Nehezen válhat a kínai középosztály a világgazdaság motorjává

In this photo taken on September 5, 2020, customers wearing face masks wait in line to enter a shop in a shopping mall in Wuhan, China's central Hubei province. - China is recasting Wuhan as a heroic coronavirus victim and trying to throw doubt on the pandemic's origin story as it aims to seize the narrative at a time of growing global distrust of Beijing. (Photo by Hector RETAMAL / AFP) / TO GO WITH AFP STORY HEALTH-VIRUS-CHINA-DIPLOMACY-WUHAN,FOCUS BY DAN MARTIN

A kínai elnök gyakran jelenti ki, hogy a jövőben a kínai fogyasztók adják majd a világgazdaság egyik motorját. Ehhez jelentős részben hozzájárul a kínai középosztály felemelkedése és lendületes ütemű növekedése. Mindazonáltal a számok mélyére nézve, van némi bizonytalanság azzal kapcsolatban, pontosan mekkora vásárlóerőről és vagyonról van szó.

A kínai vezetés gyakran emlegeti világgazdasági léptékű motorként a kínai fogyasztókat, és egyesek szerint a jelenlegi recessziós időszakból is a kínai középosztály húzhatja ki (részben legalábbis) a globális gazdaságot. Ám az új statisztikai adatok arra utalnak, hogy a kínai fogyasztók egyelőre még nem fogják lekörözni gazdagabb nyugati tárasaik gazdasági erejét – írja az Asia Times.

A nemrég tartott kínai nemzetközi importexpón a kínai elnök azt közölte, hogy az ország növekvő középosztálya nem kevesebb, mint 22 ezer milliárd dollárnyi importterméket vásárol majd a következő évtizedben.

Ez pedig egybe is esik a jelenlegi kínai vezetés gazdasági céljával, ami szerint a jövőben Kína jelentős részben támaszkodna a hazai fogyasztásra, különösen az importtermékek területén. Ez egyébként reális is lehet, ha a kínai jüan felértékelődik az amerikai dollárral szemben – ebben az esetben ugyanis az importtermékek ára csökken.

Erősödő középosztály

Mindeközben a kínai statisztikai hivatal számításai szerint Kínában jelenleg 400 millió középosztálybeli fogyasztó van. Az idei első három negyedévben pedig a legnagyobb városokban tapasztalt jövedelememelkedés „magas egyszámjegyű" volt 2019 azonos időszakához képest – derül ki a hivatalos adatokból.

A lendületes gazdasági növekedés felemelte a kínai a középosztályt is Forrás: AFP/Imaginechina/Pan Zhiwang

Sanghajban például az idei első kilenc hónapban egy dolgozó átlagosan 54.125 jüant (8236 dollár, kb. 2,5 millió forint) keresett, ami 5 százalékos növekedés volt 2019-hez képest.

A statisztikai hivatal szerint a pekingi átlagjövedelem az első kilenc hónapban ennél valamivel kevesebb, 51.772 jüan volt.

Ennél is optimistább képet festett a kínai középosztály állapotáról a legnagyobb kínai munkaerő-piaci tanácsadócég, a Zhilian. A vállalat számításai szerint egy pekingi középosztálybeli dolgozó átlagosan havi 11.623 jüant (kb. 527 ezer forint) vihetett haza idén június és szeptember között. Ez mindenkori csúcs volt a cég által készített felmérés történetében. Sanghajban a középosztálybeli átlagfizetés havi 11.226 jüan volt a felmérés szerint.

Egy fontos fordulat

Mindez világosan utal arra, hogy – főleg a nagyvárosokban – egyre nagyobb számú, egyre nagyobb vásárlóerővel bíró középosztálybeli kínai él.

A képet azonban árnyalja, hogy a kínai statisztikai hivatal a harmadik negyedévtől bevezetett (magyarázat nélkül) egy új számítási módszert.

A hivatal ugyanis elkezdte a medián havi jövedelem alapján számolni a kínai vásárlóerőt.

Sok múlik azon, hogy számolják ki a középosztály jövedelmét Forrás: Imaginechina/Xie zhengyi - Imaginechina/Xie Zhengyi

Statisztikailag a medián és az átlag között nagyon fontos különbség van, különösen akkor, ha egy csoport vagyoni vagy jövedelmi helyzetét akarjuk mérni. Az átlag ugyanis a számtani közép, aminek komoly hiányossága, hogy a jelentős jövedelmi vagy vagyoni egyenlőtlenség durván eltorzíthatja az összesített adatot.

Ha ugyanis a vizsgált csoportban például nagyon kevesen nagyon sokat keresnek, akkor egy relatíve magas átlag jön ki, azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az „átlagember" ennyit keresne.

A medián ezzel szemben egy adatsor középértéke, vagyis ebben az esetben sokkal pontosabban mutatja meg, mennyit keresnek a jövedelmi skála közepén állók.

Anyagi gondok

A kínai statisztikai hivatal tehát kiadta a medián jövedelmi adatokat olyan nagyvárosokban, mint Peking, Sanghaj vagy Sencsen, és ezekből az derül ki, hogy a számok sokkal alacsonyabbak a korábban vártnál. Az idei első kilenc hónapban a medián havi jövedelem Pekingben 6906 jüan (kb. 313 ezer forint), Sanghajban 6378 jüan, Sencsenben pedig 5199 jüan (kb. 235 ezer forint) volt.

A kínai vásárlóerő lehet a világgazdaság egyik motorja? Forrás: AFP/Wang Zhao

A hivatal a teljes dolgozó lakosságra vetítve is összesítette az adatokat. Ebből az látszik, hogy az idei első három negyedévben a medián jövedelem havi 2279 jüan (kb. 103 ezer forint) volt, ami 15 százalékkal marad el a korábban bejelentett, egy főre jutó átlagjövedelemtől.

Ez a szám már sokkal közelebb áll ahhoz a jelenséghez, amelyről – sokak meglepetésére – maga a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang számolt be egy májusi konferencián.

A miniszterelnök akkor kiemelte, az ország lakosságának majdnem fele, azaz 600 millió ember él havi maximum 1000 jüanból (kb. 45 ezer forint).

Összevetésképpen - ezt maga a miniszterelnök húzta alá -, ennyi pénzből egy nagyobb kínai városban még lakást bérelni sem lehet.

„Gazdagok" a nagyvárosokban

Mindez tehát igencsak módosíthatja az össz-képet a kínai középosztály vásárlóerejével kapcsolatban, különösen akkor, ha a nyugati középosztállyal vetjük össze az anyagi helyzetüket. A legutóbbi hivatalos adatok ugyanis arra utalnak, hogy ha valaki egy kínai nagyvárosban havi 5000 jüant (kb. 226 ezer forint) keres, akkor már sokkal jobban él, mint a városban dolgozók nagy többsége.

A nagyvárosokban koncentrálódik a kínai középosztály Forrás: gunvernment/pixabay.com

További adalékokt jelentenek mindehhez a China Merchants Bank adatai. A pénzintézetet ugyanis tipikusan a „gazdag kínaiak" bankjaként tartják számon.

Ezzel együtt a bank 144 millió betétesének mindössze 1,8 százaléka rendelkezik legalább 500.000 jüanos (kb. 22,5 millió forint) betéttel.

A jelentős vagyoni különbségek magyarázzák azt is, miért nyomott még mindig az összesített kínai fogyasztás. A kínai fogyasztói aktivitás ugyanis erőteljesen koncentrálódik a nagyvárosokra, ahol viszont az idei évben jelentősen visszaestek a lakossági kiadások. Sanghajban például az idei első három negyedévben 4,6 százalékkal csökkent a teljes kiskereskedelmi értékesítés a megelőző év azonos időszakához képest.