Titokzatos, ősi alkotások jelennek meg a műkincsárveréseken

2020.06.09. 11:37

Különös jelenség játszódik le a műkincspiacon, pontosabban a nagy aukciósházak szervezte online árveréseken, párhuzamosan a világjárvánnyal: látványosan megnőtt az érdeklődés olyan régi, Afrikából származó műtárgyak iránt, amelyek sokszor bizonytalan körülmények között, ha nem épp egyenesen zsákmányként kerültek a kontinensről a világ más részeire.

Szerteágazó története van annak, a gyarmatosítás késői időszakában, a XIX. század végén, XX. század elején, hogyan kerültek afrikai, művészeti alkotásnak tekintett tárgyak ezrei Európába, az Egyesült Államokba, vagy épp Oroszországba. A távoli, egzotikus vidékekről származó műalkotások egészen sajátos módon inspirálták akkor a kortárs művészeti irányzatok egy részét és azok alkotóit. Most viszont, nagyjából száz évvel később, a járvány alatt új fejlemény mutatkozik e tárgyakkal kapcsolatban: a nem egyszer tisztázatlan körülmények között Európába került alkotások egy része műtárgyaukciókon bukkan fel.

Afrikai eredetű ősi szobrok a Metropolitan Művészeti Múzeumban (MET), New YorkbanForrás: AFP/hemis.fr/Guiziou Franck

Műkincsek a titokzatos múltból

Az utóbbi évtizedekben számos kezdeményezés indult azért, hogy az Afrikából annak idején elhurcolt műtárgyak visszakerüljenek a mai jogutód államokhoz, illetve abba a térségbe, ahonnan származnak. A közelmúltból erre az egyik legismertebb példa az úgynevezett "Benini bronzok" esete: a több ezer elemből, köztük számos szoborból álló, híres és kivételesen értékes kollekciót tavaly Nigéria egyik szövetségi államának, Edónak a kormánya hivatalos beadványban követelte vissza a British Museumtól. Nigéria központi vezetése pedig egy másik fontos műkincset, a Lander-széket követeli vissza, melyet még 1830-ban vitt magával egy brit felfedező az egykori Benini Királyság területéről - Edo állam mai, Benin nevű városa e régi birodalomhoz tartozott, mely a mai Nigéria és Benin országok egy részét foglalta magában.

Ebbe a trendbe szólhat most bele az a fejlemény, hogy két nagy aukciósház is úgy döntött, hogy értékesít bizonyos afrikai műkincseket. A brit Christie's például június végén, Párizsban tart majd egy árverést - a járványhelyzet kívánta intézkedésekkel -, amelyen afrikai, valamint Óceánia és Észak-Amerika térségéből származó műtárgyakra lehet licitálni.

Mégpedig nem kis összegekkel.

A Quartz szerint az Afrika minden térségéből, többek között a mai Nigéria, Ghána, Gabon és a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről származó műtárgyakra néhány tízezer eurótól indul majd a licit, de van olyan tárgy, amelyért 500 ezer, vagy akár 900 ezer eurót is várnak leütésre.

Az árverésen szerepel egy benini bronzfej is, melyért 30-50 ezer euró körüli értéket várnak. A probléma viszont azzal van, hogy ugyan az aukciósház igazolni tudja ennek eredetét és európai, valamint kiállítási történetét is, azt viszont már nem, hogy ezt megelőzően hogyan került az első gyűjtőjéhez.

Ez a műtárgy ugyanis nagyon hasonlít azokhoz, melyek Szentpéterváron és Berlinben láthatók múzeumban. Ezek viszont elég jól dokumentált módon visszavezethetők Benin városához, amelyet 1897-ben rombolt le és fosztott ki a brit gyarmati hadsereg. Az aukciósház nem válaszolt az ezzel kapcsolatos megkeresésekre a tárgy eredetét illetően.

Egy látogató egy afrikai maszk előtt egy dél-franciaországi kiállításonForrás: AFP/Patrick Bernard

A másik vezető ház, a Sotheby's, szintén jelentős árverésre készül június végén: nemrég bejelentették, hogy New Yorkban bocsátják licitre a "The Clyman Fang Head" nevű műtárgyat. Az elnevezés a közép-afrikai fang népcsoportra utal. Ennek tagjai az Egyenlítő környékén élnek, szobrászművészetük hosszú, elnyújtott, ovális formáiról ismert. Ez a tárgy pedig nemcsak az aukciósház állítása szerint, hanem - mutatja be egy szaklap - valóban különleges, igazi ritkaságszámba menő remekmű, amely a leginkább elhivatott gyűjtők figyelmére tarthat számot.

A ház szakértői 2,5-4 millió dollárra (775 millió - 1,2 milliárd forint) becsülik a műalkotás értékét.

A tárgy egy 32 darabos gyűjtői kollekcióból származik, ennek további darabjait várhatóan későbbi aukciókon tudják majd megszerezni a licitálók.

A Sotheby's már márciusban azt közölte: növekszik az érdeklődés náluk az afrikai műtárgyakra meghirdetett aukciókra, a járványhelyzet miatt ezeket online rendezik meg. Ugyanakkor úgy látják, ezen a módon a korábbinál jóval változatosabb összetételű ügyélkör jelentkezik be a licitálásokra. Nemrég azt közölték, hogy egy aukción a vásárlók 35 százaléka először licitált afrikai művészeti alkotásokra (régi és modernebb darabokra egyaránt), ami azt is jelentette, hogy az árverésen ténylegesen is vásárlók 27 százaléka olyan illető volt, aki először vett valamit a ház szervezte rendezvényen.

A Clyman Fang Head néven ismert műkincs különleges értékű tárgynak számítForrás: Sotheby's

Hol vannak a legjobb helyen az ellopott tárgyak?

Egyesek szerint ezek az aukciók szokott körülmények között is vitathatók lennének, nem csak a mostani, nem megszokott helyzetben a járvány miatt. Hiszen nem kivételes eset, hogy olyan műtárgyak bukkannak fel azokon, amelyek Afrikából való kikerülése nem tisztázott megnyugtatóan, vagy akár ismert is, hogy rablásból származik.

Többet az ilyen tárgyak közül most, vagy a korábbi évtizedekben, országok követeltek vissza jelenlegi tulajdonosuktól. A kontinensről így kikerült tárgyak pontos száma nem ismert, de egyes feltételezések szerint százezres nagyságrendű lehet: nemcsak szobrok, maszkok, különleges díszítésű fegyverek, hanem akár uralkodói trónszékek is közéjük tartoznak. Például Benin város 1897-es inváziójakor nagyjából 4000 értékes tárgyat vittek el.

Európán belül főleg a brit múzeumokban, illetve Németországban, Franciaországban, Belgiumban lehet ilyen tárgyakkal találkozni. Az adatok szerint csak a British Museumban 69 ezer afrikai eredetű tárgyat őriznek.

Franciaország pedig az elmúlt években többször hangsúlyozta, mennyire fontos számára - egykori gyarmatosító országként -, hogy a zsákmányolt műtárgyak a mostani afrikai államok területén is megtekinthetők legyenek, de a párizsi kormány nem szeretné feladni azt sem, hogy az afrikai örökség Párizsban is látható legyen.

Mások viszont úgy vélik, még ha a művészeti alkotások engedély nélküli elhurcolása erősen kifogásolható is, ennek köszönhető, hogy sok értékes tárgy megmenekült a későbbi pusztulástól.

 

Togo területéről származó afrikai maszkokForrás: AFP/Godong/Leemage/Pascal Deloche

Az afrikai országok érdeklődése ezek iránt a tárgyak iránt egyre nagyobb. Több, viszonylag stabilan működő nyugat-afrikai állam - Szenegál, Nigéria - kinyilvánította törekvését, hogy meglévő vagy új múzeumokban adnának azoknak helyet, ha visszakerülnének oda. A British Museum nemrég arra tett ígéretet, hogy a Benin városban 2021-ben megnyíló új múzeum számára készséggel biztosít saját kollekciójából műtárgyakat - igaz, csak időszakos kiállításokra.

A műkincsek így vagy úgy, de már részei a globális rendszereknek, forgalmazásnak, ám mindebből látszólag "elmarad" az, hogy Afrikából származnak.

Egy londoni galéria vezetője tart a kezében egy, Elefántcsontpartról származó maszkotForrás: AFP/Carl De Souza

Yemisi Shyllon, egy nigériai hercegi család leszármazottja, nemzetközi hírű magánműgyűjtőként tudhatja magáénak a legnagyobb, több ezer tárgyat magában foglaló gyűjteményt afrikai művészeti tárgyakból. Szerinte nem szabad elfeledkezni arról, hogy miközben számos igény és érv szól az elrabolt tárgyak visszakerülése mellett, azok azért váltak mostanra olyan értékessé, mert ott vannak, ahol. Miközben a tárgyak visszaszerzésének lehetnek vallási és kulturális indokai is, azok értékét az "teremtette meg", hogy bekerültek a nemzetközi forgalomba.

Egy működő iparág támogatja a képzőművészetet, így tulajdonképpen ezeket a tárgyakat is. Abban a pillanatban, hogy ezek a munkák [tárgyak] visszakerülnek hozzánk, éppolyan értéktelenné válnak, mint azok, amik most itt vannak" - mondja Shyllon. Szerinte inkább azon kellene elgondolkodni, hogy az érintett tárgyakat a jelenlegi helyükön, illetve a rendszerben megőrizve, kaphatnának-e értük most valamilyen rendszeres jogdíjat azok ősi tulajdonosai, illetve a jelenben azok, akik a tulajdonlásra jogot formálnak.