Hosszú heteken át tette próbára a globális szénhidrogén-ipart két meghatározó kőolaj-kitermelő ország, Szaúd-Arábia és Oroszország vetélkedése. A koronavírus-járvány a mélybe taszította az energiahordozó hordónkénti árát, az olajipari szereplőknek pedig az okozott nehézséget, hogy az elszabaduló kitermelés és a felhalmozódó készletek csak ráerősítettek az árcsökkenésre. Az olajár-háborúnak most az OPEC-tagországok és Oroszország véget vetettek, és kitermelésük drasztikus csökkentéséről állapodtak meg. Kérdés, eleget és időben léptek-e.

A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és a szervezeten kívüli nagy olajtermelők közössége az OPEC+, hosszú és először csak részeredményekkel végződő tárgyalások után, húsvét hajnalra megállapodtak kitermelésüknek az átlagos globális világkereslet tíz százalékát megközelítő, 9,7 millió hordós csökkentéséről.

Véget ért a fék nélküli kitermelés

A Reuters beszámolója szerint a napi 9,7 millió hordós termeléscsökkentés hatálya május-júniusra érvényes, azt követően a csökkentés mértékét 2022 áprilisáig fokozatosan leépítik.

A megállapodást Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök is üdvözölte, ahogy Szalmán szaúdi király is. Mindhárman kifejezték elégedettségüket a megállapodással és ezáltal a globális kőolajpiacok stabilizálódásával kapcsolatban, valamint hangsúlyozták, hogy az olajtermelő országoknak továbbra is kötelességük gondoskodni e piacok és általában a világpiac stabilitásáról. Az amerikai elnök később a Twitteren azt írta, hogy a megállapodás "több százezer energiaipari munkahelyet ment meg az Egyesült Államokban"

Az OPEC+ az informális együttműködésen kívüli nagy olajtermelőket, közöttük az Egyesült Államokat, Kanadát, Brazíliát és Norvégiát további napi 5 millió hordós kitermeléscsökkentésre szeretné rávenni. Kanada és Norvégia már jelezte szándékát a csökkentésben való részvételre. Az Egyesült Államok pedig jelezte, hogy az olajár jelentős mértékű esése miatt termelése az idén egyébként is csökkenni fog.

IllusztrációForrás: AFP/NurPhoto/Danil Shamkin

Elég-e az alku az olajpiac stabilizálására?

Mindazonáltal a megállapodás nem azt jelenti, hogy azonnal megindulhat az olajpiac szárnyalása, sőt, ahogy az első kommentárok megjegyzik, egyelőre a piac stabilizálódását is ki kell várni.

Például Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter azt mondta a megállapodás után, hogy az olajpiaci válság még legalább az év végéig el fog tartani. Abdelaziz bin Szalmán szaúdi energiaügyi miniszter pedig a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: a napi 9,7 millió hordóval való csökkentés a valóságban 12,5 millió hordóval való csökkentést jelent majd május 1-jétől, mert még áprilisban Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait többet fog termelni. Azaz néhány hétig ismét soha nem látott bőség lesz az olajpiacon, mielőtt a szivattyúk elkezdenének lassabb üzemmódra kapcsolni.

A kitermelés 15 százalékos csökkentése a Goldman Sachs és UBS bankházak olajpiaci szakértőinek a prognózisa szerint nem biztos, hogy elegendő lesz az áresés megállításához, hiszen a koronavírus járvány miatt bevezetett korlátozások és termelésleállások egyes becslések szerint harminc százalékkal is visszavethették a világ olajfelhasználási igényét.

A Brent nyersolaj ára így az év eleji hordónkénti 70 dolláros szintről akár 20 dollárra is csökkenhet. Ez 17 éves mélypontot jelent. Az Investopedia idézi a Goldman egyik elemzőjét, aki szerint a mostani, drámai zuhanás után legkorábban 2021-ben normalizálódhat az olajfajta ára, hordónként 55 dolláros szinten. Ez nem sokkal magasabb összeg egyébként, mint amennyit a texasi WTI-ért remélnek a kitermelők. A dallasi Federal Reserve Bank március közepén készített felmérése szerint a kitermelőknek átlagosan 49 dolláros hordónkénti árra van szükségük a referencát jelentő olajfajtánál ahhoz, hogy egy új kutat nyereségesen tudjanak működtetni.

A továbbra is fennálló bizonytalanságot jól mutatja, hogy a kedden némi gyengülést mutatott a közeli határidős kereskedésben az olaj ára. Miként Warren Patterson, az ING árupiaci stratégája megjegyezte a Marketwatchnak, bár az elfogadott kitermelés-csökkentések valóban jelentősek, mégis elmaradnak attól a mértéktől, aminek segítségével a második negyedévben egyensúlyba lehetne hozni a piacokat.

A WTI 21-22 dollár közötti sávban mozog ezen a napon:

A WTI olaj árában sem látszik áttörés, ahogy a Brentében semForrás: CNBC

Más elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a vágás nagysága - csakúgy, mint az olajárak zuhanása - valóban történelmi, még ez a mérték sem lesz képes kompenzálni egy sajátságos körülményt, mégpedig a kereslet soha nem látott visszaesését. Egyes kommentárok úgy vélik, hogy bár a 10 százalékos mértékű vágás valóban rekord mértékű, az olaj iránti igény annyira visszaesett, hogy ez sem oldja meg rövid távon a gondokat. 

Túl későn jött, és túl kis mértékű - idézi az Oilprice a Goldman Sachs egyik kommentárját. Hasonlót fogalmaz meg plasztikus hasonlattal élve a JBC Energy független kutatóműhely a vágásról:

Mint egy ragtapasz egy nyílt sebre" - vélik szakértőik.

Az olajipar helyzetének stablilzálódását mindezen körülmények mellett hátráltathatja az is, hogy természetesen a termeléscsökkentést az érintett országoknak be is kell tartani. Megoszlanak arról a vélemények, hogy a kibocsátás mértékének visszafogása valóban eléri-e majd azt a mértéket, amit az olajipari csúcson a felek végül hosszas egyeztetések után kialkudtak maguknak.

Az országok következő olajipari ülése 2020. június 10-én lesz a tervek szerint.