Újra hosszú válság jön a világgazdaságban?

One hundred dollar bill

A 2008-as pénzügyi és világgazdasági válság örökségei máig velünk élnek, beleértve a deflációs nyomást, az alacsony termelékenységet, a stagnáló béreket, illetve az olyan politikai tendenciákat, mint az antiglobalizációs fellángolások. Ezek együttese azonban kísértetiesen hasonlít arra az időszakra, amelyet a gazdaságtörténet „hosszú válságként" tart számon 1873 és 1896 között. A történelem ismétli önmagát?

Napjaink világgazdasági problémái számos hasonlóságot mutatnak az 1873 és 1896 között tapasztalt „hosszú válság" (Long Depression) időszakával. A pontos kezdetet és véget nem könnyű megjelölni, mivel függ az egyes országok konkrét folyamataitól. Mindazonáltal Dario Perkins, a TS Lombard globális makroközgazdásza úgy látja, döbbenetes, mennyire hasonlít az akkori időszak a maihoz.

Az Egyesült Államokban például 1873 októberében ütött be a recesszió, amely 1879 márciusáig tartott. Ez volt egyébként az USA történetének leghosszabb ideig tartó recessziós periódusa.

Ráadásul ezt követően, megszakításokkal bár, de további recessziós szakaszok jöttek, és összesen 161 hónapban zsugorodott az amerikai gazdaság.

Már az 1929-es összeomlás előtt is volt egy hosszú válságperiódus. Megismétlődhet? Forrás: AFP

További érdekesség, hogy az 1873-as pánik volt az első igazán világgazdasági válság – mondja Pekins. Az egész Közép-Európában kezdődött, amikor bécsi tőzsde összeomlott. Ez aztán átterjedt az USA-ra is, aminek következtében bedőlt a Cooke and Co. bankház – a Northern Pacific Railroadba történt befektetései miatt.

Perkins szerint azonban az igazi hasonlóságot nem is a gazdasági nehézségek hosszú időszaka adja, hanem a konkrétabb tényezők.

Nagy-Britanniában például különösen beszakadt a termelékenység.

Az elmúlt 300 év történelmét tekintve ez volt az egyetlen olyan mélyrepülés, amely összevethető a maival.

Emellett szintén izgalmas a defláció, vagyis a tartós negatív infláció, kérdése. Bár a legtöbb elemző egyetért abban, hogy a nyomott infláció mögött a globalizáció, a technológiai innováció, valamint az iparról a fogyasztáslapú gazdasági modellre való átállás fedezhető föl, ezek a deflációs nyomások még erősebbek voltak az 1800-as évek második felében. Ezt mutatja, hogy 1873 és 1888 között az átlagos brit inflációs ráta mínusz 1,4 százalékos volt.

A „hosszú válság" másik fontos jellegzetessége a munkaerőpiac polarizálódása volt, melyet a gyors technológiai változások idéztek elő. Ennek következtében a középosztálybeli béreket fizető munkahelyek jelentős igen nagy arányban tűntek el a piacról.

Az 1800-as évek második felében olyan technológiai innovációk jelentek meg, mint a telefon, a villanykörte vagy a gépkocsi.

Manapság szintén hasonló helyzetben vagyunk. A világ próbál alkalmazkodni számos technológiai fejlesztéshez, a tanuló gépektől az internethez kapcsolódó mikrohullámú sütőkön át a minden mozdulatunkat követő kamerákig.

Félelmetesek a hasonlóságok napjaink és a 19. század második fele között Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Volkan Furuncu

Ezzel együtt a XIX. század második fele elhozta a globalizáció gyorsulását is. Az iparosodás, illetve a közlekedés (szállítmányozás) és a kommunikációs eszközök fejlődése lehetővé tette nemcsak a tömegtermelést, de azt is, hogy ezeket a termékeket az eddigieknél sokkal gyorsabban lehessen utaztatni a Földön.

Perkins kiemeli, hogy az új technológiák végül eljutottak a hétköznapi fogyasztókhoz is, ami arra utal, hogy a technológia tömegeket emelhet ki például a szegénységből, ha annak kedvező hatásai nem csak egy szűk elithez jutnak el.

Ráadásul az 1890-es évektől a bérek is gyors növekedésnek indultak, ami szintén pozitív következmény. Végső soron tehát akár jól is kijöhet a világ a jelenlegi helyzetből, de a közvetlen kérdés most az, megismétlődik-e napjainkban a „hosszú válság" időszaka.