65 éve lett szellemváros a hely, aminek neve egykor egyet jelentett a gyémánttal - galéria

[Kolmanskop, Namibia] House Buried in Sand (Photo by Mint Images / Mint Images / Mint Images via AFP)

A világ gyémánttermelésének 12 százaléka származott innen, itt épült Afrika első villamosa, a déli féltekén először itt használtak röntgent, az egy főre eső jövedelem pedig itt volt a legmagasabb az egész világon, ma mégis maga alá temeti a homok az egykoron irigyelt várost: a namíbiai Kolmanskop története igazán rövid volt, de annál érdekesebb.

1908-ban egy Zacharias Lewala nevű munkás a vasút építése közben a homokban egy gyémántot talált a mai Namíbia partvonalától nem messze, a sivatag szélén, Lüderitz kikötővárostól néhány kilométerre. Ez a pillanat sorsdöntő volt a térség történetében. Hamar egyértelművé vált, hogy a város körüli terület bővelkedik gyémántban, ígya bányászok özönleni kezdtek oda. Letelepedve ott, létrehoztak egy európai mércével is igen modernnek számító várost:

Kolmanskop 1908-as alapítású városában volt kórház, bólingpálya, színház, iskola, hentes. A városban - a mai Namíbia Németország gyarmati területének számított - minden akkori luxus jelen volt: minden házba bekötötték a telefont, a jéggyár naponta szállított friss jeget a háztartások hűtőszekrényeibe, a helyi villamossal pedig könnyedén el lehetett jutni a közeli Lüderitzbe.

De a déli félteke első röntgengépe is a városhoz kötődik, ám nem orvosi célokat szolgált, hanem a gyémánttolvajokat próbálták leleplezni vele.

Gyémántot egyébként a legkülönbözőbb módokon próbáltak kicsempészni a közeli gyémántbányából. Volt, aki cipőjében, volt, aki gyomrában, de olyan is akadt, aki postagalambbal akarta az értékes köveket eltulajdonítani.

Rövid volt a fénykor

Kolmanskop első gyémántbányászai még meggazdagodtak csupán abból, hogy a sivatag homokjából szedegették össze a gyémántokat. A német gyarmati hatóságok azonban hamar szorosabbra vonták a terület felügyeletét. A térség összterületének jelentős részét tiltott övezetté (Sperrgebiet) nyilvánították, ahová általában véve tilos volt a belépés, a feltárási jogokat pedig egyetlen, berlini központú vállalat birtokolta. A tiltott övezet felállításával a területeikről kiszorított helyi lakosokat gyakran alkalmazták munkásokként a bányákban, ahol hónapokon keresztül zsúfolt barakkokban kellett élniük.

A várost fénykorában 1300 ember lakta.

1912-ben pedig már egymillió karát gyémántot bányásztak ott, ez akkoriban a világ gyémánttermelésének közel 12 százaléka volt.

Köszönhetően a relatív kis népsűrűségnek és a hatalmas kitermelésnek, akkoriban a város volt a világon az elsővé az egy főre eső jövedelmet tekintve.

Kattintson a képre a mai szellemvárosról készített felvételekért!

A városka az első világháború után indult hanyatlásnak, ahogy a gyémántkészletek apadni kezdtek. Sorsa 1928-ban pecsételődött meg végképp, amikor a világ leggazdagabb gyémántmezőire bukkantak a délebbre lévő tengerparti teraszos vidéken. A lakók szinte egyszerre távoztak Kolmanskop városából, otthonaikat és sokszor egyéb tulajdonukat is hátrahagyva.

Az utolsó család 1956-ban hagyta el a várost.

A tengerparti lelőhelyeken lényegesen könnyebb volt a gyémántok kitermelése, ráadásul sokkal nagyobb mennyiségben.

Szellemváros lett az egykori gyémántközpontból

A városban ma már a homok, az erős szél és a szárazság az úr. A megmaradt épületeket folyamatosan temeti be a sivatag. A város klímája természetesen 100 évvel ezelőtt is hasonló volt, azonban az emberek minden reggel elsöpörték az utcákról és járdáról a homokot.

Egy 2010-ben végzett állapotfelmérés szerint az állagmegóvási kísérletek és a turisták évi maximális számának korlátozása ellenére „jelentős romlás" következett be Kolmanskop legtöbb épületében.

A szellemváros idővel óhatatlanul a sivatag martalékává válik, és eltűnik a dűnék alatt.

Addig azonban a szürreális képet nyújtó kihalt házak révén, az ide látogató turisták a gyarmati rendszer ellentmondásainak emlékét, és egy hajdan volt világ lassú, de biztos eltűnésének nyomait tekinthetik meg.

Egy 10 karátos ovális gyémánt (illusztráció) Forrás: AFP/Leon Neal

A turisták által felkereshető terület azon a 26 ezer négyzetkilométeren található, amit a korábbi Sperrgebiet-nek, tiltott területnek hívtak. A namíbiai kormány és a világ legnagyobb gyémánttermelő vállalata, a De Beers üzemelteti közösen, turisták azonban csak engedéllyel látogathatják.

A De Beers vállalatcsoport

A De Beers a világ legnagyobb gyémánttermelő vállalatcsaládja. A céget 1888-ban, Dél-Afrikában alapították és ma nyersgyémánt felkutatására, bányászatára és kereskedelmére szakosodott vállalatokat foglal magába. A De Beers vállalatcsaládba tartozó különböző vállalatok termelik a világ gyémánttermelésének 40 százalékát. A De Beers a gyémántbányászat minden formájában jelen van: külfejtésben és mélyművelésű bányászatban, nagyarányú hordalékos, partmenti és mélytengeri bányászatban, feltárási munkákban, összesen 25 országban. Tényleges bányaipari tevékenységgel azonban csak Botswanában, Namíbiában, Dél-Afrikában és Tanzániában foglalkozik.

Namíbia ugyanakkor napjainkban is fontos gyémántipari ország. Namíbiának van a világ legnagyobb ismert tengeri gyémántkészlete, becslések szerint 80 millió karát lapul a vizek alatt. Ez az ország gyémánttartalékának jelentős része. A tengeri gyémántok kotrása már nagyobb üzletet jelent éves szinten, mint a namíbiai szárazföldi gyémántipar teljesítménye. Itt szolgál egyébként jelenleg a világ legfejlettebb gyémántkereső hajója is.