Tajvan évtizedek óta egyszerre globális stratégiai jelzőpont és a világ egyik gazdasági erőműve. A Tajpejtől körülbelül egyórányi autóútra lévő ipari parkban található a
TSMC-gyár, a világ legnagyobb számítógépes chipeket gyártó cége.
A tajvaniak szerint egyébként ez a létesítmény azért is létfontosságú, mert egy esetleges kínai támadás esetén ez a legbiztonságosabb menedék.
Nehéz túlbecsülni a tajvani félvezetőgyártó jelentőségét a világ gazdasága szempontjából. A TSMC uralja a világ legkifinomultabb félvezetőinek gyártását, az Apple és a Qualcomm a legnagyobb vásárlói közé tartozik.
A koronavírus-járvány korai szakaszában kezdődött, és napjainkban már globálissá és válságossá vált a mikrochiphiány, így a TSMC szerepe még sarkalatosabbá válik.
A pénzügyi piacokat egyre jobban aggasztja, hogy
a hiány folyamatosan táplálja az inflációt a nyugati gazdaságokban,
és - mivel a vezetők azt jósolják, hogy a chiphiány évekig (nem pedig csupán hónapokig) is tarthat – annak a ténye is nyugtalanságra ad okot, hogy a világgazdaságot befolyásoló tényezővé válhatott egy olyan vállalat, amelyről csak nagyon kevesen hallottak eddig.
Például a mikrochiphiány miatt az új és használt személygépkocsik és teherautók költségei megugrottak, ami idén áprilisban 4.2 százalékos fogyasztói áremelkedést eredményezett az Egyesült Államokban.
Amióta a világjárvány által okozott recesszióból az autóipar kilábalóban és újjáéledőben van,
nem tudnak annyi félvezetőhöz hozzájutni, amennyivel a hirtelen megnövekedett keresletet kielégíthetnék.
A mikrochipeket nemcsak a számítógépekben használják, számos mindennapi használati tárgy működéséhez is nélkülözhetetlenek, és szerves részét képezik az autógyártásnak is.
A Ford áprilisban bevallotta, hogy a mikrochiphiány miatt júniusig csak a szokásos járművek felét fogja tudni legyártani.
A GM, a Volkswagen és a Jaguar Land Rover is jeleztek már fennakadásokat termelésükben. A végeredmény az volt, hogy az amerikai autók áprilisban 10 százalékkal drágábbak lettek, mint márciusban. Az autóeladások és az árak gyorsan emelkednek az Egyesült Királyságban is a harmadik bezárkózás nyomán, miközben Ausztráliában is hasonló a tendencia.
Az egyszerű megoldás az lenne, ha több mikrochipet készítenének, de ezeknek az alkatrészeknek a piaca finomra van szabva, és a gyártási kapacitás hozzáadása - az úgynevezett „fabs" - rendkívül összetett, drága és hosszú ideig tart.
Amikor az autógyártók a gyáraikat a világjárvány első hullámában, 2020-ban bezárták, az olyan gyártók, mint a
TSMC és a Samsung, a gyártást a szórakoztató elektronika mikrochipjeire helyezték át,
ahol a kereslet tovább nőtt, mivel az emberek több időt töltöttek otthon a lezárások alatt, amikhez kellettek ilyen eszközök.
Az autógyártók azzal tetézték a problémát, hogy nem adtak le elég jövőbeni megrendelést a mikrochipekre, mert azt gondolták, hogy a gazdasági leállás sokkal hosszabb ideig fog tartani. A világgazdaság azonban - köszönhetően a jelentős kormányzati beavatkozásoknak és támogatásoknak - nagyon gyorsan talpra tudott állni, és ez okozta az eszközhiányt.
Az elemzők kiszámították, hogy az autóipar 110 milliárd dollárt veszít az idén a mikrochipek hiánya miatt.
Mark Williams, a Capital Economics tanácsadó cég ázsiai vezető közgazdásza elmondta, hogy az autóipar problémái mutattak rá arra, hogy a félvezetők miként válhattak alapvető inputokká azokban a termékekben, amelyeket hagyományosan nem tekintenek elektronikainak, és azt is, hogy a világ mennyire függ Tajvantól ezek előállításában.
Tajvan azonban mégsem jár olyan jól ezzel a központi szerepével. A globális gazdaságra ugyanis jelentős veszélyt jelent, hogy
a chipgyártás egy olyan helyszínen koncentrálódik, ahol gyakori a földrengés és az aszály, valamint a katonai fenyegetettség.
A Reuters jelentette ebben a hónapban, hogy egyes hírek szerint a TSMC dollármilliárdos befektetést fontolgat Kínában, valamint az amerikai Arizona államban található élvonalbeli gyárakba. Hiába nem az egyedüli szereplő a piacon, mégis lépéskényszerben van, hiszen például 2018-ban olyan kínai vállalatok, mint a Huawei, mikrochipeket halmoztak fel az amerikai exportellenőrzésekre adott fenyegetésekre reagálva, súlyosbítva a hiányt.
Szakértők szerint a jelenlegi helyzet legjobb megoldása a terhelés elosztása lenne; vagyis ha a globális ellátási lánc egészében a különböző országok közötti nagyobb koordináció valósulna meg.