Lottóházaktól - Lottó Ottóig

A Magyarországon sokáig lutriként is becézett lottózás aranykora a Kádár-rendszer idejére tehető. Készpénz mellett a szerencsés nyertes kocsi, üdülő, öröklakás vagy családi ház tulajdonosa is lehetett. Lottó Ottó megjelenésével a márka életre kelt, ugrásszerű bevételnövekedést generálva számos iparág számára. A korabeli helyzetkép felelevenítésében segített a Magyar Nemzeti Digitális Archívum is.

A lottó eredete

A lottó olasz eredetű szó, sorsot, nyereményt egyaránt jelent.

A korai reneszánsz időkben Genovában az 5 szenátort - az összesen 90 esélyes közül - megjelölt golyók segítségével választották meg.

Ez a módszer nagyon népszerű lett, évente tört ki a lottóláz a városban, tömegével nyíltak a lotteríák. Ennek jelentős jövedelmezőségére a XV. században Benedetto Gentile szenátor jött rá először, aki azt javasolta, hogy öltsön a játék hivatalos jelleget, bevétele vándoroljon az államkasszába. Ennek megfelelően a 90 szenátorjelölt neve mellé egy-egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden egyes megvásárolt sorsjegy eleve bizonyos összegű profitot biztosítson a városnak.

Lottósorsolás az István út 4-6., Vasas Kultúrház (ma Csili Művelődési Központ) helyiségében, 1957-ben (tárgynyeremény-sorsolás) Forrás: Fortepan / Bauer Sándor

Magyarországi kezdetek

A klasszikus 5/90-es lottójáték, vagyis a mai ötös lottó elve szerint működő játék bevezetése 1763-ban történt, miután az osztrák koncessziót Magyarországra is kiterjesztették. Az első sorsolás 1770-ben volt.

Jóval később Magyarországon, a két világháború között

az állam- és osztálysorsjátékok voltak népszerűek, amelyeket jótékony közcél támogatására szerveztek.

A pénzből árvákat, a magyar lótenyésztést, leányotthonokat, az állatvédelmet is támogatták. A Mátyás-templom, vagyis a Budavári Koronázó Főtemplom felújítása is a lottónak köszönhető.

A szocialista korszak lottóláza

1956-ban kormányhatározat született a lottó magyarországi bevezetéséről, ezzel a játékkal szerette volna ugyanis az állam elvonni a figyelmet a forradalom leverése utáni brutális megtorló akciókról. 1957. január 17-én Kossa István pénzügyminiszter bízta meg az Országos Takarékpénztárat a lottó megszervezésével. Ekkor kezdődött a lottózás aranykora hazánkban.

1958. február 7-én bevezették az előfizetéses lottósorsjegyet, ennek szelvénye több héten át kínált játéklehetőséget. 1961. július 14-én pedig útjára indították az ikerlottószelvényt, amely két játékra alkalmas számtáblás szelvényt jelentett.

Négy évvel később

a Sportfogadási és Lottóigazgatóság meghirdette Magyarország első szépségversenyét, "Fortuna kerestetik" jeligével.

A döntőt 1967-ben a Budapest Szállóban rendezték meg.

Ebben az időszakban a lottó nemcsak pénznyereményt ígért, a Fortuna kegyeltje a nyertes szelvénnyel hozzájuthatott üdülőhöz, családi házhoz, autóhoz és öröklakáshoz is. Ez - írja a Szerencsejáték Zrt. - különösen az 1980-as években vált mind gyakoribbá. A budapesti nyereménylakások az 1960-as évektől már nem véletlenszerűen kiválasztott és a szervező által megvásárolt lakások voltak, hanem kimondottan erre a célra épített házak lakásai, az úgynevezett Lottóházak voltak. Ez persze összefüggött a krónikus lakáshiány kérdésével - sokan a lottó révén nem is a pénz-, hanem inkább a tárgy-, pontosabban lakásnyereményben bíztak.

Ön nyerne lottón vakbélműtétet?

A magyar nemzeti lottótársaság említi meg, hogy a tárgynyereményeken túl néha egészen meghökkentő dolgokra is szert lehetett tenni pár jól eltalált számmal. Például Peruban egészségügyi lottót is szerveztek: a nyeremény ingyen vakbél- vagy mandulaműtét volt (jótékonysági lottójáték keretében, mely a limai kórház építését támogatta).

A nyertesek ekkoriban még büszkén beszéltek szerencséjükről, és a bevált stratégiáikról.

Az első telitalálatos szelvény özvegy Ring Sándorné nevéhez fűződik, aki gyerekei akkori életkorának megjátszásával nyert.

A lottó olyan hatalmas népszerűségre tett szert Magyarországon, hogy a márkanevet számos iparág átvette, méghozzá jelentős haszonnal.

Merüljön el képeinkkel a régi világ lottólázában!

Az építészetben felhúzták a Lottó Áruházat, az édességiparban hódított a Lottó szelet, a korszak vállalkozói, műanyagipari fröccsöntői és szalvétagyártói sok száz változatban árulták a lottó kabalafigurás gyufákat, kártyanaptárakat és tippelőket.

A lottó történetének máig legismertebb alakja a Macskássy János grafikusművész által megrajzolt, majd életre keltett Lottó Ottó.

Ez eleinte egy kézzel készített baba volt, amelyet a lottósorsoláson számhúzónak kisorsolt szereplők kaptak ajándékba. Hamarosan azonban sor került a figura megszemélyesítésére is: Kabos László viselte a sárga, számtáblás inget és a négylevelű lóherés kalapot. Lottó Ottóként az elismert színművész folyamatosan töretlen lelkesedéssel népszerűsítette a közkedvelt szerencsejátékot:

„Adja hírül újság, fotó: én lennék a Lottó Ottó", bohóckodott Kabos László (1923–2004) a filmhíradóban.
Másik ma már szállóigévé vált viccelődő nógatása így hangzik:

„Megvette már az e hetit?"

Az eleinte csütörtökönkénti, majd később péntekenkénti kora este a televízión keresztül egy show-műsor keretében közvetített lottósorsolást több százezren izgulták végig. Sokszor ez adta a lehetőséget a családi összejövetelekre is, ami így várva várt programmá vált.

Az ötvenes években igazi aranykorát élte a magyar reklámgrafika is.

A korszak leghíresebb képzőművészei, meglátván ebben a remek lehetőséget, szinte egytől egyig részt vettek a lottó népszerűsítésében. A Macskássy fivérek mellett Fejes Gyula, Káldor László, Pál György, Méhely Iván, Szilas Győző is gyártottak lottóreklámokat, és a lottó ismertségének növelésében óriási hatása volt plakátjaiknak, melyek tízezerszámra kerültek fel a hirdetőoszlopokra.

A korabeli hírességek – színészek, sportolók, előadóművészek – szintén örömmel adták arcukat a szerencsejáték eme fajtájához. Kibédi Ervin, Alfonso (Markos József), Rátonyi Róbert is emblematikus figurái voltak a lottóhirdetéseknek, és előszeretettel meséltek lottózási szokásaikról, stratégiáikról is.

Egy kis matek

Természetesen ma már számos más lottójátékon is próbára tehetik a nagykorú állampolgárok szerencséjüket. Maradva azonban a klasszikus ötös lottónál, már a múltban is bizonyára sokan feltették maguknak azt a kérdést, hogy pontosan hány darab lottószelvényt kellene kitölteniük ahhoz, hogy az összes lehetséges számkombinációt megjátszva végül övék legyen a vágyva vágyott főnyeremény az ötös lottón?

A kérdésre a matematika tudományát segítségül hívva, némi számolás után megadható a válasz:

• A kihúzható számok száma: 90
• A kihúzott számok száma: 5

A valószínűség-számítás szabályai szerint kikalkulálva ez 43.949.268 darab lottószelvény kitöltését jelenti. Innentől csak azt kell kiszámolni, megéri-e a várt főnyereményért megvenni a szükséges számú szelvényt.