A lítium-karbonát az akkumulátorok egyik legfontosabb alapanyaga, azonban bányászata meglehetősen káros a környezetre. Az utóbbi időszakban több életképes termelési innováció is napvilágot látott, a kérdés csupán, hogy az iparági szereplők mennyire nyitottak az újításokra.

Lítium-karbonátból sosincs elegendő mennyiség, hiszen szinte minden akkumulátorral működő elektronikai eszköz nélkülözhetetlen alapanyaga, úgymint a mobiltelefonoké vagy épp az elektromos autóké. Ezért a gyártók folyamatosan emelnék a kitermelt mennyiséget, azonban kritikusok szerint a hagyományos technológia káros a környezetre. A kritikák kereszttüzében főként Kína és Ausztrália áll a feldolgozáshoz felhasznált fosszilis üzemanyagok mennyisége miatt, de vizsgálják a Lítium-háromszög országainak (Chile, Bolívia, Argentína) technológiáját is.  Ebben a régióban található a lítium 75 százaléka, a jövőbeni ellátás nagy része, ezért igencsak fontos, mit történik a környezettel, miközben kitermelik.

Mi az a lítium-karbonát?
A lítium-karbonát szervetlen vegyület, a lítium és a szénsav sója. A legfontosabb lítiumvegyület, lítiumtartalmú ércekből és sóoldatokból állítják elő. Más lítiumsókhoz képest vízben kevéssé oldódik jól, ezt a tulajdonságát használják fel a lítium kinyerésére az ércek vizes feltárása után. Ipari szempontból fontos anyag, a lítiumion-akkumulátorok katódjának gyártásához is felhasználják.

A lítium-karbonát bányászatához rengeteg vízre van szükség, ugyanis a sós vizet hatalmas lepárló medencékbe pumpálják, ahol a párolgás következményeként nyerik ki az anyagot. Ez hatalmas mennyiségű vizet igényel, az általában amúgy is rettentően vízhiányos térségekben, különösen a Lítium-háromszög országaiban.  A helyiek ezért saját vízellátásuk miatt aggódnak és mindenféle termelési bővítést igyekeznek meggátolni.

Az SQM lítium bánya az Atacama sivatagban, Chilében.Forrás: hemis.fr via AFP/COLIN Matthieu / hemis.fr/Colin Matthieu / Hemis.Fr

Egy nemzetközi szakemberekből álló kutatócsoport azonban az év elején bemutatott egy olyan technológiát, mely szintetikus membránok segítségével szűrné ki a sóoldatból a lítiumot. Vagyis lehetőség van közvetlenül a sós oldatból kinyerni a lítium-karbonátot a lepárló medencék és rengeteg plusz víz felhasználása nélkül. 

A kaliforniai székhelyű Lilac vállalat pedig egy olyan ioncserélő technológiát alkalmaz, mely felszívja a lítiumot a sóoldatból, magasabb kinyerési arányt eredményezve, mint a lepárló medencék. Az ausztrál Vulcan Energy Resources vállalat pedig németországi lítium bányájában fog karbonsemlegesen lítiumot előállítani egy dél-német geotermikus erőmű segítségével. Ez fontos hír Európa számára, mivel a cég lelőhelyei a legnagyobbak a kontinensen.

Bolíviai lítiumbánya az Uyuni sósivatag déli részénForrás: AFP/Pablo Cozzaglio

Ezek a közvetlen kitermelési technikák megoldhatják a termelők által tapasztalt ellátási problémákat is, melyek hozzájárultak a lítium 2015-ös áremelkedéséhez, mivel a megszokott hónapok helyett órák alatt kinyerhető lesz a lítium. 

2015 és 2018 között mintegy megháromszorozódott a lítium-karbonát ára.  Csúnya sokk volt ez az elektrotechnikai ipar számára, hiszen a lítium a legfontosabb összetevő az újratölthető akkumulátorokban. Az elektromos autók iránti kereslet növekedése is erősen hozzájárult ahhoz, hogy 2018-ban 20 ezer dolláron tetőzzön egy tonna lítium-karbonát ára.  Azóta ez az ár korrigált, jelenleg körülbelül 6700 dollár/tonna értéken mozog, de nincs kizárva, hogy hamarosan újra áremelkedés következik be.

Lítium-karbonát-gyártás egy török üzembenForrás: Anadolu Agency via AFP/2020 Anadolu Agency/Ali Atmaca

A megnövekedett kereslet ugyanis garantált, előrejelzések szerint az elkövetkezendő tíz évben évente 29 százalékkal fog nőni az elektromos járművek piaca.  Ez egyértelműen előrevetíti az akkumulátorok piacának megugrását, melyek legfontosabb összetevője a lítium-karbonát. Azonban, hogy az új technológiák mennyire lesznek sikeresek és hódítják meg a nagyvállalatokat, az igencsak kérdéses, mivel ebben az iparágban nagyon alacsony az új technológiák sikerének rátája. Még a legnagyobb gyártók is késésben vannak az innovációval. Újítások nélkül viszont nehezen tehető fenntarthatóvá a világ egyik legfontosabb gyártási alapanyagának kitermelése.