Charles Ponzi neve összefonódott a piramisjátékszerű átverésekkel, a róla elnevezett Ponzi-sémával. Csalók generációi "nevelkedtek" a módszerén, a leghíresebb mindegyikük közül a múlt héten meghalt Bernie Madoff, Wall Street-i befektetési tanácsadó volt, akiről 2008-ban derült ki, hogy 65 milliárd dolláros kárt okozott ügyfeleinek. Cikkünkben bemutatjuk, miként jött rá Ponzi arra, hogy egy egyszerű módszerrel emberek tömegeit lehet átverni és hatalmas dollárhegyeket lehet keresni.

Az olasz származású Charles Ponzi egy évszázaddal ezelőtt, nyolc hónap alatt 20 millió dollártól szabadított meg több tízezer amerikait - ez ma az infrlációt figyelembe véve, nagyjából közel 300 millió dollár lenne. Ajánlatának, amely azt ígérte a befektetőknek, hogy 50 százalékos haszon üti a markukat 45 napon belül, sokan bedőltek. Ponzi látványosan meggazdagodott, és sokáig úgy tűnt, senki sem sejti a cselszövést – egészen addig, amíg a piramisjáték látványosan össze nem omlott, és Ponzi a börtönbe, valamint a történelemkönyvekbe is bekerült.

Egymillió dollárnyi reménnyel érkezett Amerikába

Carlo Pietro Giovanni Guglielmo Tebaldo Ponzi 1882-ben született Olaszország északi részén, az Emilia-Romagna tartománybeli Lugóban. Kezdetben a helyes utat próbálta meg követni, mert állítása szerint beiratkozott a római La Sapienza egyetemre, ám diplomát végül sohasem szerzett.

Egyetemi éveim során az a fajta ember voltam, akit errefelé tékozlónak neveznének" – mondta később a New York Times újságírójának egy interjúban. 

Miután elfogyott a pénze, az Egyesült Államokba emigrált 1903-ban. Az Atlanti-óceánon való átkelés közben – rá jellemző módon - a maradék vagyonát is elvesztette szerencsejátékon.

Charles PonziForrás: Wikimedia Commons/Boston Library

Két dollár 50 cent készpénzzel, és egymillió dollár reménnyel érkeztem ebbe az országba" - emlékezett vissza a szélhámos az amerikai kezdetekre, amikor angolul még egy szót sem tudott. Az Újvilágban eleinte utcai gyümölcsárusként, majd mosogatófiúként dolgozott néhány vendéglőben, ahol a padlón aludt, de megtanulta a nyelvet. Idővel pincérré küzdötte fel magát, amíg csalásért és lopásért ki nem rúgták.

Ezután Montrealban egy bankban kapott állást, ahol a fiókigazgatóságig vitte. A Zarossi bank kimondottan az olasz bevándorlók kiszolgálására jött létre. Többnyire a csak olaszul tudó, kiszolgáltatott embereknek adott kölcsönök uzsoraszerű kamataiból kereste bevételét, azonban idővel ez sem tudta megmenteni a csődtől, és tönkrement. Ponzi ismét nincstelenné vált.

Megszületik a nagy ötlet

A későbbi csalólegenda bűnözői karrierje meglehetősen szerény módon indult. 1907-ben a kanadai hatóságok letartóztatták csekkhamisításért, és három évre börtönbe került. Ám manipulátori képességeit már ekkor megcsillantotta, hiszen édesanyjával el tudta hitetni, hogy nem a büntetését tölti, hanem csupán a börtönben dolgozik.

Jó tíz évvel később nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó lapot akart indítani, és az ebben megjelenő hirdetésekből megélni. Az ötlet gyorsan befuccsolt, mert kiküldött reklámajánlatai alig érdekeltek valakit. Ekkor azonban történt valami, ami az egész életét egy csapásra megváltoztatta. Néhány hét késéssel befutott ugyanis egy spanyol érdeklődés. Az üzlet már elbukott, de Ponzi a levél láttán felfedezett egy úgynevezett arbitrázs lehetőséget.

Charles Ponzi 1920.wikipedia/Mgreason
Mit jelent az arbitrázs?
Az arbitrázs egy kereskedési stratégia, amelynek célja profit elérése hasonló vagy megegyező eszközök csekély árfolyam-különbözetének kihasználásával. Az e stratégiát követő befektető rendszerint az egyik helyen vett eszközt azonnal eladja máshol, többnyire magasabb árfolyamon. A legtöbben hallottuk már a klasszikus kereskedési mantrát: „vedd meg olcsón, add el drágán". Az arbitrázsban ez az üzenet testesül meg. Jól dokumentált stratégia, amelyet a fedezeti alapok kezelőitől az újdonsült befektetőkig a kereskedők valamennyi típusa alkalmaz.

Ponzi korábban postán is dolgozott, és feltűnt neki a spanyol partnerétől kapott borítékban rejtőző válaszlevél kuponja. A kupont megvásárolva a címzett ingyen válaszolhatott a feladott levélre. Emellett a kupont bármely országban vissza is lehetett váltani, és ezért pénzt kapni. Az infláció miatt elmozdult valutaárfolyamokat viszont nem igazították egymáshoz, így például egy Olaszországban vásárolt kupont – a költségek levonása után – 400 százalékos hozammal lehetett az USA-ban értékesíteni.

Beindult a történelem első piramisjátéka

Ponzi úgy döntött, kihasználja a rendszerben rejlő pénzkereseti lehetőséget: óriási mennyiségben vásárolt fel válaszbélyegeket gyengébb gazdaságú országokban, és erősebb gazdasággal rendelkező országokban váltotta azokat értékesebb kuponokra. Mivel az átváltási értékeket nem a piac határozta meg, hanem nemzetközi szerződések rögzítették, a terv úgy tűnt, nem ütközik semmiféle törvénybe.

Pénzt küldött olasz rokonainak, hogy vegyenek belőle postai válaszlevél kuponokat és küldjék vissza neki. Ezután barátaihoz fordult, azzal az ígérettel, hogy 90 nap alatt megduplázza a pénzüket. Tartotta a szavát. Pillanatok alatt híre ment a csodának - és ezzel elindult a lavina.

Az elmúlt egy évszázad során rengeteg embert vertek át ezzel a szisztémávalForrás: Shutterstock

Securities Exchange Company néven saját céget alapított, és befektetőket keresett. Ehhez egy csapat ügynököt betanított arra, miként adják elő tervét a kiszemelteknek.

Ponzi a nála befektetőknek 50 százalék hasznot ígért 45 nap után, száz százalékot pedig 90 nap után, miközben a bankok akkoriban 5 százalékos kamatot fizettek egy egész évre. A „vállalkozás" gyorsan gyarapodott: első 15 kliense együttesen 870 dollárt fektetett be, hat hónappal később már 20 ezer embertől érkezett mintegy 10 millió dollár. Hamarosan több nagyvárosban is voltak ügyfelei, és volt olyan bank, ahol hárommillió dollárt tartott. Emberek ezrei adták jelzálogba a házukat, csak hogy Ponzira bízzák a pénzüket. Sőt, a nyereséget nem vették ki, hanem egyből újra befektették nála.

Ponzi azonban ahelyett, hogy ügynökeit valóban „bevetette" volna külföldön nemzetközi válaszbélyegek felvásárlására, befektetőit egyszerűen az utánuk következők befektetéseiből fizette ki. Ezzel "megalkotta" a piramisjátékot.

Lapozzon, a következő oldalon bemutatjuk, hogyan bukott le a szélhámos piramisjátékos!