Száz éve, 1920. szeptember 24-én halt meg Carl Peter (Karl Gusztavovics) Fabergé, az utolsó cári ékszerész, akinek a nevét a Fabergé-tojások tették világhírűvé.

Elnémetesedett francia hugenotta családból származott, ősei a XVII. századi vallásüldözés elől költöztek Poroszországba, majd onnan a Baltikumba. A későbbi cári ékszerész 1846-ban már Szentpéterváron született, ahol ékszerész apja négy évvel korábban indított önálló vállalkozást. Carl Peter is aranyművesnek tanult, Európa legjobb mestereinél képezte magát. A családi üzlet vezetését 24 évesen vette át, ezután saját tervezésű dísztárgyakat is készített, emellett bátyjával az Ermitázsban ötvösremekeket restaurált és katalogizált. Alkotásai az 1882. évi összorosz művészeti kiállításon felkeltették III. Sándor cár figyelmét, aki udvari ékszerésznek nevezte ki, és különleges megbízatást adott neki.

III. Sándor családja körében, 1893-ban (balról jobbra: Mihail, Marija Fjodorovna, Nyikolaj, III. Sándor, Olga, Kszenyija és Georgij)Forrás: Wikimedia Commons

Így készítette el 1885-ben az első úgynevezett Fabergé-tojást, az apró meglepetést rejtő, díszesen megmunkált és szétnyitható remekművet az uralkodó húsvét alkalmából ajándékozta feleségének. (Sándor vélhetőleg az apósa, a dán király gyűjteményében látott és felesége által gyakran emlegetett darabokból merítette az ötletet.) 

Az első ékszertojást fehér tűzzománc borította, aranyból készült sárgájában négy színárnyalatú aranyból megmunkált, rubinokkal díszített tyúkocska, a szárnyas belsejében pedig a cári korona miniatűr másolata rejlett. 

A cárnét, Marija Fjodorovnát annyira elbűvölte a mestermű, hogy az uralkodó attól kezdve minden évben rendelt egy újabbat.

Az ékszerművész harmadik úgynevezett birodalmi tojása 2014-ben, egy Londonban készült felvételenForrás: Getty Images/2014 Getty Images/Peter Macdiarmid

A hagyományt fia és utódja, II. Miklós is folytatta, de ő már két tojást készíttetett a Fabergé-műhellyel, egyet az édesanyjának, egy másikat pedig feleségének, Alekszandra Fjodorovnának, kivételt csak az orosz japán-háború alatti két év, 1904 és 1905 képez. Az utolsó két tojás közül az egyik az 1917-es orosz forradalom miatt befejezetlenül maradt, a másik pedig ugyan elkészült, de a zűrzavarban nyoma veszett. 

A két cár megrendelésére mintegy félszáz (egyes feljegyzések szerint 52, mások szerint 54) húsvéti tojás készült, közülük 48 maradt fenn.

Szentpéterváron kiállított Fabergé-tojásForrás: Sputnik via AFP/RIA Novosti/Alexei Danichev

A legenda szerint maga a cár sem tudta, Fabergé milyen tojással áll elő, az egyetlen feltétel az volt, hogy az egyedi legyen és meglepetést tartalmazzon. A tojások mindegyike aranyból és/vagy ezüstből készült, zománc- és drágakődíszítéssel, beléjük rejtett "titkokkal":  a transz-szibériai vasút ihlette tojás belsejébe felhúzható arany kisvasút került, magát a tojást szürke ezüst szalag veszi körül, rajta a vasút bevésett térképével.

A Transzszibériai Expressz a Fabergé-tojásbanForrás: RIA Novosti/RIA Novosti/Ria Novosti

Egy másik tojást a cár és gyermeke portréja díszíti, a cári koronázásra emlékezőben pedig a koronázási hintó aranyból készült miniatűr másolata látható. Készült tojás a Napóleon ellen 1812-ben vívott borogyinói csata centenáriumára is, az első világháború kitörésekor acélból készült haditojás került ki a keze alól.

Carl Peter Fabergé ékszerművészForrás: Wikimedia Commons
Egyik leghíresebb műve a két átlátszó kristálykőből készült, háromezer gyémánttal díszített Téli Tojás, belsejében leheletvékony platinaszálakból font, több mint 1300 gyémánttal kirakott kosárkával, amelyet természetes kvarc és aranykristályokból készült alpesi kökörcsinnel hintettek tele. Néhány darab belsejébe miniatűr mechanikai szerkezet került: egy rózsaszínű zománccal és aranyozással ékesített tojásba gyémántokkal kirakott miniatűr kakast helyeztek, amely minden órában szárnyait lengetve előbújt, fejével bólogatott, és csőrét énekre tátotta. Egy másikban a drágakövekkel díszített aranytalapzaton Vacheron Constantin óra található, megint másik a moszkvai Kremlt ábrázolja. Egyik húsvéti tojását és a hozzá tartozó elefántcsontból készült, mozgó elefántot csak 2017-ben egyesítették, miután utóbbit II. Erzsébet brit királynő kölcsönadta egy houstoni múzeum kiállítására.

A tojások csaknem egy évig készültek, és a legenda szerint a megszállottan tökéletességre törekvő Fabergé az általa kívánt minőségnek meg nem felelt darabokat kalapáccsal verte szét. Műhelye magánmegrendelők számára is készített tojásokat, amelyek száma meghaladja a 70-et, és 65 maradt közülük fenn. Ezek nem olyan aprólékosan kidolgozottak és legtöbbjük a cár számára készült darabok másolata.

Az egyik alkotás a berlini Charlottenburg-kastélyban (2005)Forrás: AFP/Michael Kappeler

Fabergé-tojás igen ritkán kerül a piacra: utoljára 2007-ben egy nem a cári család számára készült darab 18,5 millió dollárért kelt el. 
Fabergé nyakláncokat is tervezett, amelyeken egy vagy több pici tojás függött, műhelyéből étkészletek, teáskészletek, legyezők, cigarettatárcák, miniatűr képkeretek és apró állatkák, dobozok, virágcsokrok is kikerültek. 2017-ben általa készített ezüstkések kerültek elő Lengyelországban, ugyanabban az évben egy 1900 körül készült kiöntőkészlete pedig Budapesten került kalapács alá. 

Vállalatának lerakatai voltak Moszkvában, Odesszában, Kijevben és Londonban, műhelyeiben 700 alkalmazott dolgozott.

A képen látható különlegességet egy amerikai fémhulladék-kereskedőtől sikerült megvásárolni, majd kiállítani LondonbanForrás: AFP/Andrew Cowie

Első vásárlói között volt Marlborough hercegnő, megrendelői között tudhatta

  • a svéd és a norvég királyi családot,
  • a Rothschild bankárdinasztiát és
  • Emanuel Nobelt, Alfred Nobel unokatestvérét is.

Fabergé munkája képviselte Oroszországot az 1900-as párizsi világkiállításon, ugyanabban az évben megkapta a legmagasabb francia kitüntetést, a Becsületrendet.

Egy látogató az egyik Fabergé-tojás vitrine előtt SzentpéterváronForrás: AFP/Olga Maltseva

Fabergé az 1917-es forradalmat követően az utolsó diplomáciai vonattal Rigába utazott, vállalkozását államosították. Egy ideig Németországban élt, majd szívproblémái miatt Svájcba, a kedvezőbb éghajlatú Genfi-tó partjára költözött. Lausanne-ban halt meg 1920. szeptember 24-én, hamvai Cannes-ban nyugszanak. 2009-ben a németországi Baden-Badenben, 2013-ban szülővárosában, Szentpéterváron nyílt múzeuma, 2014-ben a bécsi Szépművészeti Múzeumban 160 értékes munkáját láthatta a közönség.