Hatvan évvel ezelőtt hozták létre a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét, az OPEC-et (Organization of the Petroleum Exporting Countries), amelynek elsődleges célja a kezdetektől fogva a tagországok kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos politikájának koordinálása. A hat évtized alatt sok vihart megélt szervezet a hetvenes években még ármeghatározó szerepet töltött be az olaj világpiacán, mára azonban sokat veszített az erejéből.

A szervezetet 1960 őszén Bagdadban alapította meg Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia és Venezuela, az öt alapítóhoz később kilenc további ország csatlakozott. 1965 óta Bécsben van az olajkartell székhelye. Létrehozásának célja az volt, hogy tagjai hatékonyabban állhassanak ellen az olajpiacokat akkoriban uraló, az árak csökkentésére törekvő (főleg amerikai, brit és holland) világcégek nyomásának. Az OPEC olajpolitikáinak koordinálásával és egységesítésével stabilizálja az olajpiacokat, ezáltal biztosítva a hatékony, gazdaságos és kiszámítható olajellátást, illetve az egyenletes bevételt a termelők és a kielégítő megtérülést a tőkebefektetők számára. A kitermelés ellenőrzésével mindmáig igyekszik meghatározó szerepet betölteni az olajárak alakulásában, s döntéseinek olykor komoly hatása van a nemzetközi kapcsolatok alakulására.

Az OPEC tagországok képviselői a szervezet rendes éves közgyűlésén BécsbenForrás: NurPhoto/Liu Xiang/Avalon/Nurphoto/Liu Xiang

Az OPEC biztosítja napjainkban a világ olajkitermelésének több mint 40 százalékát, és birtokolja az olajtartalékok mintegy négyötödét. A szervezeten belül hat közel-keleti tagállam rendelkezik az olajtartalékok kétharmadával, amelyek az alacsony kitermelési költségeik miatt nagy befolyással bírnak a szervezetben. Tagjai közé jelenleg Algéria, Angola, Egyenlítői-Guinea, az Egyesült Arab Emírségek, Gabon, Irán, Irak, a Kongói Köztársaság, Kuvait, Líbia, Nigéria, Szaúd-Arábia és Venezuela tartozik.

Az OPEC megmutatja az erejét

Megalakítását követően az OPEC kezdetben a harmadik világ olajkészletének értékesítésével megbízott, informális lobbicsoportként működött, és tevékenysége arra irányult, hogy a nyugati világcégek hatalmas bevételeiből nagyobb szeletet próbáljon meg kihasítani azáltal, hogy tagjai árkartellbe tömörülnek, illetve igyekezett ellenőrzést gyakorolni a kitermelt mennyiségek felett.
Az 1970-es években az olajkartell már kezdte megmutatni az erejét, ekkor komoly nemzetközi befolyással rendelkező kormányközi szervezetté nőtte ki magát, ahogy tagállamai irányításuk alá vették nemzeti olajiparukat, és ezáltal képessé váltak a fekete arany világpiaci árának alakítására.

Ebben az időszakban az olajárak két alkalommal is drasztikusan megemelkedtek, egyszer az 1973-ban bevezetett arab kőolajembargó, 1979-ben pedig az iráni iszlám forradalom kitörése miatt. 1973-ban, a negyedik arab–izraeli háború során az OPEC azzal idézte elő az első olajválságot, hogy néhány hét leforgása alatt a négyszeresére növelte az exportált olaj árát.

Az OPEC logója a szervezet bécsi székházánForrás: MTI/EPA/Florian Wieser

Ekkoriban a nyugati világ először szembesült az olaj (illetve annak hiányának) stratégiai jelentőségével. A krízis csúcsán egy ideig például az Egyesült Államokban a páros napokon csak a páros számra végződő rendszámú autók tankolhattak, míg a páratlanokon a páratlan rendszámmal rendelkezők.

Új utakra lép az olajkartell

A hetvenes években az OPEC ármeghatározó szerepet töltött be a világpiacon, és a világ kőolajexportjának 80-90 százalékát adták a tagországok, egy idő után azonban gyengült a szervezet ármeghatározó szerepe. Az ismétlődő olajválságok ugyanis oda vezettek, hogy a fejlett államok körültekintőbb energiapolitikát kezdtek követni, miközben a nem OPEC-tag termelők is egyre nagyobb szerepet kaptak a piacon.

Az 1980-as évek elejére az olajárak rekordszintet értek el, majd csökkenni kezdtek, és végül 1986-ban a mélybe zuhantak. Az árak az évtized végére valamelyest visszaerősödtek, de csak a korábbi árszint felét érték el. Az OPEC ekkor vezette be a tagországok kitermelési plafonjának meghatározását és a referenciakosarat az árszabályozáshoz, továbbá ezekben az években került sor jelentős előrelépésekre az OPEC és nem OPEC-tag kitermelő országok közötti párbeszéd, valamint együttműködés fokozása terén.

A közgyűléseken az utóbbi időben egyre több az éles vitaForrás: Associated Press/Ronald Zak

Az 1990-es években azután nyugodtabb időszak következett, hiszen ekkor az olajárak nem változtak olyan drámai mértékben, mint az előző két évtizedben. Az OPEC részesedése a világ olajtermelésében 1995-től egyébként folyamatosan csökkenő tendenciát mutat.A 2000-es évek elején egy innovatív OPEC-olajár-mechanizmus segített megerősíteni és stabilizálni az olajárakat. Ezt az évtizedet ismét elég erős hullámvasút jellemezte, hiszen 2008 közepén az olajárak ismét rekordmagasságokba emelkedtek, majd a globális pénzügyi válság és a gazdasági recesszió miatt jókorát zuhantak.

Napjaink olajpiaci kihívásai

A következő évtized elején az olajpiac stabilitására a világgazdaság helyzetének alakulása jelentette a legfőbb fenyegetést. 2011 és 2014 második fele között az olajárak stabilak voltak, majd a spekulációk és a túlkínálat 2014 második felében jelentős árzuhanást eredményezett.

Hat évtized után dőlhet az olajdominó?

A világgazdaság helyzetét hosszú ideje alapvetően befolyásolja az olajárak változása, és közel ötven esztendeje az olaj világpiacán, az árak alakulásában meghatározó szerepet játszik az olajtermelő országokat tömörítő OPEC. A tagállamok együttműködése sosem volt mentes a hullámvölgyektől, mostanra azonban - egyes szakértők szerint - olyan mély ellentétek alakultak ki a szövetségen belül, hogy azok akár az OPEC széthullásához is vezethetnek.

Ebben az évtizedben a világ legnagyobb kitermelője – két nem OPEC-tag - az USA és Oroszország lett. A piaci túlkínálat 2015-ben megroppantotta az olajárat, és ekkor Oroszország is csatlakozott egy OPEC-kitermelés csökkentési egyezményhez. Ezt követően azonban tovább növekedett az amerikai kitermelés, ami újra a mélybe taszította a piacot, amely aztán az idei második negyedévben teljesen összeomlott.

Összegzésképpen elmondható, hogy eredeti törekvésének megfelelően az OPEC továbbra is a piac stabilizálására törekszik, ugyanakkor az alacsony olajárak jó ideje komoly bevételkiesést jelentenek az olajexportáló államoknak.

Eközben az importáló országok olcsóbban jutnak hozzá ehhez a rendkívül fontos nyersanyaghoz, a lakossági fogyasztók pedig örülhetnek, hogy alacsonyabb a fűtésszámlájuk és kevesebből tankolhatnak a benzinkutakon.

Cikkünk elkészítéséhez a Magyar Nemzet, valamint a Nemzet és Biztonság írásait használtuk fel.