Egy különleges bank, amelynek páncéltermében sajtokat érlelnek

2020.01.14. 19:00

Aki termelőként vagy kereskedőként dolgozik, pontosan tudja, milyen, ha előre kell finanszírozni a termék előállítását, beszerzését, raktározását és minden vele járó költséget. Hát, így vannak vele az észak-olaszországi Emilia-Romagna régióban gazdálkodó sajtkészítők is, akik a világ egyik leghíresebb sajtját állítják elő.

Bár a történet sokkal régebbre nyúlik vissza – állítólag a Medici-dinasztia bankárai kezdték el a 15. században –, nekik is köszönhető, hogy a mai napig, a "mezei" bankokon túl Olaszországban működik egy pénzintézet – a Credito Emiliano –, ahol a sajttermelőknek lehetőségük van sajtot adni hitelfedezetként.

De hát ez kinek éri meg és miért? - teszi fel a kérdést a Roadster.hu cikke.

A bank páncéltermében érlelődnek a sajtokForrás: Shutterstock

Akármilyen hihetetlennek is tűnik, a Credem azontúl, hogy hétköznapi bankként is működik, 1953 óta a kisvállalkozói hitelek fedezeteként elfogadja a régió egyik legnagyobb értékét: a sajtok királyaként emlegetett Parmigiano-Reggiano (parmezán) sajt óriási, közel 40 kilogrammos gurigáit.

A bank – amely Credemként vált ismertté – lényegében nem is csak elfogadja fedezetként a sajtot, de egyben magára vállalja az Emilia Romagna régió termelőinek egyik legköltségesebb feladatát: miközben a sajt biztosítékot jelent, a Credem tárolja, érleli, és sajtmesterek segítségével felügyeli a sajtokat a tökéletes körülményeket biztosító sajttárolóiban, egészen a hitel lejáratáig.

A sajtok, mielőtt elérik a boltok polcait, 18, 24, 30 vagy 36 hónapig érlelődnek itt – minél tovább, annál finomabbak és értékesebbek lesznek. Egy guriga sajt akár több ezer dollárt, azaz több százezer, vagy akár millió forintot is érhet, a bankban – egyébként ugyanúgy szigorú őrzés mellett, páncélteremben – óvott sajtok összértéke pedig meghaladja a 200 millió eurót, azaz a 60 milliárd forintot.

Credito Emiliano, azaz a Credem BankForrás: Shutterstock

Azontúl, hogy az érlelési idő alatt – ahogy látható, itt évekről beszélünk – a termelők pénzét lekötik a sajtok, óriási a helyigényük is, épp ezért telitalálat a termelők számára, hogy a bank átvállalja tőlük a raktározást és az érlelést is. Ez a probléma ugyanis egyedül az érlelési idő csökkentésével lenne orvosolható, akkor viszont a sajtok már nem lennének olyan finomak, mint egyébként – és ezt nem csak a fogyasztók igényei, de a több száz éves családi sajtmanufaktúrák sem engedhetik meg maguknak.

De vannak más piaci kockázatok is. Például, hogy a Parmigiano-Reggiano ára vadul ingadozik, a piaci kereslet függvényében. A kereslet egyszázalékos változása akár tíz százalékos árváltozást is jelenthet. Ám a Credem csak az aktuális piaci érték 70-80 százalékán számítja be a sajtokat, így védi magát a piaci áringadozások ellen.

A Credem leányvállalata, a Magazini Generali delle Tagliate (MGT) a biztosítékként kapott sajtokat két raktárban tartja, amelyek 440 ezer darab, 36 kilogrammos sajt tárolását biztosítják. Az MGT raktárait a legmodernebb klímavezérlésekkel látták el, és a legképzettebb ellenőrök dolgoznak ott.

Az érlelési folyamat során a sajtnak mindössze egy százaléka romlik meg, ami az iparág tízszázalékos átlagával szemben elég jó szám. És mivel a sajt a bank falai között öregszik, folyamatosan tudják, hogy mennyit ér a termék. Ha pedig a termelők nem teljesítik a hitelüket, akkor a bank a lejárat után értékesíti a biztosítékot, azaz az addigra tökéletesre érett sajtot.

Bár az egész sajtbiznisz a bank forgalmának mindössze egy százalékát teszi ki, mégis, azt a benyomást kelti, hogy a pénzintézet elkötelezett a közösség iránt, törődik a régióval, és gondoskodik a termelőkről. Az egész, úgy ahogy van, zseniális, és aki azt hinné, hogy ez a világ legbiztonságosabb üzlete, most kapaszkodjon: 2009 óta már háromszor rabolták ki a bankot, az egyik tolvajnak ráadásul egy alagúton át 570 guriga sajttal sikerült meglépnie.