Egy ókori városban találták ki a szellemi tulajdonjogot

English: Apulian red-figure dish with fish, ca. 350–325 BC. Department of Greek, Etruscan and Roman Antiquities, Sully wing, room 44

Különleges ételekhez köthető az első olyan ismert alkalom a történelemben, amikor megjelent a szellemi tulajdonjog fogalma, nagyjából hasonló értelemben, mint ahogy napjainkban használatos. Az ókori, Krisztus előtt 720-ban alapított Szübarisz városának, a mai Olaszország területén található település tehetős lakói ugyanis külön rendelkezést hoztak a korabeli séfek által készített finomságok receptjeinek védelmére. Ugyanis az antik idők szakácsversenyein azokat előszeretettel csenték el, illetve másolták le egymástól a konkurens gasztro-szakemberek. A receptvédelem mellé hírnév és jogdíj is járt.

Szübarisz városát Dél-Itáliában, Szicília térségében alapították akháj görögök. A város nagyon hamar fontos központ lett, és egészen a későbbi, 510-ben történt lerombolásáig, több mint két évszázadon át, megkerülhetetlen szereplője volt a Kis-Ázsiával folytatott árukereskedelemnek. A település fénykorában 25 másik városra terjesztette ki befolyását, lakói pedig irigylésre méltó jómódban éltek.

A mai Sibari településtől néhány kilométerre találhatók az ókori Szübarisz és utódvárosának, Thuriinak maradványai:

A görög "szübarisz" szóból a latin változaton keresztül ismertté vált "szibarisz"- illetve a "szibarita", egyaránt jelenti a gazdag, eltunyult, illetve a csak a hedonista élvezeteket kereső és azoknak élő antik városlakót.

Márpedig a kutatások szerint Szübarisz lakói rászolgáltak ezekre a vélelmekre. A város tehetős polgárai zabolázatlanul habzsolták az élvezeteket, mértéktelenül fogyasztották a finom ételeket és a jó bort, a gyakran tartott tivornyákon. Hatalmas, királyokhoz méltó "udvartartásuk" volt, rengeteg rabszolgával.

A teljes képhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a szibariták a város gazdagságából meglehetősen innovatív törekvésekre is fordítottak. Például az elsők között voltak, akik a lefedhető éjjeli edényeket használtak a hálószobákban.

Az újítások kapcsán azonban elsősorban a szellemi tulajdonjog védelmét szokás a városhoz kötni.

Szübarisz városában ugyanis a gazdag görög polgárok rendszeresen rendeztek ételkészítő versenyeket. S mint mindennek, ennek is megadták a módját: az antik szakácsok vetélkedése a források szerint igen nagy figyelmet kapó "showműsorként" zajlott, a győztest pedig elismerés, mesterszakácsoknak járó korona jutalmazta.

Az antik korból származó, halas díszítést kapó tányér Forrás: Wikimedia Commons/Campana Collection, 1861

Viszonylag sok forrás maradt az utókorra minderről, és bár némelyik bizonyosan túlzó, de az kijelenthető: a szibariták rengeteget ehettek, méghozzá nagyon finom, egyedi ételekből. A város - különösen a soha véget nem értő ünnepségek alkalmával megmutatkozó - haspártiságáról így emlékezik meg egy töredék, komikus-költői formában:

"[A Sybaris folyó] pedig sütemények, húsok hullámát hozza, és még mindig ficánkoló füstölt halakat. A távolabbi kis patakokban pedig sült tintahalak, itt közelebb pedig kolbászok, aprított húsokkal vannak telítve, és palacsintával borítottak."

A világ első ismert szellemi tulajdonjogi intézménye pedig az e finomságokat előállító szakácsokhoz kapcsolódik. Nekik akkoriban az volt az egyetemleges gondjuk, hogy receptjeiket egy konkurens szakács olykor "lemásolta", "elcsente" - azaz gasztronómiai ipari kémkedésről lehet beszélni.

Ez különösen a szakácsversenyek győzteseit érintette érzékenyen.

Kenyérdagasztó nő szobra az athéni nemzeti múzeumban, Krisztus előtt V. század Forrás: Wikimedia commons/Marsyas

A helyzet feloldására a városvezetők végül külön rendeletet hoztak: a különlegesen jól sikerült, egyedi konyhai invenciókat az azt kidolgozó szakács egy éven át kizárólagos joggal készíthette el úgy, hogy más séf arra nem kapott engedélyt. Továbbá előírták azt is, hogy az étel feltalálója jogosult volt az annak az ételnek az elkészítéséből származó minden nyereségre. Vagyis a szakács szerzői jogdíjat kapott akkor, ha valahol később, például egy vendéglátós, azt az ételt készítette el, amit ő talált ki, a "levédéstől" számított egy évig.

Ezzel tehát a hedonizmusáról és az elpuhult lakóiról ismert városban megjelent a szellemi tulajdon intézménye.

Szübarisz 100 ezres lakosú városának később leáldozott, Krisztus előtt 510-ben Kroton elpusztította. Nagyjából hetven évvel később, 440 körül az elmenekült szibariták leszármazottai egy közeli helyen alapítottak új települést, Thuriit. Ezt utóbbit, a II. pun háborúban a legendás hadvezér, Hannibál rombolta le 204-ben. A területen később a rómaiak új kolóniát alapítottak.