A történelem során először lőttek fel bioüzemanyaggal működő rakétát, amely képes akár 8 kilogramm rakomány szállítására is. Ez az úttörő jelentőségű esemény közelebb viheti az emberiséget ahhoz, hogy pár évtized múlva akár utasok is megfizethető áron juthassanak az űrbe. Párhuzamosan számos, az űriparban érdekelt vállalat próbál bioüzemanyagot használni, ezzel csökkentve a fosszilis hajtóanyagok használatát.

A bluShift Aerospace magánvállalat 2021. január 31-én indította útnak az első bioüzemanyaggal működő kereskedelmi rakétáját, a Statdust 1.0.-t. Bár a szerkezet nem emelkedett magasra az egykor katonai bázisként funkcionált Loring Kereskedelmi Központból, a tesztet így is nagyon sikeresnek értékelték.

Sascha Deri, a bluShift Aerospace vezérigazgatója és a bioüzemanyag feltalálója kifejtette:

Szeretnénk bebizonyítani, hogy a biológiai eredetű üzemanyag ugyanolyan jól szolgál, ha nem jobban, mint a hagyományos üzemanyag, amennyiben rakétákat, illetve azok rakományát szeretnénk az űrbe juttatni."

A biológiai üzemanyag használata a bolygó szempontjából is célszerű, hiszen a hagyományos rakéta-üzemanyaggal ellentétben, nem mérgező. Mindemellett olcsóbb is az ilyen típusú hajtóanyag előállítása, mint a hagyományos változatoké.

A Stardust 1.0, bioüzemanyaggal hajtott akétaForrás: Twitter/bluShift Aerospace
Mi a bioüzemanyag?

Általánosságban tekintve, a bioüzemanyagokat biomasszából nyerik ki, és később ezeket használjak fel a különböző közlekedési eszközökhöz. Az Egyesült Államok kormányának Energiahatékonysági és Megújuló Energia Hivatala szerint a manapság használt két leggyakoribb bioüzemanyag az etanol és a biodízel. Az első megújuló, és különféle növényi anyagokból készül, míg a biodízelt úgy állítják elő, hogy az alkoholt új és használt növényi olajokkal, állati zsírokkal vagy újrahasznosított főzőzsírokkal kombinálják.

Az, hogy a január végi induláshoz felhasznált bioüzemanyag miből áll, egyelőre még nem világos. Viszont Sascha Deri elmondta a Politico-nak, hogy a bioüzemanyag olyan anyagok keveréke, amelyeket az Egyesült Államokban bármely farmról beszerezhetnek, és nem mérgező a környezetre nézve.

Manapság egyre több iparág próbál áttérni bioüzemanyagok használatára. Mint ahogy az Origo korábban megírta, számos nagy repülőtársaság dolgozik azon, hogy kevesebb fosszilis anyagot használjon fel repüléseik során. A légitársaságok létfontosságúnak tartják a szintetikus és a bioüzemanyagok használatát a káros anyagok kibocsátásának csökkentésének érdekében.

Mi a Stardust 1.0?

A Stardust 1.0 egy kis méretű rakéta, melynek korai sikerei a magánvállalat jövőbeli terveit támogatják, hiszen a prototípusok segítségével később nanoműholdak felbocsáltására alkalmas szerkezeteket is képes lehet létrehozni a cég. A 6 méter magas és 250 kilogramm súlyú rakéta maximum 8 kilogramm terhet bír szállítani. Költségei viszonylag alacsonyak, illetve nincs szüksége csúcstechnológiás infrastruktúrákra.

A rakétát a Maine-i székhelyű magánvállalat, a bluShift Aerospace gyártja, amely főként bioüzemanyaggal működő rakétákat fejleszt. A Stardust 1.0 prototípust a cég megalapítása óta tervezi.

IllusztrációForrás: Twitter/bluShift Aerospace

Ezek a szerkezetek olcsóbban és kevésbbé káros módon juttatják majd az űrbe a kis méretű, úgynevezett cubesats-okat, azaz parányi műholdak sokaságát. A vállalat jelenleg két másik rakéta fejlesztésén is dolgozik, a Stardust 2.0.-án, valamint a Starless Rogue-n, illetve egy orbitális Red Dwarf nevű eszközt is terveznek, amely akár maximum 30 kilogramm rakomány mellett is képes lesz felszállni.

Már régóta zajlik az űrverseny

Vannak más vállalatok is, melyek célja az űrhöz való hozzáférés megkönnyítése. Az egyik ilyen cég a Blue Origin, amely Jeff Bezos, az Amazon alapítójának nevéhez fűződik. A célja egy olyan rakétarendszer kialakítása, amely képes turistákat az űrbe juttatni. Annak érdekében, hogy ez egyszer megvalósuljon és a vállalat "az űr Ubere" legyen, tavaly októberben a Blue Origin már elkezdte rakétarendszerének tesztelését, így egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy az űrutazás egyszer akár tömegek számára is megfizethető legyen.

IllusztrációForrás: Shutterstock

Egy másik vállalat, a Virgin Galactic és a NASA tavaly júniusban aláírtak egy megállapodást, hogy ösztönözzék a kereskedelmi részvételt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) irányuló emberi űrrepülésekben, valamint segítsék az Alacsony Föld Körüli Pálya Gazdaságának (LOE Economy) kialakulását, lehetőségeionek feltérképezését. A NASA elmondása alapján az űr növekvő iparág és az alacsony földi pálya tele van lehetőségekkel.

Az üzleti modell értelmében a NASA tulajdonképpen külső vállalkozóktól vásárolná meg a Föld körüli pályára juttatást, mint szolgáltatást. Ez pedig lehetővé tehetné az ügynökség számára, hogy erőforrásait arra összpontosítsa, hogy az első nőt és a következő férfit 2024-re a Holdra szállítsák.

Ebben egyébként számolni kell Elon Musk űripari vállalatával, a szintén saját fejlesztésű rakétákon és járműveken dolgozó Spaxe X-szel is. Az egyelőre nem tisztázott, milyen szerep juthat a hagyományostól eltérő üzemanyagoknak a mostani űripari törekvésekben, de az biztosnak látszik, hogy az űrturizmus előbb-utóbb hatalmas iparággá növi ki magát.