A forintot évtizedek óta használjuk, a pengő a hiperinfláció miatt máig emlékezetes, de legalább ennyire legendás magyar fizetőeszköz volt a Kossuth-bankó is. A Kossuth-bankók az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején alig több, mint egy évig voltak forgalomban, a magyar nemzeti identitás megteremtésében mégis óriási szerepük volt.

Amikor 1848-ban, a márciusi forradalom győzelmét követően Kossuth Lajos a Batthyány-kormány pénzügyminisztere lett, szembesülnie kellett azzal az igencsak jelentős problémával, hogy szinte teljesen üres az államkassza. Az Otpédia elemzése szerint a helyzetet csak rontotta, hogy az Osztrák Nemzeti Bank, az ekkoriban Magyarország területén pénzkibocsátásra jogosult intézmény nem biztosított elég bankjegyet és érmét. Ezen kívül a magyarországi lakosság nem is bízott igazán az osztrák fizetőeszközben. Amikor Kossuth Lajos döntött az önálló magyar pénz kibocsátásáról, aligha gondolta, hogy egyszer róla nevezik el azt.

Megszületik a nemzeti bankjegy

Az országot sújtó pénzhiány és az anyagi ügyletek egyszerűbb intézése érdekében a kormány - a bécsi udvar tiltakozása ellenére - elhatározta a „nemzeti bankjegy" kibocsátását, és a szükséges nemesércfedezetet megpróbálta hazai forrásból biztosítani. A Múlt-kor cikke ezzel kapcsolatban kitér arra is, hogy Kossuth Lajos pénzügyminiszterként az ehhez szükséges ezüstöt közadakozásból, kölcsönjegyzéssel próbálta előteremteni. 1848. május 23-án felhívást intézett a nemzethez, arra ösztönözve a honpolgárokat, hogy vásároljanak 5 százalékos kamatot biztosító kincstári utalványokat a magántulajdonban lévő Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól, az egyetlen korszerű magyar pénzintézettől. Kossuth az akcióval ötmillió forint értékű ezüstöt kívánt összegyűjteni a papírpénz fedezetéül, amely nem haladta volna meg a 12,5 millió forintot.

Kossuth Lajos pénzügyminiszter, majd Magyarország kormányzó-elnökeForrás: Wikimedia Commons

A bankjegykibocsátásról a bank vezetőivel folytatott tárgyalások után, 1848. június 17-én írták alá a megállapodást, és ezzel a pénzintézet jegybankká lépett elő. A szerződés értelmében a bank ötmillió forint értékű papírpénzt - a letétbe helyezett nemesfémért cserébe - ingyen bocsátott a magyar állam rendelkezésére.Ugyanez a kedvezmény vonatkozott további négymillió forintnyi bankjegyre, amennyiben ennek az összegnek a fedezete is rendelkezésre áll. Három és félmillió forintból egymilliót a bank kamatmentes hitelként kapott meg, két és félmilliót pedig - alacsony kamatozás mellett - a hazai gazdaság élénkítésére kellett fordítania.

Szükségből lett legenda

A Kossuth-bankók sorsa és legendája jól mutatja, milyen az, amikor egy gazdasági döntés beépül a nemzeti emlékezetbe, a nemzeti identitás részévé válik.

De miért lett ilyen "értékes" egy szükségből létrehozott pénz?

Az önálló magyar pénzt kibocsátó jegybank igénye már a márciusi forradalom 12 pontjban is szerepelt, ezért is lett az osztrákoktól való függetlenség egyik szimbóluma a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által kibocsátott Kossuth-bankó. A bankjegyeket a kor kedvelt grafikusa, rézmetszője, Tyroler József tervezte, és a 12 pontot is kinyomtató Landerer-nyomda gépein készítették.

5 forintos Kossuth-bankó, 1848. szeptember 1-i kibocsátássalForrás: Wikimedia Commons/Grimm Vince

A Kossuth-bankó finom rajzolatával, színeivel, a hamisítás ellen védelmet nyújtó bankjegypapír minőségével akkoriban világszínvonalúnak számított. Mégis, csak alig több mint egy évig volt hivatalos fizetőeszköz. 1848 augusztusában került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintos címletben, majd jött az 1, az 5, a 10 és a 100 forintos is. Nyomtattak még nagyobb, 1000 forintos címletet is, ám ezek már nem kerülhettek forgalomba.

Az első bankjegyeknek még biztos fedezetük volt: mivel csak 1,8 millió forint értékű ezüstpénzt sikerült előteremteni, a bank a szerződésben meghatározott 1:2,5-ös arányban mintegy 4,4 millió forint értékű bankjegyet bocsátott ki. Az állami költségvetés terhei azonban a honvédsereg felállításával, majd a szabadságharc kitörésével megnőttek, ezért a törvényhozás engedélyt adott a fedezet nélküli, magasabb címletű papírpénz kibocsátására, de ezek alapját már 61 millió forintnyi állami hitel fedezte.

Csak papír vagy sokkal több?

A szabadságharc végét jelentő 1849. augusztus 9-ei temesvári csata után a legutoljára nyomtatott 1000 forintos címleteket az osztrákok lefoglalták és megsemmisítették. Majd ugyanez a sors várt az összes Kossuth-bankóra is.

Kossuth bankók égetése Pesten 1849. októberébenForrás: wikimedia/ https://mindennapoktortenete.blog.hu/2015/03/15/forradalom_szabadsagharc_hetkoznapok

A győztes osztrák hatalom mindenáron meg akarta semmisíteni a Kossuth-bankókat. Tartottak ugyanis attól, hogy újra kitör egy magyarországi forradalom, ezért nemcsak a fegyvereket igyekeztek elkobozni, hanem minden olyan tárgyi emléket is, amely a forradalomra emlékeztetett. A bankjegyek pedig nagyon is alkalmasak voltak erre a célra.

A Ferenc József császár által a magyarországi "lázadás" leverésével megbízott Windisch-Grätz már 1848 végén, majd 1849 tavaszán rendelkezett a bankókról. Elrendelte, hogy minden Kossuth-féle bankjegy „megsemmisítés végett általadandó", illetve arról is döntött, hogy „a bankjegyek nem csak elkoboztatnak, hanem a birtokos még azonkívül legszigorúbban büntettetni fog."

Alig egy évvel a kibocsátásuk után tehát a Kossuth-bankók már semmit sem értek, ám érdekes, hogy annál többet kezdtek jelenteni a magyaroknak. Még annak ellenére is, hogy előbb csak megtiltották a forradalom bankjegyeinek használatát, amelyeket ellenszolgáltatás nélkül le kellett adni, később már félévnyi börtön várt arra, aki mégis megtartotta. A beszolgáltatott papírpénzekről előbb Kossuth Lajos nevét vágták, tépték ki, majd azokat katonai őrizet mellett a nagyobb városok főterein nyilvánosan elégették. Meglehet, ez a durva fellépés is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság a Kossuth-bankókat a hatalom megtorlásától való félelme ellenére is megőrizte és rejtegette, mint a forradalom és szabadságharc becses emlékét, különleges ereklyéit.