A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, a korszakot világszerte jellemző, elsöprő farmerláz idején Magyarországon inkább a farmerhiány volt a jellemző. Külföldről vagy a szürkegazdaságból be lehetett szerezni egy-egy márkás darabot, de erre nem mindenkinek volt lehetősége. A piaci feszültséget azonban meg kellett oldani valahogy: ekkor született meg a Trapper farmer, amely olyan volt a szocialista fogyasztástörténetben, mint a filmbéli magyar narancs: "kicsit savanyú, de legalább a mienk." Bár sokan hordták – olcsóbb is volt, és kapható is volt a boltokban –, de az igazán "menőnek" továbbra is a Levi's és más külföldi márkás farmerek számítottak, ezekhez viszont alig-alig lehetett hozzájutni.

A Trapper gyakorlatilag a hazai, rendszerváltás előtti ruhaipar válasza volt a Levi's-re. Ebben az időszakban már Magyarországon is gyártották a Levi's márka darabjait, ám a termelés nagyobb része azonban exportra ment, a magyarországi kiskereskedelembe ekkor még csak kisebb tételek kerültek. Emellett megjelent az üzletekben a Wrangler (szintén kis mennyiségekben), és a korszak harmadik nagy márkája, a Lee is feltűnt itt-ott. Aki „eredeti" farmert akart, és volt pénze rá, továbbá kifogott egy-egy szállítmányt, az vehetett magának. Aki pedig kiment az Ecseri úti piacra, az vásárolhatott Super Rifle farmereket. Mindenki másnak maradtak az állami boltokban olcsón kapható „ötzsebes" műszálas nadrágok.

Megszületik a magyar farmer

A textilipar egykori vezetői és a pártfunkcionáriusok nem értették a farmer körüli felhajtást, felfoghatatlan volt számukra, miért akar valaki olyan anyagból ruhát készíteni, ami merev, kifakul és a mosásnál összemegy.

"A vadnyugati nadrágokkal, meg a szakállal, meg a hajviselettel nem akarok foglalkozni. [...] Ami itt fontos, az az, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divattervező cég, és nem fodrászipari ktsz, és nem is kell az ilyesmivel foglalkoznia"
– jelentette ki Kádár János pártfőtitkár 1967-ben, a KISZ VII. kongresszusán.
Asszonyok varrják a Trapper farmert a Május 1. Ruhagyár Karád községi kihelyezett telepén (1979. december 6-án készült felvétel)Forrás: MTI/Gyertyás László

Ráadásul a hazai gyártású alapanyag hiányában a farmer nem válhatott a korszak magyar társadalmában a tömegek divatjává. Ilyen körülmények között fontos eseménynek számított, amikor a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, vagyis a Budaflax az 1977-es őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott egy új, valódi indigóval festett, pamutszálból készült farmervásznat és a belőle készült, Trapper fantázianevű termékeket. A "trapperek" eredetileg a csapdaállító vadászok voltak, akik az észak-amerikai erdőségek és prérik állatait prémjükért fogták be.

A Május 1. Ruhagyár marcali üzemében kezdődött meg ezzel a márkanévvel a nadrágok, szoknyák és ruhák varrása. Valószínűleg a gyártók sem számítottak rá, de akkora lett a Trapper iránti kereslet 1978-ban, hogy a termelés szinte nem tudta követni, ezért több szövetkezetnek is kiadták bérmunkába a varrást. Így hamarosan már az EKISZ és a FÉKISZ Ruházati Szövetkezetnél, a Szikra, valamint a Kaposvári Lady Ruházati Szövetkezetnél, az Új Élet Ruházati Szövetkezetnél és a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetnél is készültek a Trapper farmerek. Persze az újdonság piacra vitelét is meg kellett oldani, ezért megállapodtak a jelentősebb nagykereskedelmi vállalatokkal, a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalattal, a Skála-Coop Szövetkezeti Vállalattal és a Centrum Nagykereskedelmi Vállalattal a Trapper farmerek értékesítéséről.

Gyerekek játszanak a Trapper farmerruházatot hirdető reklámfigurával a Budapesti Nemzetközi Vásáron 1980 szeptemberébenForrás: MTI/Hadas János

A siker átütő volt: 1979-ben a Trapperből 50 000 darab fogyott. A „magyar" farmer – amelynek szabásmintáját egy "Bob" márkanevű svájci farmerről másolták le - két fazonban volt kapható: egyenes szárú és répaváltozatban. Egy gyermeknadrág ára háromszáz forint volt, míg a felnőtt ötszázhatvan forintba került, miközben egy Levi'st hat-kilencszáz forintért lehetett megvásárolni. Ekkoriban az átlagfizetés bruttó 4000-4100 forint volt, egy kilogramm kenyér pedig 3,60 forint.

Érdekes kortörténeti dokumentum az 1979-ben, a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat divatbemutatójáról szóló tudósítás, amely a következőképpen fogalmazott:
„A fiatal korosztályt különösen érdeklő farmerruházat is helyet kapott a bemutatón. (...) A márkás farmereken kívül a hazai gyártású Trapper farmernek kell majd „levezetnie" az e nadrágok iránti élénk keresletet."

Mindent elsöprő reklámkampány indul

A Budaflaxnál azt is felismerték, hogy a sikerhez nem elég a jó termék, azt meg is kell ismertetni a fogyasztóközönséggel. Semmit nem bíztak a véletlenre, mert már a márkanév megtalálásához is pályázatot hirdettek „fantázianév kerestetik" elnevezéssel, és ennek eredményeként kapta az új termék a „Trapper" nevet.

A Trapper farmer egyik reklámplakátjaForrás: Picasa

Innentől kezdve pedig felgyorsultak a dolgok, hiszen az 1978. márciusi eredményhirdetés után már szeptemberben utcán volt a termék színes reklámplakátja. Emellett újsághirdetések jelentek meg az akkori sajtó színe-javában, a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, az Esti Hírlapban és a Fülesben. A rádióban a Petőfi adón hetente kétszer, a televízióban hetente háromszor sugároztak Trapper-reklámot. Az Erkel Színház függönyét az 1978/79-es évadban Trapper-hirdetés díszítette.

A reklámkampány főszereplője Kocsis Mihály kaszkadőr volt, akit ezután már csak "Trapper Misiként" emlegettek. Az akkori időszak egyik legsikeresebb reklámfilmsorozata lett a Trapper farmeré: a tévé előtt vagy a mozikban mindig jókedv, derültség fogadta a főhőst, a hol lóháton, hol libegőn, hol vízisín, hol pedig a víz alól érkező Trapperbe öltözött kaszkadőrt.

Itt pedig egy reklámfilmrészlet tekinthető meg az 1990-es évekből:

Magyarországon ruhaneműnek még sosem csaptak ekkora hírverést.

A következő oldalon folytatjuk a Trapper farmer történetét. Kérjük, lapozzon!