Napjaink bevásárlóközpontjainak választékát látva ma már nehéz elképzelni, hogy nem is olyan régen még messze nem volt ekkora árudömping az áruházakban Magyarországon. Az 1990-es évek közepén jelentek meg az első modern üzlet- és szolgáltatóközpontok - plázák - Budapesten, majd megkezdték térhódításukat a vidéki nagyvárosokban is, ezzel hihetetlen konkurenciát támasztva az előző évtizedeket uraló áruházaknak. Régi felvételek segítségével fotógalériánkban is bemutatjuk, milyen volt ezekben a retró plázákban vásárolni.

A kommunista évtizedek emblematikus nagyáruházai jókora versenyhátrányba kerültek a 21. századi plázákkal szemben. Többet közülük ma már bérlők működtetnek, némelyik pedig hosszú ideje üresen áll.

A régi áruházak közül az óbudai Flórián téren, valamint az Örs vezér terén található Sugár továbbra is forgalmasnak mondható, míg a másik végletet a Corvin képviseli, amely már régóta üresen áll. A Fehérvári úti Skálát pedig lebontották, és a helyén az Allee Bevásárlóközpont működik. 

Ha az 1990-es évek előtt valaki végigsétált a Rákóczi úton a Keleti Pályaudvartól a Ferenciek teréig (Felszabadulás tér), egymást érték a korszakban elegánsnak számító áruházak, villogó neonreklámokkal. 

A képre kattintva tekintse meg galériánkat!

1971 - A Corvin Áruház a Blaha Lujza téren sokáig az ország első számú áruházának számítottForrás: Fortepan / Szalay Zoltán

Az Otthont elsősorban lakberendezési tárgyakért keresték fel (a Domus előtt a legfontosabb ilyen áruház volt), az Úttörő Áruházat gyermekruhákért és -játékokért, míg a szerencsejátékon nyert tárgynyereményeket a Lottóban lehetett átvenni. A már említett Úttörő Áruház egyébként eredetileg több épületből állt, története régre nyúlik vissza. Az első itt üzemelő áruházat 1895-től az 1930-as évekig a Holzer Simon cég működtette, 1936-ban Nagykovácsy Milenkó vásárolta meg az épületet a Reáltanoda utca 8. és 10. szám alatti házakkal együtt, írja a Realista. 1945 után Metro Áruház néven szövetkezeti tulajdonba került az épületegyüttes, majd 1948-ban az Állami Áruházak lánc tagja lett. Végül 1950-ben nyílt meg újra Úttörő és Ifjúsági Áruház néven. 

A korszak kiemelt nagyáruháza - a Fehérvári úti Skála Áruház megjelenéséig – a Corvin volt, de népszerűnek számított a Verseny és a Csillag Áruház is. 

Bár a Corvin vagy a később nyílt Skála Metro és Budai Skála valóban viszonylagos árubőséget kínáltak VOR-öltönyökkel, NDK-turmixgépekkel, kínálatuk - ma már bizonyosan tudható - nem vehette fel a versenyt a nyugat-európai nagyvárosok áruházainak akkori kínálatával.

Érdekesség, hogy az első modern hazai áruház - persze még bőven a Kádár-diktatúra előtt - a Párisi Nagyáruház volt, amely az Andrássy úton épült 1882-ben, mint a Terézvárosi Kaszinó székhelye. Az államosítást követően először könyvraktárnak használták, de 1958-ban Divatcsarnok néven nyitották meg újra az eredeti funkció szerint. 1999-ig a Centrum Áruházak tagjaként üzemelt.

A Belvárostól távolabb, egy-egy kerület központjában is működtek áruházak, ilyen volt például az Újpesti vagy a Kispesti Áruház. 

Aki szeretné visszaidézni ezt a korszakot, annak ajánlható az Állami Áruház című, 1953-ban bemutatott zenés filmvígjáték. A Gertler Viktor rendezte (részben kommunista propagandafilm) nemcsak az áruházi alkalmazottak konfliktusai elevenedtek meg, hanem a polgári, tőkés és a szocialista kiskereskedelmi szabályozás sajátosságai is egymásnak feszültek.