szenegál fővárosába, Dakarig juthassanak, keleten pedig az Etiópia és Eritrea közé ékelődő parányi, de elhelyezkedése okán stratégiai jelentőségű kereskedelmi központig, Dzsibutiig. Ez lenne az új, a teljes, hat részben vagy egészen szaharai ország együttműködését támogató hatalmas hálózat, amely a transz-afrikai kontinentális úthálózatba integrálódna. Ennek részeként lényegében Fokvárostól Tripoliig, végig lehet majd autózni a kontinens északi és déli vége között, már ha egyszer minden útszakasz elkészül - az építkezéseket egyébként északon épp a Száhel-övezet országainak instabilitása hátráltatja:

A transz-afrikai autópályák térképe 2000-2003-as adatok alapjánForrás: Wikimedia Commons

A projekt kétség kívül Afrika egyik legfontosabb beruházása, amely az Afrikai Fejlesztési Bank (AFB) szerint korábban soha nem tapasztalt távlatokat nyitna az érintett országok együttműködésében. Algéria, Csád, Mali, Niger, Nigéria és Tunézia: az Asia Times kiemeli, hogy az árukereskedelem minden korábbinál könnyebbé válna az államok között. Ez pedig különösen fontos lehet Csád, Mali és Niger számára, melyek nem pusztán afrikai, hanem világviszonylatban is a Föld legszegényebb, legelesettebb országai közé tartoznak.

Az úthálózat, ha elkészül, az Afrikai Fejlesztési Bank közlése alapján

  • összesen mintegy 9000 kilométer hosszú lesz,
  • 4,4 millió négyzetkilométernyi területet fedne le,
  • hozzájárulna 60 millió afrikai életszínvonalának emelkedéséhez,
  • közvetlen hozzáférést biztosítana olyan fontos, lokális erőforrásokhoz és készletekhez, mint például a Csád-tó halállománya.

 A világ legveszélyesebb autóútjai, halálpályái között számon tartott Transz-Szaharai Sztráda kapcsán tavaly érkezett a fontos algír bejelentés: az ország szinte teljesen befejezte a szükséges karbantartási, illetve építési munkákat saját szakaszain.

Transz-Szahara autópálya Tamanrasset közelében AlgériábanForrás: Wikimedia Commons
De miért tartják a világ egyik legveszélyesebb autóútjának a Transz-Szaharát?
Nem meglepő módon, elsősorban a régióban uralkodó szélsőséges klimatikus viszonyok miatt. A Szaharáról általában az extrém hőség jut mindenki eszébe, és valóban, napközben a sivatag közepén nem ritkák az 50 Celsius fok feletti hőmérsékletek. Éjjel pedig előfordul, hogy a hőmérséklet drasztikusan, fagypont közelébe zuhan egyes helyeken, ez az óriási kilengés pedig az emberi szervezetet és a járműveket egyaránt próbára teszi. Nem csoda, hogy az algériai-nigériai szakaszon a forgalom jelentős része a késő délutáni órákra koncentrálódik, amikor már némileg alábbhagy a hőség. Sokan próbálkoznak az éjszakai utazással is, ám ez fokozott veszéllyel jár, hiszen a nyomvonal mentén nincs a megszokott értelemben vett közvilágítás, így csak a járművek fényszóróira támaszkodhatnak a sofőrök.

A kínai sárkány elrepül a dűnék felett

Az észak-afrikai országok most Kínában bízhatnak: a távol-keleti ország már többször egyértelmű jelét adta annak, hogy nagy potenciált lát az egész afrikai kontinensben, és sok ottani államot sikerült is megnyernie az Egy övezet, egy út kezdeményezésnek. Van, ahol a kínai cégek vasutat, van, ahol szociális épületeket, van, ahol haditengerészeti bázist, és van, ahol egy komplett szabadkereskedelmi zónát húztak fel geopolitikai és gazdasági céljaikat támogatólag. Ennek tükrében nem meglepő, hogy Kína akár magától felvállalja számára is fontos projektek befejezését, mind a financiális, mind a tényleges kivitelezés tekintetében.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A transz-szaharai hálózat fejlesztését egy kínai vállalat égisze alatt végzik el Nigériában, ahol a meglévő hálózat több kilométerrel való bővítését, a tengerparti városokkal való összeköttetését fogják megoldani, van, ahol pedig több sávosra bővítik a meglévő szakaszokat. Sőt, valószínűleg ennél jóval többet tesznek, ahogy az a Transz-Szaharai Közúti Összeköttetési Tanács aktuális kétnapos ülésén nemrégiben elhangzott.

A kínai cég lényegében azt ígérte meg, Afrika összes régióját gyorsabban elérhetővé teszi a transz-szaharai közúthálózat fejlesztésével.

Képviselőik elmondták: Ghána és Elefántcsontpart egy-egy kimaradt városát szintén bekapcsolják az összeköttetésbe, ahogy Kamerunt és Csádot sem hagyják figyelmen kívül. A cél az, hogy ezekben az államokban a kijelölt nagyvárosok, a nigériai Lagoson és Nigeren keresztül rácsatlakozzanak az algériai irányra. Ezzel pedig valóra váltsanak egy régóta dédelgetett regionális álmot.

A konferencián az is kiderült, a nigériai részeket 36 hónapos időtartamban építik meg.A projekt költségeinek 15 százalékát a nigériai kormány, 85 százalékát pedig a kínai Export-Import Bank biztosítja.

Kínai hírforrások szerint a munkálatokban a feladatra delegált kínai mérnöki irodák is részt vesznek, hivatalosan azért, hogy támogassák a helyi nigériai partnereket.

Az illetékes nigériai miniszter szerint, mire a kínaiak a munka végére érnek, 74 nagyvárosi központot, és - ahogy az AFB is állítja - 60 millió embert kötnek össze a hat országban, a 9 territoriális szakaszra osztott úthálózattal.

S ha már a költségek: egy ekkora, évtizedeken át épülő, több szakaszban elkészülő beruházásnál természetesen lehetetlen egyetlen számot megadni a beruházás költségéül. A nyilvánvalóan óriási összegeket felemésztő vállalkozás költségeinek tetemes részét eddig egyébként az érintett államok állták (a legtöbb forrás szerint nagyjából 80 százalékban), a többi főként fejlesztési szervezetektől vagy bankoktól érkezett.

Útjelzés NigerbenForrás: Wikimedia Commons

Az AFB például legutóbb közel 200 millió dollárt ítélt meg a zajló vagy tervezett munkálatok támogatására. 2010-ben, amikor a most kínai támogatást élvező Nigéria hivatalosan bejelentette, hogy hatodik országként csatlakozik a transz-szaharai hálózathoz, 150 milliárd nairában (ma kb. 126 milliárd forint) adta meg a bekerülési költséget. Egy 2015-ben kiadott jelentés két, összesen 225 kilométernyi nigeri szakasz kivitelezési költségét 102 millió amerikai dollárban adta meg. Az Afrikai Fejlesztési Alap 2013-ban kiadott átfogó projektdokumentuma közel 300 milliárd nyugat-afrikai valutaközösségi frankban jelölte meg Csád és Niger szakaszainak fejlesztési költségét - ez ma 150 milliárd forintnak felel meg.

Bármennyibe is kerüljön végül a teljes szaharai úthálózat, mely összeköti az afrikai kontinens partvidékeit, minden érintett fél számára megkérdőjelezhetetlen cél a befejezés. Az összes korábbi hatástanulmány azt mutatja, egy modern, a sivatagon át vezetett úthálózattal jelentősen rövidülne az országok közötti áruforgalom ideje, költsége, és minden bizonnyal elősegítené a térség lakosságának integrációját is.