Míg a II. világháború előtt számtalan nyugati cigarettát lehetett kapni Magyarországon, a szocializmus időszakában azonban már egészen más volt a helyzet. Ekkor átvették a helyüket a magyar termékek, amelyek némelyikéhez – mint a munkásosztály füstölnivalójának szánt Munkáshoz - még egyfajta ideológiai funkció is társult. Eközben egy másik márka a korszak lázadó fiataljainak életérzéseire épített. Meglepően sok cigarettamárka létezett ezekben az évtizedekben, gyártásuk azonban egy-két ritka kivételtől eltekintve régen megszűnt, legtöbbjükre már egyáltalán nem is emlékszik az utókor.

Aki az 1950-es, 1960-as években nyugati cigarettát szívott, az igen-igen menőnek számított. Akkoriban fel lehetett vágni egy doboz Marlboróval vagy Camellel, de a Kenttel és a Chesterfielddel is könnyű volt a társaság középpontjába kerülni. Ezekhez a dohányárukhoz képest a másik végletet képviselte a hazai ipar által nagy mennyiségben gyártott „mezítlábas", vagyis füstszűrő nélküli Munkás.

Megjelenik a munkásosztály cigarettája 

Más ágazatokhoz hasonlóan, Magyarországon az egypártrendszer kialakulásával a dohányipart is elérte az államosítás, amivel párhuzamosan a korábbi színvonalhoz képest jól érzékelhető minőségi romlás ment végbe. Igénytelen termékek, ócska, durva, barna csomagolópapírba burkolt cigaretták kerültek ekkor forgalomba, félrenyomtatott grafikával. A Magyar Dohányújság leírása szerint hol a csomagolás nyílt szét, hol magát a cigaretta papírját engedte el az odakent csiriz, és így egyszerűen kifolyt a dohány a hüvelyből.

Ahogy a bevezetőben már utaltunk rá, magának a dohányzásnak valamelyest más funkciója is lett. Az új gondolati tartalomhoz a Munkás márka 1946-os, majd a Terv 1947-es bevezetése adta meg az alaphangot. A dohányiparra is kihatással volt a tervgazdálkodás megkezdése, ahol a mennyiséget részesítették előnyben a minőséggel szemben, és úgymond elindult a munkásosztály „felemelése" a Munkás cigarettával.

A képre kattintva tekintse meg galériánkat: 

A Gomba 1968 Tsz hordógyárának dolgozói munka közben - akkoriban nem tiltották a dohányzást a munkahelyekenForrás: Fortepan / Péterffy István

Ez a meglehetősen kaparós, igénytelen, finánclábas szívnivaló igencsak népszerű volt, valószínűleg az olcsóságának köszönhetően: nemcsak az ötvenes-hatvanas, de még a hetvenes években is 2 és 3 forint közötti áron lehetett belőle egy dobozzal vásárolni.

Egy visszaemlékezés szerint  a korszak másik népszerű termékének a 3,00-3,30 forint közötti fogyasztói áron árusított Kossuth számított, amely szintén erős, köhögtetős cigaretta volt, de finomabb dohányból készült, mint a Munkás. Érdemes megemlékezni az Ezüst Kossuthról is, amely a márka egy gyengébb változatát képviselte.

A tömegcikkek mellett csak egy-két kulturáltabb márka létezett akkoriban, de ezeknek meg is kérték az árát: az olcsó, 2 forintos Munkáshoz képest a Tihany 6,40, a Tulipán 7, az Opera 10, a Luxus 12,50, a Budavár pedig 15 forintba került.

A már csak a mérete miatt is kiemelt gyártóközpontként kezelt Budapest-Lágymányosi Dohánygyár - 1965-ös felszámolásáig - ontotta a cigaretták milliárdjait, majd ezt követően az egri gyár kapta meg ezt a kitüntetett figyelmet, és vált mintaüzemmé. 

Egyre nagyobb méreteket öltött a fogyasztás is, hiszen mindenhol szabad volt dohányozni: kórházban, tanáriban, moziban, színházban, hivatalban.  A hazai gyártású cigarettákat nemcsak a trafikokban árusították, hanem szinte mindenütt kaphatók voltak. Sőt, külön kérésre még fel is bontották a csomagolást, és darabonként is lehetett vinni a füstölnivalót.

Idős parasztember dohányzás közben 1967-benForrás: Fortepan/Stalay Zoltán

Már 1957-58-tól megjelentek a jobb minőségű tömegtermékek is, ekkor került a boltokba a Turist, valamint a Daru 5,60 forintért, és ugyanebben az évben kezdték újra forgalmazni – a háború előtti grafikájával – a Symphoniát is.

Megérkezett az első Fecske

De nagyobb fejlődés csak a hatvanas évek elején következett be. Ekkor tettek ismét kísérletet a filteres cigaretta gyártására. Azt gondolhatnánk, hogy mint sok mindenben, Magyarország ebben is jóval lemaradt a Nyugattal szemben, hiszen ott már az ötvenes években is gyártottak mai értelemben vett filteres cigarettákat. Ezzel szemben éppen egy magyar származású feltalálónak, Boris Aivaznak köszönhető a ma is használatos füstszűrő létrehozása, aki 1925-ben szabadalmaztatta a krepp papírból készített szűrőt. 

A Dohánymúzeum.hu írása visszaidézi, hogy ennek felhasználásával 1930-ban Magyarországon bevezették a füstszűrős, vattabetétes Árpád, 1932-ben a Délibáb, 1933-ban pedig a Gerle márkát. Ám annak ellenére, hogy Magyarországon már a harmincas években is készült vattabetétes szűrővel ellátott cigaretta, a kevésbé ártalmas szívnivalók fejlesztése 1945-ben megszakadt.

A folytatásra elég sokáig, egészen 1961-ig kellett várni. Ekkor jelent meg a gyászos pályafutású Luna márka, krepp filterrel, amely olyan rosszra sikerült, hogy még abban az évben beszüntették a gyártását.

A magyar dohányipar 1967-ben ezeknek a márkáknak a bevezetésével ünnepelte a 100. születésnapjátForrás: dohanymuzeum.hu

1962-ben ezt követte az első hazai filteres márkaként emlegetett, 4,40 forintos fogyasztói áron bevezetett Fecske cigaretta. Ekkor már a külcsínre is többet adtak, mert az újdonság grafikájának stílusa mindenben megfelelt a kor elvárásainak: valódi könnyedséget sugárzott a suhanó kis fecskemadár.

A beltartalmat tekintve azonban még hagyott maga után némi kívánnivalót, hiszen - szűrő ide vagy oda - még így is 21,6 milligramm kátrányt és 0,86 milligramm nikotint tartalmaztak a kis rudacskák. A siker mégsem maradt el, a Fecske lett a hatvanas évek talán legnépszerűbb cigarettája, és ebben az időszakban robbanásszerűen megnőtt a filteres cigarettát fogyasztók száma.

Gyártották papír és vattás füstszűrővel is, a hetvenes években pedig megjelent a hosszú változata, de ez már nem hozta meg a remélt sikert.

Ünnepi termékek a dohányipar 100. születésnapjára

Szintén 1962-ben mutatkozott be az ugyancsak füstszűrős Toto, amelynek bevezetése kisebb botrányba fulladt, ugyanis ez egy védett osztrák márkanév volt.  Ezért sürgősen át kellett keresztelni, az új elnevezés pedig adta magát: átnevezték Lottóra.  Viszont nem lett olyan népszerű, mint a Fecske.

1964-ben újabb változás következett be a hazai dohányipari termékek piacán, ekkor ugyanis megjelent az első King Size méretű (84 milliméter hosszú) magyar cigaretta, a Velence. A női célközönségre való tekintettel „előrúzsozott" filterrel került forgalomba. A szűrő mandzsettapapírja ciklámenszínű volt, így a rúzsfoltok nem látszottak meg rajta. A Velence nem volt kifejezetten olcsó, mert 8 forintért adták dobozát. 

A hazai dohányipar 1967-ben ünnepelte 100. születésnapját, ennek pedig méltóképpen szerettek volna emléket állítani. Ebből az alkalomból kemény kartondobozban jelentették meg az elit, ám kissé drága cigarettának számító, illatosított dohánykeverékből készült MD-t (Magyar Dohányipar), valamint a 100 éves cigarettát.

Ugyanebben az évben került az üzletekbe az ízesített, illatosított Savaria is, amely főként alacsony, 4,80 forintos árával hódított, de nem sokáig volt forgalomban.

Lapozzon! A következő oldalon megtudhatja, melyik volt a hippik kedvenc márkája, és megismerheti a hetvenes évek legsikeresebb hazai cigarettáit.