Maastricht 2.0

2019.11.14. 13:59

Matolcsy György írása a Növekedés.hu oldalon jelent meg.

El akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk..."- ősi mexikói mondás.

Miért is ne lehetne nekünk, magyaroknak határozott véleményünk az euróról és javaslatunk az euró jövőjére?

Hétévente áll fel az új Európai Bizottság és nyolcévente lép új vezetés az Európai Központi Bankban is a korábbi helyére. Ritkán esik egybe e kettő, most együtt történik meg a két váltás. Érdemes megragadni a különleges pillanatot és feltenni két kérdést: milyen is volt valójában az euró első két évtizede, és kellenek-e változások az euró játékszabályaiban?

De, vajon szabad-e a magyaroknak részt venni e közös gondolkodásban? Kötelező, mert kötelezően vállaltuk, hogy egyszer tagok leszünk, miközben nem lehettünk ott Maastrichtban, amikor 1992-ben döntöttek az euróról. Sőt, a mai uniós tagállamok jelentős része (a Visegrádiak, a baltiak és a dél-kelet-európaiak) még nem volt uniós tag, így nem vehetett részt a döntésekben.

Kötelező, mert a magyar kivitel 2/3-a és külkereskedelmünk 70 százaléka köt össze minket az eurózónával, miközben az Unió egyik legnyitottabb gazdasága vagyunk, így az eurózóna működése erősen hat a magyar gazdaságra.

Az euró első 20 éve két eltérő évtizedet mutat: az első zömében sikert, a második kudarcot hozott. A kettő egyenlege kevés tagállamnál pozitív, soknál negatív. Ennek döntő oka, hogy az eurót konjunktúrára tervezték, viharos időkre nem készítették fel.

A 2008-as globális pénzügyi válság, majd a 2011-12-es euróválság megrázta a teljes eurózónát és külső pénzügyi mentőöv nélkül megroppantott volna 5 gazdaságot az akkori 17-ből.

Az első két évtized mérlege két tagállamnál (Németország és Hollandia) pozitív, egynél (Görögország) közel semleges és a többinél negatív (ld. a Centre for European Policy elemzését). Óriási az olasz és a francia veszteség, 20 év alatt több évnyi GDP-t veszítettek. Sőt, a vesztesek négyszer többet veszítettek, mint amennyit a két tagállam nyert.

Az eurózónán kívüli világ (főként az USA és Kína) jóval többet nyert az eurón, mint az egész eurózóna. Ez már válasz a második kérdésre: nem csupán szabad, de szükséges is előkészíteni az euró reformját, egy Maastricht 2.0 szerződést.

Most még van idő a következő válságig elvégezni a kötelező házi feladatot, és előkészíteni egy új szerződést 2022-re. Az Unió új vezetői már és még nem kényszerülnek válságkezelésre. Új vezetők, ezért is vállalhatják az eurózóna 2.0 projektet.

Első lépés az őszinte számvetés nyílt vitával és belső elemzésekkel. Ez lehetséges, mert van megoldás arra, hogy kilépjünk az eurócsapdából. Lehetséges egy rugalmas monetáris keret kialakítása (ahogy ezt a Világbank volt vezető közgazdásza javasolta), ami nem egy, hanem több eurózónán belüli csoportra újítja meg a tagság 5 feltételét.

Még a többi hiba kijavítása is fontos (migrációs politika, egységes belső piac félbehagyása, uniós bővítés leállítása, britek leválasztása), mert az uniós stagnálásért nem csupán a közös pénz gyengeségei, hanem más területek hibás politikái is felelősek.

Érdemes minden véleményt meghallgatni, hiszen:

Ha a szem és a fül nyitva van, még a falevelek is úgy tanítanak, mint az írások oldalai" /Kabir/.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank elnöke