Egy különös gazdasági elmélet szerint egy szelet pizza (átlagos) ára New Yorkban mindig megegyezik a metrójegy árával, gyakorlatilag együtt mozog azzal. Bár többek szerint ez csak hiedelem, vagy legfeljebb furcsa véletlen, vannak, akik komolyan hisznek az úgynevezett Pizza-elvben. Van-e igazság az elméletben, vagy csak egy mítosz az egész? Illetve kitől vagy kiktől származik az érdekes elképzelés?

A Pizza-elv pontos eredete a mai napig ismeretlen, viszont először egy 1980-as New York Times cikkben bukkant fel, és egy Eric Bramnak nevű, szabadalmi ügyvivőhöz fűződik. Az elmélet szerint az 1960-as évek eleje óta egy pizzaszelet ára New Yorkban, szinte tökéletes pontossággal megegyezik a nagyváros metrójegyének költségével.

A merész állítás első megjelenésekor nem váltott ki nagyobb visszhangot, valószínűleg azért sem, mert a szövegkörnyezet, ahol megjelent, főként helyi lakosok által írt verseket és anekdotákat tartalmazott.

A tudományos alaposságúnak nem nevezhető gazdasági elmélet 1985-ben került nagyobb közönség elé, amikor George Fasel, író majd banki alkalmazott, az említett újság felületén fogalmazta meg véleményét a Pizza-elvről. A cikkben Fasel egy barátját idézi, aki elvileg elmagyarázta neki, hogy az utazási jegy árát főleg a liszt, a paradicsomszósz és a mozzarella sajt aktuális ára határozza meg, ezekhez az alapanyagokhoz viszonyítják azt. Tehát nem feltétlenül légből kapott a metrójegyek ára és a pizzaszeletek ára közötti korreláció.

Fiatalok New York egyik népszerű pizzázója előtt (2019-es felvétel)Forrás: Shutterstock

Ennek következtében helyi újságírók elkezdték gyakran alkalmazni a Pizza-elvet, hogy előre kiszámítsák a metrójegyek árát, vagy visszamenőleg megerősítsék az elméletet, az áremelkedések vagy árcsökkenések lajstromozásával. Például így tett 2002 januárjában a New York Times egy újságírója, Clyde Haberman, amikor megjósolta a vonaljegy vételárának emelkedését egy kiválasztott pizzéria árváltozásai alapján. Hat hónappal később, amikor meglátása igazolást nyert, egyfajta „én megmondtam" cikket tett közzé, amiben kiemelte, hogy nem lehet nagy különbség hosszú távon a pizzaszeletek és a jegyek ára között.

Egy másik vélemény szerint az elv New York városának ahhoz a trendjéhez köthető, miszerint a lakosok mindenhez könnyen hozzáférhetnek. Tehát az ételek és a közlekedés árai majdnem megegyeznek, amiatt, mert ugyanannak a felfokozott nagyvárosi életmódnak a jellemző részei.

Egy tömött metrókocsi New York városában, a koronavírus-járvány előttForrás: AFP/2017 Getty Images/Spencer Platt

2014-ben pedig Jared Lander, a Columbia Egyetem statisztikai adjunktusa próbálta meg kideríteni egy átfogó kutatással, hogy mennyire működik jól a Pizza-elv. New York környékéről 1800 pizzéria árait gyűjtötte össze, beleértve Brooklyn és Queens külső kerületeit is. Miután megtisztította az adatokat, megállapította, hogy pizzaszeletek átlagára 2,33 dollár, szórása pedig 0,52 dollár volt. Ehhez képest egy földalatti jegy ára 2,5 dollár volt, ami 2,38 dollárra csökkenhetett, ha számításba vesszük a 5 százalékos bónuszt, amit egy felhasználó akkor kapott, ha legalább 5 dollárt feltöltött a metrókártyájára.

Pizzázó, ahol már 99 dollárcentért is lehet venni egy szelet harapnivalótForrás: NurPhoto via AFP/Nicolas Economou

Összegezve az árak kétségen kívül hasonlóak, egy nagyságrendben mozognak, tehát úgy tűnik, a gazdasági trend a mai napig él.

Azt nem lehet tudni, hogy ez a tudományosan egyelőre alá nem támasztott elmélet mennyire érvényes más városokra és azok közlekedési rendszereire, de New Yorkban többször beigazolódott ez a gazdasági elmélet. Viszont eddig senki nem adott konkrét, széles körben elfogadottá vált magyarázatot arra, hogy miért függhet össze ennek a két teljesen különböző szolgáltatásnak a költsége.