A XV. század derekán katasztrofális és szinte átláthatatlan volt az akkori Magyarország pénzügyi helyzete. Ahányféle osztály, annyiféle adórendszer, ezek alól viszont többféle mentesítés létezett. Az államkincstár éves bevétele ennek következtében szinte jelentéktelen volt. A gyógyírt a később „igazságos Mátyás"-ként legendássá vált Hunyadi Mátyás uralkodása alatt bevezetett szigorú pénzreformok hozták el.

A király trónra lépésekori pénzügyi körülmények

Hunyadi Mátyást, akit 1458 januárjában a királyválasztó országgyűlés tett Magyarország uralkodójává (ekkor még a tizenötödik életévét sem töltötte be) egy szegény és szerény jövedelmű trónra ültették.

Mátyás király 16. századi portrémásolata, Budapesti Történeti MúzeumForrás: wikipedia/ Andrea Mantegna - Minnetonka Lapkiadó Kft.

Habár a három évtizeden át tartó uralkodásának végére - a pénzreformjainak köszönhetően - a jövedelemforrások hatékonyabb kihasználásával bevételei jelentős mértékben növekedtek, még így is messze elmaradtak a korabeli nagyhatalmak jövedelmétől. A kincstár kiadásai ezekben az időkben egyre csak nőttek, míg a bevételek gyarapítása különféle okokból szinte lehetetlen küldetésnek számított: az adófizetés alól sokféle kibúvó létezett, a vámok zálogban és bérben voltak. A katasztrofális pénzügyi helyzet orvoslására csak egyféle megoldás jöhetett szóba: szigorú és rendkívüli pénzügyi reformokat kellett bevezetni. Ennek keretében továbbá egy egységes, az egész országra kiterjedő, szaktudással rendelkező embereket foglalkoztató pénzügyi szervezetet kellett kialakítani. A királyi jövedelmeknek egy kézbe, nevezetesen a kincstartóéba kellett befutniuk.

A reform részletes törvénytervezetének kidolgozásában a szakmai hátteret Ernuszt János, a tehetséges üzletember és kereskedő adta. Őt nevezte ki Mátyás király kincstartónak és udvari lovagnak.

Györgyi Géza: Buda Mátyás király idejében: A Marsigli-féle török fölvétel és régi metszetek nyomán (1900), Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár építésének története, Bp. Pátria, 1900. t. XI.Forrás: wikipedia/Györgyi Géza - http://database.fszek.hu

Azok a bizonyos rendkívüli pénzügyi reformok

A király a korábbi pénzromlás megállítására és jövedelmének gyarapítására bevezetendő új szabályokat tartalmazó törvénytervezetet 1467 márciusában terjesztette az Országgyűlés elé, amit március 25-ére elfogadtak és ki is hirdettek.

A pénzügyi reform főbb rendelkezései az alábbiak voltak:

  • A magyar aranyforintot mindig azonos pénzláb alapján verték, így értéke állandó maradhatott. A rögzített árfolyam alapján egy aranyforintért 20 ezüstgarast, vagy 100 ezüstdénárt, vagy 100 obulust adtak. A király az ország 5 pénzverdéjében (Budán, Kassán, Körmöcbányán, Nagyszebenben és Nagybányán) jó minőségű ezüstdénárokat veretett.
  • Az addigi rendes adót, a kamara hasznát megszüntette az Országgyűlés, helyette bevezették a királyi kincstár adóját. Ez utóbbi csupán abban különbözött az elődjétől, hogy a korábbi mentesítéseket csak egy nagyon szűk rétegre korlátozta, és így jelentős bevételi forrássá vált.
  • A bevételek legfőbb forrása az Országgyűlés, vagy a királyi tanács által megszavazott és a jobbágyságot sújtó rendkívüli adó volt. Bevételek érkeztek még a só- és ércbányászatból, a pénzverésből, a koronavámból, a királyi városok és a szászok rendes és rendkívüli adójából, és rendszeres jövedelmek érkeztek a pápától is, és a később elfoglalt cseh és osztrák tartományokból is.
  • A koronavámot a harmincad helyett vezették be, ami által lehetővé vált a jól jövedelmező, zálogban és bérben lévő vámok kincstári kezelésbe történő visszavétele és a mentességek csökkentése.
  • A törvény kimondta ezeken felül a koronabirtokok elidegeníthetetlenségét és a már elidegenítettek visszavételét is.

Az aranyforintok előlapjára, valamint az ezüstdénárok hátlapjára az uralkodó által nagyon tisztelt Szűz Máriának a képe került, innen jött a "máriás" elnevezés.

Mátyás király aranyveretű máriásgarasa két aranyforint súlyban (érdekessége, hogy szerepel rajta a pénzre utaló 'MONETA' szó is:

Mivel az állandó értékű és jó minőségű pénz veretése nagy költségekkel járt a királyi kincstár számára, jövedelmét az egyre gyakrabban beszedett rendkívüli adókkal pótolta.

A Szent Korona visszavásárlása

Mátyás király a történelem során addig még nem tapasztalt pénzügyi döntésre kényszerült, amikor a szó gyakorlati értelmében is uralkodó szeretett volna lenni. Ehhez ugyanis királlyá választásakor nem állt rendelkezésére a Szent Korona,

így őt akkor még nem lehetett királlyá koronázni. A legfontosabb uralkodói szimbólumot Luxemburgi Erzsébet, a későbbi V. László király édesanyja adta zálogba III. Frigyes német császárnak.

A Szent Korona visszaszerzésében jelentős szerepet töltött be Vitéz János nagyváradi püspök, a király nevelője, aki öt éven keresztül tárgyalt erről III. Frigyes császárral. A hivatalos uralkodói legitimitást biztosító korona a két uralkodó közötti bécsújhelyi béke után kerülhetett Magyarországra. A császár azonban a koronáért cserébe súlyos árat kért: a magyar trónt, ha Mátyás örökös nélkül halna meg, és 80 000 aranyforint váltságdíj megfizetését.

Az utóbbit az Országgyűlés által a jobbágyokra kivetett újabb rendkívüli adó formájában teremtették elő. Miután a kéréseket a király a császár felé teljesítette, a koronát 1463. július 26-án Sopronban vette át ünnepélyes keretek között. A korona visszavásárlását az Origo az alábbi összeállításában mutatta be:

A pénzügyi reformok hatása

A pénzreform habár szigorú volt, de jót tett a korszak hazai gazdaságára: felére csökkentek a kamatok (10 százalékról 4,5 százalékra), fellendült a külkereskedelem, a hazai kereskedők jelentős bevételre tettek szert az állatkivitelből, a külföldi kereskedők pedig nagy haszonnal tudták odahaza beváltani a magas színvonalú magyar aranyforintokat.

 

Magyarország ezen időszakáról a pénzmuzeum.hu jelentetett meg összefoglalót. Jelen cikkhez forrásként szolgált továbbá a Mátyás nevéhez köthető pénzreformot bemutató tanulmány is.