Az Origo több alkalommal mutatott már be furcsa, szokatlan, pénzként használt fizetőeszközöket a múltból vagy épp a jelenből. Ez alkalommal négy, igazán rendhagyó pénzfélét ismerhet meg. Új sorzatot indítottunk, amelyben az elmúlt évek legjobb cikkeit mutatjuk meg. Ez először idén májusban jelent meg az Origón.

Kilogrammnyi súlyú kereszt formájú pénzek

A 19-20. században széles körben használták Fekete-Afrikában a nem akármilyen - és főleg: nem könnyű súlyú - kereszteket, a katangákat. Az egyes helyi nyelveken handának hívott pénzeket a mai Kongói Demokratikus Köztársaság Katanga-régiójában kinyert rézből öntötték ki homokformákban. Ma az azonos nevű tartomány a világ egyik legfontosabb réz- és kobaltbányászati területe.

Katanga kereszt egy múzeumban
Forrás: moneyversed.com

Az egyenlő hosszúszárú katanga-kereszt tipikus szélessége 20 centiméter volt, súlya az 1 kilogrammot is elérhette. Állítólag már a korai felfedezők is találkoztak vele, de elterjedtsége és jelentősége a legutóbbi századokban bizonyos volt. Olyannyira, hogy amikor 1960-ban Katanga egyoldalúan elszakadt az egykori Belga Kongó területén felállított Kongói Köztársaságtól, a keresztet nemzeti szimbólumként használták, és jelképként rákerült a frissen vert pénzérmékre is. Más kérdés, hogy Katangát 1963-ban erőnek erejével újraegyesítették Kongóval.

S hogy mit lehetett érte vásárolni a 19-20. században?

Egy katangáért akkor kb. 10 kilogramm lisztet, vagy 5-6 szárnyast, illetve néhány szerszámot lehetett vásárolni

Néhány évet élt a rostpénz

A mandzsukuói jüan 13 évig volt a Mandzsúria japán megszállásához kapcsolódóan létrehozott bábállam, Mandzsukuó hivatalos pénze. Értékét sokáig jelentős nemesfém-tartalék szavatolta, ám a második világháború végén gyártásához már nem maradt elég fém alapanyag, hiszen azt a hadiipar használta fel. Így 1944-45-ben a korábban már a jenhez kötött paritású mandzsukuói jüant, pontosabban annak váltópénzét, a fent, 1 és 5 fenes címletekben, barnás-vöröses árnyalatú rostokra gyártották.

A rostból készült fen-ek
Forrás: moneyversed.com

A jüan és annak szövetszerű váltópénzei egyébként még a japán megszállás lezárultával, a háború után is használatban maradtak, noha hivatalos fizetőeszközként 1945-ben már kivezették azt. A még használatban lévő mandzsukuói jüant, bankjegyeit és érméit 1948-ban vonták ki teljes körűen a forgalomból, és gyűjtötték be a még a lakosságnál lévő mennyiségét.

Kennedy elnöktől idéz a mongol pénzérme

Nem is olyan régen, 2007-ben Mongólia különös pénzt bocsátott ki: a mongol tugrik új, 500-as értékű érméjén nem csak John F. Kennedy, egykori amerikai elnök arcmása volt látható. Azon elhelyeztek egy picinyke gombot is, amelyet megnyomva felhangzott néhány mondat Kennedy híres, az akkori Nyugat-Berlinben 1963-ban, 120 ezer ember előtt elmondott beszédéből, melyet az "Ich bin ein Berliner" mondata tett ismertté.

A különleges mongol tugrik
Forrás: moneyversed.com

A különleges kiadású érmét azonnal elkapkodták a gyűjtők, és ha néha fel is tűnik egy-egy példány egy árverésen, azért komoly árat kell fizetni. Mai napig nem tisztázott pontosan, mi vitte rá a készítőket a speciális 500-as tugrik kiadására, de a legvalószínűbb az, hogy Mongóliában Kennedy nagyon népszerű volt, mégpedig azért, mert neki köszönhetően kezdte meg a Békehadtest az ottani működését.

Különös alakú vaspálcák

Minden bizonnyal a legfurcsább pénzek közé tartoznak az angolos átírattal "kissi pennyk" vagy "fillérek". Nevüket az egyik helyi népcsoportról kapták, amelynek tagjai Nyugat-Afrikában élnek. A kissi és más kisebb helyi népek a mai Guinea, Sierra Leone és Libéria területén a 19. századtól a 20. század első feléig használták ezeket a különös fizetőeszközöket. A vasércben gazdag régió kovácsai változó hosszúságban készítették azokat, minél hosszabb volt egy, annál többet ért.

Kissi-fillérek Nyugat-Afrikából
Forrás: moneyversed.com

A sodort vaspálcák egyik vége vékony, T-betűt formázó kiképzést kapott, a másik vége kapa-formát idézett. A források szerint értékét minden kissi-fillérnek könnyen lehetett ellenőrizni: ha a pálca eltört vagy valamilyen módon, kitört belőle egy darab, elvesztette értékét, és csak szertartásos keretek között, egy helyi varázsló közreműködésével nyerhette vissza azt.

A kissi-fillérek egyébként meglehetősen kis értékűek voltak, ezért általában kötegelve fizettek velük. Egy csomóba huszasával kötözték azokat. A 20. század elején egy marháért 100 köteget, egy rabszolgáért 300-at kellett adni.

A területen megjelenő gyarmatosító országok fokozatosan kivezették a kissi-fillérek használatát. A franciák voltak az elsők, majd 1940-ben őket követték a britek. A legtovább Libériában használták azokat. Ugyan 1944-ben az akkori, nyitott ajtók politikáját valló libériai elnök - nem kis részben amerikai nagyvállalatok jelenléte miatt - az amerikai dollárt tette meg hivatalos fizetőeszköznek, az ország belső és északi területein, ahol később indult meg a nyugati típusú gazdasági fejlődés, még jó ideig fizettek azokkal. Csupán az 1964-es átfogó reformok után szűnt meg a vaspálcák pénzként való használata, jelentőségük így pusztán kulturális jellegűként maradt meg.