Egyetlen bróker vitte csődbe a legrégebbi brit bankot

2020.02.27. 06:55

Huszonöt éve, 1995. február 27-én kellett beszüntetnie tevékenységét a legrégibb brit kereskedelmi banknak: a 233 éves múltra visszatekintő Barings Bankot egy fiatal brókerének jogosulatlan és ellenőrizetlen tőzsdei ügyletei juttatták csődbe.

Az 1762-ben alapított Barings megingathatatlannak tűnt, pedig hosszú históriája alatt nem keveset kockáztatott. 1803-ban ők ütötték nyélbe pénzügyileg a történelem legnagyobb földvásárlási tranzakcióját, amikor az Egyesült Államok - területét csaknem duplájára növelve - 15 millió dollárért megvette Louisianát a franciáktól.

Az Egyesült Királyság ekkor háborúban állt Franciaországgal, de az ügyletet a brit politikusok nagy része nem ellenezte, a bank pedig hatalmas nyereségéből a franciák elleni küzdelmet is finanszírozta. A Barings fénykorában vezető szerepet töltött be a globális pénzügyi intézmények között, és bár többször megingott, mindig talpra állt.

A 20. század elejétől ápolt szoros kapcsolatokat a brit uralkodóházzal, V. György királytól egészen II. Erzsébet királynőig, s így is emlegették: "a királynő bankja".

IllusztrációForrás: AFP/NurPhoto/Alberto Pezzali

A Barings vesztét okozó Nicholas W. Leeson 1967-ben alsó-középosztálybeli családban született. Az érettségi után banktisztviselőnek állt, a patinás Coutts és a Morgan Stanley után 1989-ben kezdett a Baringsnél dolgozni, évi 12 ezer fontos fizetésért. 1992 áprilisában a Barings irodát nyitott Szingapúrban, hogy az ottani tőzsdén hajtson végre tranzakciókat, a határidős részleg vezetőjének a brókerengedélyt az ázsiai városállamban megszerző Leesont nevezték ki, holott annak idején a középiskolában megbukott matematikából.

A tokiói tőzsde árfolyammozgásaira spekuláló, összetett határidős és származékos ügyletei - legalábbis jelentése szerint - igen szép bevételeket generáltak, Leeson fizetése 1993-ban elérte az 50 ezer fontot, bónusza hatszámjegyű összegre ugrott. 1996-ban kiadott Rogue Trader című önéletrajzában (amelyből 1999-ben Csődtömeg címmel filmet is forgattak Ewan McGregor főszereplésével) ezt írta: "Mindannyiunkat az visz előre, hogy profitot, profitot és még több profitot termelünk... feltörekvő csillag voltam."

IllusztrációForrás: AFP/Imaginechina/An Xin

A sikertől megrészegülve egyre kockázatosabb ügyletekbe fogott, kihasználva, hogy munkáját nem felügyelik. Ez persze már szerencsejáték volt, hiszen hatalmas tételekben kereskedett, ezért a tőzsdeindexek kis elmozdulása is több millió dollár nyereséget, vagy ha megérzései rosszak voltak, veszteséget okoztak. Ez utóbbi volt a gyakoribb, veszteségei az 1992-es kétmillió fontról 1993-ban 23 millióra, 1994-ben már 208 millióra híztak.

Mivel azonban ő volt felelős a kereskedésért és az elszámolásért is, vagyis saját magát ellenőrizte, a rendszerben szétaprózva megjelenő információkból nagyon nehéz lett volna összeilleszteni a csalásra utaló jeleket. Veszteségeit a hibás ügyletek számára nyitott, 88888 számú függő számlán próbálta elrejteni, amit természetesen a könyvelésből is kihagyott.

A brókerek általában néhány nap alatt megszabadulnak ezektől a számláktól, az övén azonban 1995 februárjára 386 millió dollár veszteség halmozódott fel.
1994 augusztusában a bank egyik könyvvizsgálója 24 oldalas jelentésben szóvá tette, hogy a szingapúri befektetési iroda sztáralkusza gyakorlatilag külső ellenőrzés nélkül dolgozik, de a londoni központ a papírt elsüllyesztette. Leeson egyre sokasodó gondjait úgy söpörte a szőnyeg alá, hogy folyamatosan növekvő nyereségről számolt be, miközben egyre vadabbul kockáztatva "duplázós" taktikát követett, azaz a rosszul sikerült ügylet után az elvesztett összeg kétszeresét tette fel. Végül a természet erői is ellene fordultak: 1995. január 17-én a japán részvénypiac stabilitására spekulált, de a kobei pusztító földrengés padlóra küldte a Nikkei árfolyamokat.

Leeson egy még merészebb ügylettel a gyors felépülésre játszott, de ez elmaradt.

Ekkorra 27 milliárd dollár értékű derivatív-szerződést halmozott föl, amelyek vesztesége elérte a 827 millió fontot.

Ez több volt, mint a Barings teljes hozzáférhető tőkéje és tartalékalapja, és még a csőd után is nőtt, mert ügyletei érvényben maradtak.

Leeson 1995. február 23-án asztalán a "Sajnálom" üzenetet hagyva elszökött, és a bank vezetői csak ekkor döbbentek rá a baj nagyságára. A hír február 25-én került nyilvánosságra, s miután a pénzintézetre nem sikerült vevőt találni, a brit jegybank pedig nem volt hajlandó közvetlen tőkeinjekcióra, a Barings Bank 233 év után, 1995. február 27-én beszüntette kereskedelmi tevékenységét.

Ennek nyomán csak Szingapúrban 1200 ember maradt állás nélkül.

Az összeomlás a tőzsdék világméretű eséséhez vezetett, megrendült a font árfolyama, a bank ügyfelei - köztük II. Erzsébet királynő is - nagy veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni.

A vizsgálat során egyetlen kérdés merült fel újra és újra: hogyan juttathatott csődbe egyetlen elszabadult bróker egy ilyen patinás, köztiszteletben álló intézményt? A Bank of England vizsgálatának végkövetkeztetése így szólt: a tudatos csalás mellett az ellenőrzés teljes hiánya miatt, hiszen a sztárbróker gyakorlatilag felügyelet nélkül működhetett.

A Barings irodája Bejrútban, már az ING égisze alatt (2001)Forrás: AFP/Joseph Barrak

Leeson megpróbált visszajutni Londonba, de a frankfurti repülőtéren letartóztatták. A szingapúri bíróság hat év börtönre ítélte, felesége elvált tőle, a börtönben vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, ezért négy év után szabadult. Felgyógyulását követően új életet kezdett, második, ír feleségével Írország nyugati részében él. Egy weboldalon keresztül befektetési tanácsokat ad, ugyanitt újabb könyve is megvásárolható, előadásokat tart és tőzsdézik is, de csak a saját pénzével.

A Barings maradványait a holland ING Bank vette meg, jelképesen egy angol fontért.