Az ál-márki, eredeti nevén az 1883-ban született Klimm Béla jómódú család sarja, apja Klimm Mihály ugyanis a Budapesti Műegyetem elismert rektora volt, akinek a nevéhez köthető a hamburgi kikötő tervezése is. Édesanyja pedig egy gazdag budai családból származott.
Főszereplőnk hatéves volt, amikor a szülei elváltak, édesanyja nem sokkal később öngyilkosságba menekült, mivel nem bírt megbirkózni a ténnyel, hogy a válóper során a bíróság a férje javára döntött a gyermekelhelyezési vitában. A felesége tettét Klimm Béla édesapja nem tudta feldolgozni, végül hamarosan ő is öngyilkos lett.
A kis Béla még csak 14 éves volt, amikor az árvák sorsára jutott.
Klimm úrfi tanulmányait a Ferenc József intézetben kezdte, ahol eminens diáknak bizonyult. Az intézmény azonban nem büszkélkedhetett makulátlan hírnévvel, ugyanis állítólag számos fiatalember később szerencsétlen sorsához járult hozzá sajátos, a tékozlást megtűrő nevelésmódja miatt. Béla is itt sajátította el a nagyúri allűröket, és a büszkén exkluzívnak hirdetett intézetbe mindig elegáns magánfogaton járt.
Tátrafüreden érte el az első komoly szerelem, egy szép dzsentrilány ejtette rabul a szívét.
Ettől az érzéstől annyira szenvedett, hogy öngyilkosságot próbált elkövetni. A gyámja azonban még időben rájött a fiú tervére, és kihívta a rendőrséget, akik szanatóriumba vitték. Miután lelkileg felépült, Strasbourgban folytatott felsőfokú tanulmányokat. Két évvel később már a Magyaróvári Gazdasági Akadémia kitűnő hallgatóinak sorát gyarapította.
Felnőttként, a gyámság alól kikerülve, egyszeriben dúsgazdag lett, hiszen hozzájutott a szülei örökségéhez. Egyes források ezt százezer koronában adták meg, mások háromszázezer koronában – az összeg így is úgy is magasnak számított akkoriban. Az összeggel a zsebében állítólag a Hungária szállóban időzött, ahol megismerkedett egy színésznővel, és egy halom pénzt költött rá.
Nem sokkal később Monte Carlóba utazott, ahol az elegáns helyi kaszinóban megjátszotta az örökségét.
Naphosszat rulettezett és kártyázott. Itt találkozott egy Howard álnevű hamiskártyással (ő valójában Horváth Lui volt, a hírhedt nemzetközi szélhámos, akinek az apja főispán, sógora pedig dúsgazdag pezsgőgyáros volt), aki egy este alatt mintegy 30.000 koronát nyert el tőle.
Később beszélgetésbe elegyedtek egymással. Klimm beavatta újdonsült ismerősét a gyermekkorába, erre a szélhámos annyira megsajnálta, hogy bevallotta, a játék teljes ideje alatt csalt, és visszaadta a tőle tisztességtelenül elnyert összeget. Howard a hamiskártyás csapatába is meginvitálta, főhősünk pedig - mivel öröksége játékszenvedélye miatt már jelentősen megcsappant - élt a lehetőséggel, és így együtt nem csak Monte Carlo, hanem Párizs arisztokráciáját is kifosztották.
A hamiskártyások mindegyike hírhedt bűnöző volt, bárónak, márkinak, lordnak, vagy grófnak adták ki magukat,
külföldi álneveket használtak, elegánsan öltözködtek, drága szállodákban szálltak meg – mindez pedig a kiszemelt áldozatok megtévesztésének eszköze volt. A hitelesség érdekében egy valódi grófot is bevettek a bandába, a lezüllött Festetics Andort, aki kiváló hamiskártyás hírében állt. Klimm Béla a francia fővárosban botlott bele a valódi De la Ramé grófba, aki egy neves sportlapnak és egy heraldikai közlönynek volt a szerkesztő-tulajdonosa.
Állítólag ez a francia nemes fogadta örökbe és ruházta rá az ősi nevét, hálából, mert a fiatalember megmentette az életét.
Az adoptálásról Klimm okmányokat is hamisíttatott a maga számára.
Főszereplőnk a később több ízben sikeresen alkalmazott trükkjének ötletét valószínűleg egy milliomos amerikai család kalandos vérű leányától vette át, aki nem mellesleg gyönyörű volt. Szerelmével és bájaival a hálójába csábította a vagyonos férfiakat, akiket aztán cinkostársai kifosztottak. Annak érdekében, hogy a hölgy ne buktathassa le a bandát, egyikük feleségül vette.
Történetünk közel sem ért véget, kérjük, lapozzon!